02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Borban a hazugság
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK

Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet.

A nagy ugrást előidéző Születésnap óta nyilvánvaló: Vinterberg profilja a közösségi szellem feltérképezése, helyesebben a látszólag olajozottan működő családi, baráti, ismerősi felállások ízekre bontása. Szülő-gyermek ellentétet, régi traumákat okád felszínre Dogma-stílben az egyik sarj bejelentése, alkoholista felmenők csúf örökségét próbálják rendezni a főkarakterek (Submarino), parányi félreértés révén bolydul fel a pedáns kisváros és ugyanez okoz életre szóló traumát (A vadászat), netán a jóléti társadalom nyomása, hazugságai elől az ellenkultúrába rohanók kénytelenek felülvizsgálni döntéseiket (A kommuna). Igaz, férfimelodrámai hangütéssel korábban is zsonglőrködött a direktor, valószínűleg kurrens tragikomédiájában fekszik rá legjobban öröm, valamint háttérbe alig szorítható bánat egyszerre felszabadult és ólomsúlyú összjátékára – a COVID-19 előtt cannes-i piros betűsnek szánt Még egy kört mindenkinek néha cassavetesi (Férjek) húrokat pengető, középkorú alfahímek próbáltatásairól daloló, hamisítatlanul európai guy cry.

Tónusából következik, hogy Vinterberg egyik célja a maszkulinitás lebontása: négy jóbarátot vesz elő, Martin, Tommy, Nikolaj és Peter gimnáziumi tanerőkként döbbennek rá, hogy már nem megy úgy, mint régen. Gödörből kecmergési szándékuk azonban illuzórikus: eleve fásultan reagálnak a problémáikra, de a cselekmény világossá is teszi, életjobbító nekiveselkedésük korántsem jelent gyógyírt kedvtelenségükre. Legfőbb kérdésként tehát az fogalmazható meg, milyen következményekkel jár, ha egykori szokásainknak, baráti és rokoni kapcsolatainknak felelőtlenül búcsút intünk és egy olyan új miliőbe ugrunk fejest, amely valójában nem a sajátunk, így habitusunktól távol eső élettérként egyre nehezebben kontrollálható. Nagyjából ugyanezzel a premisszával kecsegtetett – részben a programadó Lars von Trier polgárpukkasztásának hatására – a Születésnap is: Vinterberg természetes fénnyel, eszköztelen színészi játékkal, mesterséges elemeket száműző kézikamerás hozzáállással arra kereste a választ, milyen következményekkel bír igazság és hazugság kipattanása és az, ha a főkarakter nyilvánosan sározza erkölcstelen, hajlott korú apját? Vagyis a Még egy kört mindenkinek laza szálakkal az 1998-as remekmű tematikai rokonaként bonyolódik, pláne, hogy a centrális négyesfogat szintén úgy dönt, trollkodni, bohóckodni fognak tovaszállt vitalitásuk, fiatalságuk megőrzéséért, így egykori konzervatív létformájuk helyébe – remélhetőleg – valami jobb, új percepciós forma lép.

 

 

Pontosan ez siklik félre: e dramedyben ugyanis a félreértések, hibás felvetések okoznak melodrámai túlzásokat és mivel önmagukat határozottnak vélő férfiak rángatják magukat hazugságba, maszkulin rátermettségük is kritika tárgyává válik. Életközépi válságról (midlife crisis) szóló tragikomédiaként célszerűbb boncolgatni e filmet, sosem a mértéktelen alkoholfogyasztás leegyszerűsítő propagandadarabjaként: rengeteget nyom még a latban a negyvenesek, ötvenesek szürke monotóniájának elkerülése, a család felbomlása, így nyilvánvaló, Vinterberg tágabb spektrumban elemzi az ivászat mellékhatásait. Leszolgált hősei ugyanis Finn Skarderud norvég pszichológus amúgy is vitatott teóriájával próbálják szétfeszíteni mikroközösségük kereteit, azaz 0,05%-nyi szeszbevitellel akarnak oldott társas lényekké formálódni, miután a szülők és a kollégák szerint a történelmi, pszichológiai, ének, illetve tornatanári végzettséggel rendelkezők komolysága lerontja az osztályátlagot. Csakhogy lépésről lépésre tisztázódik: a Még egy kört mindenkinek végkövetkeztetésében egy szélsőséges helyzetre nem egy újabb extrém szituációval tanácsos felelni, mivel az nem megszünteti, hanem csak tovább súlyosbítja a problémákat. Csakúgy, mint az alkoholizmus – ideig-óráig bújhatunk ki a bőrünkből, de idővel felszínre bukkannak, sőt, halmozódnak a problémák, tehát a direktor konkrét és absztrakt voltában is tanulmányozza filmje választott témáját.

Különböző módozatait veszi észre a főszereplők lerongyolódásának: Nikolaj jó humorúként veszi az akadályokat, Peter joviálisan időben leteszi a poharat, a legnagyobb drámai, sőt, könnyfacsarókba illő próbatételen azonban Martin és Tommy esnek át. Az őket játszó színészek nem is hagyják ki a ziccert – ugyan Mads Mikkelsen a tőle szokott profizmussal alakít, de a mozi legnagyobb sztárja, pontosabban meglepetésembere a Születésnap galád Michaeljeként ismert Thomas Bo Larsen. Fokozatos lecsúszása szívszaggató: gyerekek mentorává formálódó példaképként lép elénk, majd szenvedélybetegsége egyre jobban legyűri, hogy Vinterberg a végtelen tenger messzeségében köszönjön el tőle. Rögvest melodrámainak tűnik a hányattatása, akárcsak Martin passiója – ő a famíliája széthullását tapasztalja ijesztő közelségből, e ponton a Még egy kört mindenkinek tanácstalan kamaszfiúkkal, csalódott, indulatos feleséggel vértezett családi melodrámaként realizálódik.

 

 

Vinterberg rendezése azonban legalább annyira régimódi, mint újszerű és filmjének pontosan ez az egyetlen, jól kiszúrható bökkenője. Szórt fényekkel, ritkásan bevilágított szobabelsőkkel, drámaiatlanul rögzített hétköznapi jelenetekkel (remegő kéz, sebekkel borított arc sallangmentes kiemelése) mutat rá a férfiak hanyatlására, ugyanakkor lemond az igazi tabudöntésről, kivált a súlyos, mindent felülíró drámai helyzetekről. Pusztán hibátlanul teljesítő szerepformálók élvezetes mesterkurzusa pereg a szemünk előtt hagyományosan fotorgrafált, plánozott vizualitással, a Még egy kört mindenkinek így a későmodern, mind tradicionálisabb francia polgári drámák szabálykövető iskoláját, mint az ugyancsak több évtizedes Dogma-mozgalom stiláris fricskáit követi. Ugyan metagesztusokkal él a történet – fekete háttéren okostelefon-üzenetek villannak fel, az öregfiúk piakísérlete naplószerűen, számozottan, konklúziólevonásokkal kap írásbeli nyomatékot –, Vinterberg, csakúgy, mint vele egyidős antihősei, jobbára „late boomer”-ként csodálkozik rá az italtól lazább, zabolátlanabb karakterek lődörgésére. Javára írandó, hogy a témáját nem hazudja el és sokkal több időt szentel az önbecsapásba merültek ábrázolásának, mint a táncikáló ötveneseknek, mégis, inkább a tisztességgel őszült, ifjonci határsértéseit filmtörténeti parancsolatkövetésre cserélő Bille August (Hódító Pelle, Legjobb szándékok) utódjaként és A kommuna egyszer-kétszer szappanoperai hatáskeltőjeként definiálja magát Vinterberg, semmint 30 éves, pezsgőt, vodkát és vörösbort szürcsölgető újjászületett önmagaként. A Még egy kört mindenkinek egy konszolidált, immár az ötödik X-be lépett úr jelen idejű portréja. Önanalízse ráadásul különösen helytálló, lévén az új film ügyesen rejtegeti szerzői kommentárjait: a rendező autóbalesetben elhunyt 19 éves lányának, Idának dedikálta a művet, gyermeke osztálytermében forgatott, plusz Mikkelsen és Larsen képében régi színészhaverokat trombitált össze, akik játékuk frissességéért picit fáradtan, de törve nem bámultak YouTube-os részegvideókat.

Nagyvonalú formatagadás és kényszeres szabálymímelés allegorikus vászonütköztetéseként szintén indokolt hivatkozni az új Vinterberg-filmre: igaz, a cselekmény olykor akarva, netán öntudatlanul emel kalapot Fernando León de Aranoa keserédes hispán dramedy-je, a Napfényes hétfők előtt (Thomas Bo Larsen jelenlegi figurájának sorsa már-már patologikusan rokonul az ottani tragikus végzetű, piás, feleségét oktalanul hazaváró Celso Bugallo-alak karakterívével), az utolsó felvonás bizarr módon szabadsághoz intézett ódaként cseng le. Fiatal és idősebb rendelődnek egymás mellé, hajszálpontosan úgy, ahogy egy klasszikus melodrámában összegyűlnek a szereplők és gyakorlatilag bajtársiasan kezet ráz a világ. A jazzbalett-betéttel spékelt Mikkelsen-fináléban épp az a vitalitás feszül, amit a Még egy kört mindenkinek szomorú drámai pillanatképekkel helyettesített – a kimerevítéssel (freeze frame) lezárt sztori végül a dicső, jó baráti viszonyokat és példás apaszerepeket ünneplő dramedy-k terepére vetődik, nyitott befejezése megint csak stílustörés kontra formatisztelet örök párviadalaként olvasható, egyetlen hibátlan beállításba sűrítve.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Druk, 2020

Rendező: Thomas Vinterberg

Szereplők: Mads Mikkelsen, Thomas Bo Larsen, Magnus Millang, Lars Ranthe, Maria Bonnevie

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő