04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Borban a hazugság
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK

Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet.

A nagy ugrást előidéző Születésnap óta nyilvánvaló: Vinterberg profilja a közösségi szellem feltérképezése, helyesebben a látszólag olajozottan működő családi, baráti, ismerősi felállások ízekre bontása. Szülő-gyermek ellentétet, régi traumákat okád felszínre Dogma-stílben az egyik sarj bejelentése, alkoholista felmenők csúf örökségét próbálják rendezni a főkarakterek (Submarino), parányi félreértés révén bolydul fel a pedáns kisváros és ugyanez okoz életre szóló traumát (A vadászat), netán a jóléti társadalom nyomása, hazugságai elől az ellenkultúrába rohanók kénytelenek felülvizsgálni döntéseiket (A kommuna). Igaz, férfimelodrámai hangütéssel korábban is zsonglőrködött a direktor, valószínűleg kurrens tragikomédiájában fekszik rá legjobban öröm, valamint háttérbe alig szorítható bánat egyszerre felszabadult és ólomsúlyú összjátékára – a COVID-19 előtt cannes-i piros betűsnek szánt Még egy kört mindenkinek néha cassavetesi (Férjek) húrokat pengető, középkorú alfahímek próbáltatásairól daloló, hamisítatlanul európai guy cry.

Tónusából következik, hogy Vinterberg egyik célja a maszkulinitás lebontása: négy jóbarátot vesz elő, Martin, Tommy, Nikolaj és Peter gimnáziumi tanerőkként döbbennek rá, hogy már nem megy úgy, mint régen. Gödörből kecmergési szándékuk azonban illuzórikus: eleve fásultan reagálnak a problémáikra, de a cselekmény világossá is teszi, életjobbító nekiveselkedésük korántsem jelent gyógyírt kedvtelenségükre. Legfőbb kérdésként tehát az fogalmazható meg, milyen következményekkel jár, ha egykori szokásainknak, baráti és rokoni kapcsolatainknak felelőtlenül búcsút intünk és egy olyan új miliőbe ugrunk fejest, amely valójában nem a sajátunk, így habitusunktól távol eső élettérként egyre nehezebben kontrollálható. Nagyjából ugyanezzel a premisszával kecsegtetett – részben a programadó Lars von Trier polgárpukkasztásának hatására – a Születésnap is: Vinterberg természetes fénnyel, eszköztelen színészi játékkal, mesterséges elemeket száműző kézikamerás hozzáállással arra kereste a választ, milyen következményekkel bír igazság és hazugság kipattanása és az, ha a főkarakter nyilvánosan sározza erkölcstelen, hajlott korú apját? Vagyis a Még egy kört mindenkinek laza szálakkal az 1998-as remekmű tematikai rokonaként bonyolódik, pláne, hogy a centrális négyesfogat szintén úgy dönt, trollkodni, bohóckodni fognak tovaszállt vitalitásuk, fiatalságuk megőrzéséért, így egykori konzervatív létformájuk helyébe – remélhetőleg – valami jobb, új percepciós forma lép.

 

 

Pontosan ez siklik félre: e dramedyben ugyanis a félreértések, hibás felvetések okoznak melodrámai túlzásokat és mivel önmagukat határozottnak vélő férfiak rángatják magukat hazugságba, maszkulin rátermettségük is kritika tárgyává válik. Életközépi válságról (midlife crisis) szóló tragikomédiaként célszerűbb boncolgatni e filmet, sosem a mértéktelen alkoholfogyasztás leegyszerűsítő propagandadarabjaként: rengeteget nyom még a latban a negyvenesek, ötvenesek szürke monotóniájának elkerülése, a család felbomlása, így nyilvánvaló, Vinterberg tágabb spektrumban elemzi az ivászat mellékhatásait. Leszolgált hősei ugyanis Finn Skarderud norvég pszichológus amúgy is vitatott teóriájával próbálják szétfeszíteni mikroközösségük kereteit, azaz 0,05%-nyi szeszbevitellel akarnak oldott társas lényekké formálódni, miután a szülők és a kollégák szerint a történelmi, pszichológiai, ének, illetve tornatanári végzettséggel rendelkezők komolysága lerontja az osztályátlagot. Csakhogy lépésről lépésre tisztázódik: a Még egy kört mindenkinek végkövetkeztetésében egy szélsőséges helyzetre nem egy újabb extrém szituációval tanácsos felelni, mivel az nem megszünteti, hanem csak tovább súlyosbítja a problémákat. Csakúgy, mint az alkoholizmus – ideig-óráig bújhatunk ki a bőrünkből, de idővel felszínre bukkannak, sőt, halmozódnak a problémák, tehát a direktor konkrét és absztrakt voltában is tanulmányozza filmje választott témáját.

Különböző módozatait veszi észre a főszereplők lerongyolódásának: Nikolaj jó humorúként veszi az akadályokat, Peter joviálisan időben leteszi a poharat, a legnagyobb drámai, sőt, könnyfacsarókba illő próbatételen azonban Martin és Tommy esnek át. Az őket játszó színészek nem is hagyják ki a ziccert – ugyan Mads Mikkelsen a tőle szokott profizmussal alakít, de a mozi legnagyobb sztárja, pontosabban meglepetésembere a Születésnap galád Michaeljeként ismert Thomas Bo Larsen. Fokozatos lecsúszása szívszaggató: gyerekek mentorává formálódó példaképként lép elénk, majd szenvedélybetegsége egyre jobban legyűri, hogy Vinterberg a végtelen tenger messzeségében köszönjön el tőle. Rögvest melodrámainak tűnik a hányattatása, akárcsak Martin passiója – ő a famíliája széthullását tapasztalja ijesztő közelségből, e ponton a Még egy kört mindenkinek tanácstalan kamaszfiúkkal, csalódott, indulatos feleséggel vértezett családi melodrámaként realizálódik.

 

 

Vinterberg rendezése azonban legalább annyira régimódi, mint újszerű és filmjének pontosan ez az egyetlen, jól kiszúrható bökkenője. Szórt fényekkel, ritkásan bevilágított szobabelsőkkel, drámaiatlanul rögzített hétköznapi jelenetekkel (remegő kéz, sebekkel borított arc sallangmentes kiemelése) mutat rá a férfiak hanyatlására, ugyanakkor lemond az igazi tabudöntésről, kivált a súlyos, mindent felülíró drámai helyzetekről. Pusztán hibátlanul teljesítő szerepformálók élvezetes mesterkurzusa pereg a szemünk előtt hagyományosan fotorgrafált, plánozott vizualitással, a Még egy kört mindenkinek így a későmodern, mind tradicionálisabb francia polgári drámák szabálykövető iskoláját, mint az ugyancsak több évtizedes Dogma-mozgalom stiláris fricskáit követi. Ugyan metagesztusokkal él a történet – fekete háttéren okostelefon-üzenetek villannak fel, az öregfiúk piakísérlete naplószerűen, számozottan, konklúziólevonásokkal kap írásbeli nyomatékot –, Vinterberg, csakúgy, mint vele egyidős antihősei, jobbára „late boomer”-ként csodálkozik rá az italtól lazább, zabolátlanabb karakterek lődörgésére. Javára írandó, hogy a témáját nem hazudja el és sokkal több időt szentel az önbecsapásba merültek ábrázolásának, mint a táncikáló ötveneseknek, mégis, inkább a tisztességgel őszült, ifjonci határsértéseit filmtörténeti parancsolatkövetésre cserélő Bille August (Hódító Pelle, Legjobb szándékok) utódjaként és A kommuna egyszer-kétszer szappanoperai hatáskeltőjeként definiálja magát Vinterberg, semmint 30 éves, pezsgőt, vodkát és vörösbort szürcsölgető újjászületett önmagaként. A Még egy kört mindenkinek egy konszolidált, immár az ötödik X-be lépett úr jelen idejű portréja. Önanalízse ráadásul különösen helytálló, lévén az új film ügyesen rejtegeti szerzői kommentárjait: a rendező autóbalesetben elhunyt 19 éves lányának, Idának dedikálta a művet, gyermeke osztálytermében forgatott, plusz Mikkelsen és Larsen képében régi színészhaverokat trombitált össze, akik játékuk frissességéért picit fáradtan, de törve nem bámultak YouTube-os részegvideókat.

Nagyvonalú formatagadás és kényszeres szabálymímelés allegorikus vászonütköztetéseként szintén indokolt hivatkozni az új Vinterberg-filmre: igaz, a cselekmény olykor akarva, netán öntudatlanul emel kalapot Fernando León de Aranoa keserédes hispán dramedy-je, a Napfényes hétfők előtt (Thomas Bo Larsen jelenlegi figurájának sorsa már-már patologikusan rokonul az ottani tragikus végzetű, piás, feleségét oktalanul hazaváró Celso Bugallo-alak karakterívével), az utolsó felvonás bizarr módon szabadsághoz intézett ódaként cseng le. Fiatal és idősebb rendelődnek egymás mellé, hajszálpontosan úgy, ahogy egy klasszikus melodrámában összegyűlnek a szereplők és gyakorlatilag bajtársiasan kezet ráz a világ. A jazzbalett-betéttel spékelt Mikkelsen-fináléban épp az a vitalitás feszül, amit a Még egy kört mindenkinek szomorú drámai pillanatképekkel helyettesített – a kimerevítéssel (freeze frame) lezárt sztori végül a dicső, jó baráti viszonyokat és példás apaszerepeket ünneplő dramedy-k terepére vetődik, nyitott befejezése megint csak stílustörés kontra formatisztelet örök párviadalaként olvasható, egyetlen hibátlan beállításba sűrítve.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Druk, 2020

Rendező: Thomas Vinterberg

Szereplők: Mads Mikkelsen, Thomas Bo Larsen, Magnus Millang, Lars Ranthe, Maria Bonnevie

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő