02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

2021.01.25 - tiszatáj

MARK WAID, ALEX ROSS:
A TE ORSZÁGOD

Waid és Ross 1996-os szuperhősképregénye briliáns munka. Részben Alan Moore hagyományait szövi tovább, ugyanakkor önértékén is lenyűgöző: hagyománytörő darabként ugyanolyan emlékezetes, mint egyenes vonalvezetésű meseként.

Az Elseworlds-folyamhoz tartozó A te országod (lásd még a Gotham gázlángfénybent Brian Augustyntól vagy a Red Sont Mark Millartól) sajátos keletkezéstörténettel bír – a realisztikus vízfestményeiről ismert, mindössze 24 éves Alex Ross a Kurt Busiekkel együtt kreált Csodák kora után a műfaj egyik legtisztább, de csaknem feledésbe merült forrásához nyúlt vissza. Történt ugyanis, hogy a doyen Alan Moore (V, mint vérbosszú; Watchmen; A gyilkos tréfa) eredetileg egy Szuperhősök alkonya című definitív képregényen dolgozott. Regéje a szuperképességekkel bíró lények, a közönséges halandók, valamint e két tábor leszármazottjainak végső, eget-földet rengető csatáját énekelte volna meg – kevés információ maradt fenn a northamptoni zseni terveiről, de nem is ez számít, hanem az inspiráció. Mark Waidék 25 éves, napjainkig hivatkozott sztorijába pedig jutott ebből bőven, de még generációk sokaságának is fog.

Lassan ránk köszönt a Zack Snyder jegyezte Az Igazság Ligája rendezői változata az HBO Maxen, így az ész nélkül fokozott ütközetek, lassítások, üres jellemek halmától pláne érdemes két lépést tenni hátra és vizsgálni, miért hagyta ott a nyomát a kilencedik művészeten A te országod. Üdvtörténeti perspektívából ír a szerzőpáros a régi igazságligás vagy kiábrándult szakadár héroszok (Superman, Wonder Woman, Batman, Zöld Íjász), nemeziseik (kivált Lex Luthor) és az ún. metahumánok, vagyis az egykori vitézek gyermekeinek grandiózus összecsapásáról: keretes szerkezetbe épített bibliai idézetekkel tűzdelt hőstörténetként A te országod a lassan, de biztosan felénk zakatoló Armageddont vetíti előre. Az egykor hódolatot ébresztő hősök visszavonultak, a nép egy Magóg nevű, páncélba bújt, öldökléstől soha vissza nem riadó önbíráskodó pártján áll, ám az emberek gyalázatos lépése folytán fajunk a pusztulás felé sodródik. Semmibe vesznek a régi ideálok – A te országod romantikus, példamutató története arról számol be, mi történik, ha (Juvenalis ismert szatírája nyomán) a bennünket őrzők kénytelenek szögre akasztani a mellényt és visszavonulásukkal a vakvéletlenre, netán egy minket végképp nem oltalmazó, csupán önös érdekeit hizlaló hatalomra bízzák a civileket. Önmaga paródiájává aljasodó, Planet Hollywood-fricskaként üzemelő retro-látványéttermek (valamint a DC-holdudvar korábbi műveire utaló kikacsintások), esetleg egy sugárszennyezett középnyugati mező panorámái árulják el, ha már senki nem tud hinni a régi elbeszélések ikonjaiban, mi ássuk magunkat hat láb mélyre a világvége közeledtével.

Persze, Waid és Ross a hősök felelősségét is nyomatékosítják, ilyen rangban pedig A te országod hibátlan, A sötét lovag visszatér és a Watchmen polifón karakterdrámáját idéző tabló. Nemcsak az egykori Sandmant, Wesley Doddst helyezi gyorsan parkolópályára a cselekmény, a nézői szócsőként, narrátorként definiált Norman McCay atyával együtt csodálkozunk rá a történet fordulópontjaira. (Visszaidézve az ugyancsak átlagembert centrumba helyező Csodák kora legfőbb megoldását.) A Spectre nevű antihős gazdatesteként/ avatárjaként funkcionáló lelkész perspektívája nemcsak a képregény említett üdvtörténeti, vallási felhangjait erősíti fel, de lehetővé teszi, hogy a publikum is érdeklődve figyelje egy-egy régóta ismert hérosz döntését. Waidék így nemcsak azon tűnődnek, miképp sínylette meg a világ egy-egy igazságosztó illegalitásba vonulását: A te országod bemutatja, a közelmúlt történelme mekkora pszichológiai terheket ró az óriási felelősséget cipelő bajnokok vállára, sőt, ugyancsak ábrázolja, e bírhatatlan súlyok hogyan befolyásolják a többiekhez való relációjukat. Búvópatakként csörgedezik az összes karakterkonfliktus, egy jellemváltozás, gyors elhatározás és egy régóta, lassan érlelődő határozathozatal új világot építhetnek, de romba is dönthetik a felépült struktúrákat. Waid és Ross egyetlen kínálkozó ziccert sem hagynak ki a kansasi farmjára visszavonult, emberiségben csalódott Supermantől a dühös, utcai harcosokat toborzó, kék ruhás partnere idealizmusára erőszakos pragmatizmussal reagáló Batmanen át a királynői rangjától fosztott amazon Wonder Woman elfojtott keserűségéig. Ideológiai viták és univerzumokat reformáló ütközetek váltják egymást, de ezek rendre a figurák hozzáállásából fakadnak – A te országod sebes iramú hőstörténetét rendre karakterorientált pillanatok szolgálják.

