Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)
Az Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én.
A festőművész 90. születésnapját a Ludwig Múzeum nagyszabású életmű-kiállítással készült megünnepelni. A világjárvány miatt a tárlatot először elhalasztották, majd a tárlat olyan emlékkiállítássá alakult, mely Konok Tamás egyedülálló, különleges, folyamatosan megújuló művészete előtt tiszteleg. A „Vers l’infini”, azaz „a végtelenbe” címmel Szipőcs Krisztina művészettörténész, kurátor által rendezett kiállításon Konok Tamás több mint száz alkotását tekintheti majd meg az újranyitást követően a közönség.
„A rend számomra a szabadság megtestesülése” – fogalmazta mintegy ars poeticaként a hazai geometrikus absztrakt festészet meghatározó személyisége, Konok Tamás. A Kossuth-díjas festőművész vallotta, hogy „az embernek el kell döntenie két alapvető kérdés között a választ, hogy a dionüszoszi ember szertelen, véletlenszerű gesztus-érzeteiből alkot vagy pedig az egyszerű, tiszta, világos, pontosan szerkesztett, statikus irány felé viszi a művészetét.” Konok az utóbbit választotta, és redukált művei által a letisztult, harmóniára törekvő, rendet képviselő és hirdető alkotásaival mintegy tőmondatokban fogalmazta meg a végtelent.
Konok Tamás 91. születésnapját különleges módon ünnepelte az Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum. Online videó formájában művészek, pályatársak, művészettörténészek és barátok álltak meg a kiállítás egy-egy alkotása előtt, és vallottak Konok Tamás művészetéről, egyszerre európai és magyar identitásáról, valamint megközelítéseket adtak az általuk választott művekhez. A videóban a kiállítás kurátorán túl Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum igazgatója, Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök, Galambos Ádám evangélikus teológus, Klimó Károly festőművész, Matzon Ákos festőművész, N. Mészáros Júlia művészettörténész, Pataki Gábor művészettörténész, Radnóti Sándor esztéta és Spiró György író beszélt. A megszólalók rámutattak, hogy Konok életműve nemcsak a lírai geometrikus absztrakt művészet kimagasló és nemzetközileg is elismert példái, hanem olyan művek is, melyek hűen képviselik alkotójuk meggyőződését, miszerint „az alkotótevékenység filozófia”.
Konok Tamás 1930. január 9-én született Budapesten. Gyermekkorában zenésznek készült, 1945 és 1950 között a Zeneművészeti Konzervatóriumban tanult hegedülni, de részben családi, főleg nagyapja, Sándy Gyula építész indíttatására hamar a rajz és a festészet felé fordult. Beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Bernáth Aurél tanítványaként festő szakon szerzett diplomát 1953-ban. Látásmódjának változását alapjaiban meghatározta 1958-as párizsi ösztöndíja. Akkor még hazatért, de 1959-ben letelepedett a francia fővárosban, és a rendszerváltásig ott és Zürichben élt. 1953-tól állít ki itthon és Európa-szerte. Ösztöndíjasként New Yorkban és Kaliforniában is dolgozott. 1970-ben megkapta a francia állampolgárságot, de a magyart is megtartotta. Alkotásaival Magyarországon először a 80-as évek elején Győrött mutatkozhatott be, majd első feleségével, Hetey Katalin Kossuth-díjas szobrászművésszel együtt állított ki 1981-ben, a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Onnantól kezdve élete végéig a magyarországi képzőművészeti élet megkerülhetetlen és meghatározó egyénisége. Konok 1992-től a Műegyetem címzetes egyetemi tanára. Művei számos nagy hazai és külföldi közgyűjteményben szerepelnek. Konok Tamás festőművész a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja, az OSAS Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesületének egyik alapító tagja. Munkásságát többek között Nemzet Művésze díjjal, Kossuth-díjjal, a francia állam nemzeti érdemrend lovagja kitüntetéssel és Prima Primissima díjjal is elismerték. Konok Tamás 2020. november 20-án tért vissza Teremtőjéhez.
MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA
GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA
POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA
JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA
BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA
BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA
LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szerző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA
TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA
![Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)](https://tiszatajonline.hu/wp-content/uploads/2017/12/FI-borító.jpg "Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)")
