04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Ha hivatalos tehetséggondozásról beszélünk, akkor csak igazi mesterekkel elképzelhető mindez…
2021.01.06 - tiszatáj

 

 

 

 

 

 

 

A Műhelyinterjú sorozatban magyar irodalmi tehetséggondozó műhelyek vezetőivel beszélget Pánczél András az általuk végzett munkáról, céljaikról, eredményeiről. A sorozat rálátást biztosít a tehetségazonosítás és a tehetséggondozás folyamatában részt vevő személyek és szervezetek munkájára. Bemutatja azt az egymástól leginkább függetlenül, jórészt civilek által működtetett tehetséggondozó rendszert, mely hozzájárul az irodalmárok pályakezdéséhez.

 

INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 

Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól.

Mióta foglalkozik irodalmár tehetséggondozással? Melyek voltak a fő állomások?

– Tehetséggondozással hetedik éve foglalkozom „hivatalosan”, vagyis egyetemi keretek között. Valójában a pályám eleje óta ezt csinálom, hiszen már 1981-ben, huszonegy éves koromban én vezettem az ELTE Bölcsészettudományi Karon a Jelenlét Alkotókört, ahol pontosan ugyanaz a munka zajlott, mint ma a Kodolányi Egyetemen. Fiatal költőkként verseket, novellákat olvastunk fel, értékeltünk. A Jelenlét című lapot szerkesztettem akkoriban, így valóban nagyon fiatalon, huszonegy-huszonkét évesen nekem kellett megítélnem, kit válogatok be a lapba. Ez ugyanaz a tehetséggondozás volt, mint amit manapság művelek. Viszont ma már van tapasztalatom, az évek, évtizedek alatt felszedtem valamiféle „tudást” ebben a kérdésben. Akkor, a nyolcvanas évek elején csak ösztönösen dolgoztam, és ez sok konfliktussal járt együtt.

A kreatív írás kurzusok esetében milyen előnyöket vagy hátrányokat jelent az egyetemi háttér?

–  Mondhatom, hogy csak előnye van, hiszen hivatalosan működik a kurzus, az adminisztratív része megoldott ilyen módon, a beiratkozással, a tanfolyam díjaival nem kell foglalkoznom. Munkaköri feladatként látom el a kurzus vezetését. Fizetést kapok a munkámért, ez lett a mai napra a megélhetésem. Egyetemi oktató vagyok, aki a saját tapasztalatait átadhatja a nála jóval fiatalabbaknak. Ez jó érzés, nagyon sok pozitív inspirációt jelent.

Milyen kurzuson vehetnek részt az érdeklődők, hány fős csoportokban folyik az oktatás?

– Három kurzust indítok el minden szemeszterben, egy Líra, egy Próza, valamint egy Próza-Dráma kurzust. A beiratkozás a külsős, nem egyetemi hallgatók számára limitált, kurzusokként csak tíz főt fogadok. Ennek nagyon egyszerű oka van, az, hogy a kiscsoportos, a személyre szóló oktatásban hiszek, célom, hogy foglalkozhassam minden beiratkozott hallgató munkájával. Valójában azt az „alkotóköri” rendszert valósítom meg, amit annak idején, a nyolcvanas évek elején már kipróbáltam a Jelenlét Alkotókör vezetésekor. A beiratkozott hallgatók „házi feladatokat” kapnak, és a „házi feladataikat” olvassák fel az órákon, a foglalkozásokon. Közösen megbeszéljük, kinek tetszik az adott feladat megoldása, kinek nem. Igazi alkotóköri beszélgetések alakulnak ki. Megfigyelésem, hogy egymás hibáit könnyen észreveszik a hallgatók, de a saját hibáikat sokkal kevésbé. A közös beszélgetések arra jók, hogy megértsük, mitől lehet egy-egy vers vagy novella valóban érdekes, valóban színvonalas.

Milyen formában valósul meg a képzés folyamata?

– Szemináriumi forma, egyetemi keretek között, heti rendszerességgel, egy-egy óra 90 perc. Félévenként 15 kontaktfoglakozást biztosítunk. A gyakorlati órák aránya 90 százalék. Szinte csak gyakorlati foglalkozás van. De minden gyakorlati foglalkozás kap egy kis elméleti bevezetést. A foglalkozásokon „mestereket” keresünk, vagyis klasszikus szerzőket, klasszikus szerzők műveit, és azokat próbáljuk utánozni. Ez a „házi feladatok”, vagyis a gyakorlati képzés lényege. Megnézzük, hogyan is írt szonettet, vagy éppen szabadverset József Attila, és az ő stílusát utánozzák a hallgatók. Vagy hogyan írt verset Balassi. Vagy éppen Allen Ginsberg, Gregory Corso. Mondhatom, hogy érdekes eredmények születnek.