 

 

Így már tényleg relevanciával bír például Diana Prince karakteríve, A te országod ugyanis tisztázza, önmagának kíván bizonyítani, mert képtelen elviselni nemesi leléptetését: régi tekintélye visszaszerzéséért túlkompenzálásra hajlandó, végletes tetteket dédelgető, már-már antihős-szerepbe szoruló revizionista anithős válik belőle. Elkerülhetetlen a szintén drasztikus lépések tételére kényszerülő, ám vele szemben örökké vonakodó Supermannel való erkölcsi és fizikai konfrontációja, ám a látszólag a gonoszok oldalára sodródó Batman, a totálisan lefokozott, öntudatlan bábként irányított Marvel kapitány, sőt, a Luthor vezette Emberiségfelszabadítási Front és az ENSZ békehadtestének szempontjai is logikusan átgondolt, következetesen végigvitt történetszálak. Moralitásdrámaként írja felül önmagát A te országod, hőseink jó és rossz ingatag határvonalait kénytelenek felülvizsgálni, erkölcsi dilemmájuknak az őket hol csodálattal, hol örömmel vegyes bizonytalansággal szemlélő világ issza majd meg a levét – Waid és Ross egy percig sem titkolják a főalakokra ruházódó felelősséget. Az írók példamutatásból is jelesre vizsgáznak: Superman gárdáján és az új védelmezőkön keresztül már generációs problémák merülnek fel és a szerzők nem is restek az őseiknek búcsút intő gyerekek, a fiaikat kétségbeesetten visszaváró idősebbek problémáin ügyködni, nem szólva arról, hogy A te országod kevert vérű, egyszerre emberi és földönkívüli géneket hordozó sarjnemzedéke bizonytalanul, iránymutatásra várva áll múlt és jövő, rezignáció és tettvágy szinte kijelölhetetlen választóvonalain. Waidék szerint sosem az ignoranciába, magányba feledkezés jelent megoldást, képregényük olvasatában csak az összefogás, a tolerancia, a szülő-gyermek viszonyon, bajtársiasságon alapuló közösségi szemlélet növeszthet virágot a romokon.

Ilyen fénytörésben radikális ellentét húzódik a Watchmen és Rossék felfogása között: A te országod vezéregyéniségei tényleg hősök maradnak, képesek aktivizálódni, ténykedésük nem idéz elő zűrzavart és a Végzet Órája sem zárójelezi a húzásaikat. Dekonstruktív tanulmányból így egy bárki kedvében járó, kanonizált narratívájú hőseposz bontakozik ki, a nyűglődő, perifériára lökött hősök látlelete döccenők és hamis rezdülések nélkül formálódik lenyűgöző vizualitású modern populáris mítosszá. Sűrű panelrendezése, vörösben, kékben, zöldben, ipari szürkében vagy feketében játszó gouache-festményvizualitása, a karakterek arcára és fizikai konfliktusára egyszerre reflektáló szűk és tág kivágatok emberléptékűen, ugyanakkor gigászi erővel lökdösik a szereplőket a végső összecsapás felé, amely túlzás nélkül megadja, sőt, felül is múlja azt, amit 2019-2021 moziközönsége a Bosszúállók: Végjáték utolsó rohanásától várt. Napjainkra végleg normalizálódott a várospusztító, univerzumformáló harcok tömkelege, ám A te országod bizonyítja, mindez jelen volt már a ’90-es évek végén is – ráadásul sosem bűvésztrükként, hanem cselekménybe épülő szükségszerűségként. Hovatovább, ez nem pusztán 1996 találmánya. Waid és Ross mintha a DC hasábjain járatnák csúcsra a Marveles Stan Lee és Jack Kirby reprezentálta, a ’61-es Fantasztikus Négyessel, majd a ’63-as X-Mennel született látványközpontúságot, sőt, az írók egy másik alapvetéshez, jelesül a Chris Claremont, John Byrne-féle Sötét Főnixhez is visszanyúlnak: a szuperhumánok galaxisformáló ténykedése mintha az 1980-as remekműből köszönne vissza.

Hajlamosak vagyunk felejteni és nagyzolónak minősíteni a szuperhőstörténeteket, de a mérleget gyakran a moziélményeink láttán vonjuk meg: e téves hozzáállással segít leszámolni A te országod. Ragyogó színkezelésű oldalain a régi idők naivitása bátran kezet nyújt a ’70-es, ’80-as évek képregényrevizionizmusának és így tárul elénk a „mi országunk” szent katarzisa, hamar rácáfolva az előítéletekre.

Szabó G. Ádám

 

Kingdom Come, 1996

Fordította: Rusznyák Csaba

Fumax Kiadó

Budapest, 2019

320 oldal, 8495 Ft

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő