10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Magyarok! Férfiak és Asszonyok!
2021.01.10 - tiszatáj

Egy kedves néprajzos asszonyság, kitűnő szakember, pár évtizeddel ezelőtt rendszeresen kendnek hívott. Hát kend, hogy van? De régen láttam kendteket! Miközben tegező viszonyban voltunk, néha (gyakran?) ezt az évődő megszólítást választotta, s én nyilván viszonoztam. Hát maga? Asszonyságod? Még illett is ez a múzeumi környezethez, ahol össze-összefutottunk.

Sok víz lefolyt azóta a Tiszán, a Gender-patak is folyóvá öblösödött – jó pár éve nem is találkoztunk, ráírtam hát a messengeren, zavarná-e, ha most leasszonyságoznám. Jött a válasz gyorsan: dehogy! Meg a nosztalgia: de régen volt. Meg a magyarázat: ma is használom a magázódást, a kendezést vagy a nagy jó uram megszólítást némely hozzám közel álló kollégával. Nem bántó ez, inkább különleges. Azok között szokás, akik levéltári forrásokkal dolgoznak. Remélem, téged sem sértett annak idején! Persze néhány pesti kolléga lesajnál minket ilyenkor, mondván: vidéken így szokás. No, mindegy.

Rákeresek a kendre valami netes szótárban, több árnyalata van: ismeretlenek vagy kevéssé ismerős férfiak udvarias megszólítása egymás között, de közeli rokonok, házastársak is használták a tegezésnél a nagyobb tisztelet kifejezésére, és persze lenéző, fölényeskedő előfordulásai is vannak. Belénk az utóbbit sulykolták általános iskolában, úgy emlékszem. Ahogy a maga szó is stigmatizált volt az önnel szemben.

Csak hát a kommunikációban a szövegkörnyezet a legfontosabb. Meg persze a szándék. És hogy a másik hogyan akarja érteni, amit mondunk. Vagy hogyan akarja félreérteni. De erről nem a nyelv tehet.

Virágozzék száz virág, szokták mondani a toleranciát tanítandó. És hogy érték a másság. Ha például valaki őrzi a tájnyelvet, az archaizmusokat. Azokat az ízeket, árnyalatokat, amiket otthonról, a felnevelő környezetből hoz: egy nyelvjárási szót, egy furcsán ejtett hangzót, egy szokatlan toldalékolást. Igen, érték. Csak éppen az osztálytársak kiröhögik, ha máshogy beszél, a tanár pedig, aki egyébként meggyőződéssel hirdeti annak a száz virágnak a létezéshez való jussát, kilencvenkilencet mégis kigyomlál, hogy rend legyen az iskolában, a világban. A fejekben. És ha valaki vét a norma ellen, ő maga teszi nevetségessé az illetőt. Olyan leckét ad, amit nem lehet elfeledni. Ha egy diák a számtanfüzetet kockásnak mondja, akkor (némely) matektanár hülyét csinál belőle. Nem tudod, te szerencsétlen, hogy a kocka térben értelmezhető, a négyzet meg síkban? Úgyhogy: hálós vagy rácsos. Felfogtad? Egyszer megkérdeztem egy matektanárt: a franciakockás lapot hogy mondod „helyesen”? Mert síkban értelmezhető az is, ráadásul téglalap. Nem tudta. Azt sem tudta, hogy a nyelvet nem geometriai definiciók alakítják és működtetik. De ha a gyerekbe egy matek- vagy bármilyen tanár, edző, szülő, tekintély belealázza, hogy a kockás az négyzetrácsos, akkor ő már tudója lesz ennek az alapvető ismeretnek, és nagyon büszke lesz rá, hogy tudja: a párhuzamos és merőleges vonalakkal osztott füzetlap nem kockás, hanem négyzethálós. Vagy rácsos. És lenézi azokat, akiknek kockás füzetük van.

Tudjuk, a nyelvhez való viszony hatalmi, ideológiai kérdés. Vannak, akik meg akarják mondani, milyen szavakat használhatunk, vagyis mit gondolhatunk. Aki uralja a nyelvet, a gondolatokat, a lelkeket uralja. Újbeszél. Ismerős valahonnan.

Nevetséges, és legalább annyira ijesztő olvasni a sok botcsinálta stiliszta, nyelvszakértő kommentháborúját egy-egy szóról, szófordulatról, amely valahogy valaki(k) által éppen a közfigyelem terébe kerül. Mint mikor helyesírási kérdésben lincselnek olyanok, akik maguk sincsenek tisztában az akadémiai szabályokkal. Mindenki hozzáteszi a kis mondandóját az aktuális témához, ám ez a hozzátétel nem az illető helyesírási tudását, nyelvhasználati bölcsességét bizonyítja, sokkal inkább elrongyolt idegeiről, pártállásáról tanúskodik.

A nyelvhasználat persze, Kazinczyéktól a mai nyelvművelőkig, mindig is harci terep volt, s nem véletlenül, hisz ahány ember, annyiféle kifejezésmód. Márpedig ha magunkban bizonytalanok vagyunk, a puszta másságot (akár stíluskülönbözőséget) saját identitásunk megkérdőjelezéseként is értelmezhetjük.

Valamikor a kilencvenes évek elején egy ismert cigány politikussal készítettem interjút. A beszélgetés végén megkért, ne használjam a cigány szót, mert ahhoz túl sok negatív jelentésárnyalat kapcsolódik. Sértő, bántó kifejezés. Olyan, mint a néger. Azt mondta, írjam inkább, hogy roma. Nem értettem ugyan, mi változik, ha a valóság egy szeletét más hangsorral jelöljük, de nem akartam sérteni, bántani, ezért elkezdtem használni a romát. Pár év múlva ismét ezt a cigány politikust faggattam valami riportban, s akkor a változatosság kedvéért (mert a föld forog, az apályt dagály váltja, a dagályt meg apály) azt találta mondani, ne használjam a roma szót, mert az csak ostoba divat, egyébként is embereket, férfiakat jelent cigányul, vagyis nem a népet. Írjam inkább, hogy cigány. Szép szó az, nincs mit röstellni rajta. Ő maga is büszke a cigányságára, a hagyományaira. Természetesen nem akartam az ostoba divatot követni, ám addigra az rögzült a köztudatba, hogy a cigány szó nem píszi, s már mindenki romázott. Illetve nem mindenki. De sokan. Aki viszont (a cigány írók, folklórosok, nyelvészek vagy akár a fönt emlegetett politikus kérésére, javaslatára tudatosan) mégis a cigány szót használja, az politikailag nem lehet korrekt figura. Lenézhető, kioktatható bunkó. Rosszabb, mint aki suksüköl. Vagy majdnem olyan rossz. És a füzete is kockás.

Szóval bonyolult dolog a nyelvhasználat. Bonyolult dolog az ember.

Vagy nem?

Jenei Gyula


Címke: , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)