Ad-e valamilyen akkreditációt a kurzus a végzett hallgatóknak?

– A kurzusok nem adnak végzettséget, nem adnak diplomát. Milyen diplomát is adhatnának? A hallgatók legnagyobb dicsérete, ha egy-egy munkájuk megjelenik valahol. Erről igyekszem gondoskodni. Örömmel mondom, hogy a hallgatóim publikálnak, sokan könyvet adnak ki. Ez az igazi diploma. Minden évben többféle publikációs lehetőséget biztosítunk a kurzus résztvevőinek. Nem mindenkinek, természetesen, hanem csak a legjobbaknak. Ez is egyfajta kiválasztás/kiválasztódás. Hogy ki kap lehetőséget, és milyen lehetőséget kap. Amikor megjelennek egy-egy igazán színvonalas irodalmi lapban, úgy érzik, megkapták a „diplomájukat”.

A hallgatók kiválasztásánál milyen szempontok érvényesültek? Mely korosztály volt a legjellemzőbb, milyen iskolai előtanulmányokkal, milyen irodalmi előélettel, tapasztalattal rendelkeztek a résztvevők?

– Nincsenek szempontok a kiválasztásnál. A beiratkozott hallgatók között van nyugdíjas korú, de van egészen fiatal, tehát 17 éves is. Az irodalmi előélet nagyon vegyes ennek megfelelően. Jönnek a kurzusaimra olyanok, egyetemi hallgatók például, vagy friss diplomások, akik szerettek volna hasonló képzést kapni abban az intézményben, ahol éppen tanultak, de az ilyen jellegű képzést nem kapták meg. Úgy érzem, igen nagy igény van arra az alkotóköri formára, amit én megvalósítok. A hallgatók visszajelzése nagyon, nagyon pozitív.

Mennyire volt jellemző az eddigi tanulócsoportokban a fluktuáció; mi lehetett ennek az oka?

– Viszonylag kicsi a lemorzsolódás, egy-egy hallgató hagyja csak abba. Viszont nagyon sokan újra és újra beiratkoznak. A cél az, hogy megtalálják a saját örömüket az írásban. Ha ezt az örömforrást meg tudom nekik mutatni, akkor nem mennek el, hanem visszatérnek. Mert az írás öröm, a kreativitás megélése örömforrás.

– Hogy értékeli a sikerét a végzett hallgatók részéről? Van-e valamiféle nyomon követés a pályájuk alakulása folyamán, esetleg tartósabb együttműködések valósultak-e meg?

– A hallgatóim közül igen sokan országos lapokban is publikálnak a kurzusaim után. A barátság többnyire megmarad, sokan könyveket jelentetnek meg, amely könyvekben megemlékeznek a kurzusaimról. Ez nagyon jó érzés. Elméletileg akadhat egy-egy olyan hallgató, aki mintegy „túl akar lépni a mesteren”, és gyorsan el akarja felejteni kitől is tanult. Az ilyenek nem jutnak messzire a pályán, mert ez a típusú önértékelési zavar visszaüt előbb-utóbb. De ilyesmivel nem is nagyon találkoztam a munkám során.

Kiemelne pár egykori vagy jelenlegi mentoráltját, tanítványát?

– Az országos lapokban publikáló tanítványaim száma olyan nagy, hogy őket nem is említem. Néhányan azok közül, akiknek egy vagy több önálló könyvük is megjelent azóta, hogy nálam tanultak: Mádi Beáta, Germán Ágnes, Nagy Lea, Nagy Izabella, Bódi Attila, Nemes Anna, Haykováts István, Rózsa Boglárka, Hajnal Éva. Büszke vagyok rájuk.

– Hogy látja, lehetséges-e, illetve szükséges-e hatékonyabb tehetségazonosítási és -gondozási rendszer kiépítése? Mit gondol, ez kinek, kiknek lenne a feladata, s milyen konkrét dolgoknak kellene ehhez megvalósulni?

– A mester-tanítvány kapcsolat minden korban, minden körülmény között kiemelten fontos, régen is az volt. Sok-sok irodalomtörténeti példát említhetünk, Juhász Gyula és József Attila kapcsolata, Kosztolányi és Weöres Sándor kapcsolata, Rimbaud és Verlaine kapcsolata példa lehet. Ha hivatalos tehetséggondozásról beszélünk, akkor csakis igazi mesterekkel képzelhető el mindez. Olyan alkotókkal, akik maguk is jelentőset alkottak pályájuk során. A mester jelenléte elengedhetetlen. Kurzusaim sikeréből ezt érzékelem.

Pánczél András


Címke: , , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő