02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Ha hivatalos tehetséggondozásról beszélünk, akkor csak igazi mesterekkel elképzelhető mindez…
2021.01.06 - tiszatáj

 

 

 

 

 

 

 

A Műhelyinterjú sorozatban magyar irodalmi tehetséggondozó műhelyek vezetőivel beszélget Pánczél András az általuk végzett munkáról, céljaikról, eredményeiről. A sorozat rálátást biztosít a tehetségazonosítás és a tehetséggondozás folyamatában részt vevő személyek és szervezetek munkájára. Bemutatja azt az egymástól leginkább függetlenül, jórészt civilek által működtetett tehetséggondozó rendszert, mely hozzájárul az irodalmárok pályakezdéséhez.

 

INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 

Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól.

Mióta foglalkozik irodalmár tehetséggondozással? Melyek voltak a fő állomások?

– Tehetséggondozással hetedik éve foglalkozom „hivatalosan”, vagyis egyetemi keretek között. Valójában a pályám eleje óta ezt csinálom, hiszen már 1981-ben, huszonegy éves koromban én vezettem az ELTE Bölcsészettudományi Karon a Jelenlét Alkotókört, ahol pontosan ugyanaz a munka zajlott, mint ma a Kodolányi Egyetemen. Fiatal költőkként verseket, novellákat olvastunk fel, értékeltünk. A Jelenlét című lapot szerkesztettem akkoriban, így valóban nagyon fiatalon, huszonegy-huszonkét évesen nekem kellett megítélnem, kit válogatok be a lapba. Ez ugyanaz a tehetséggondozás volt, mint amit manapság művelek. Viszont ma már van tapasztalatom, az évek, évtizedek alatt felszedtem valamiféle „tudást” ebben a kérdésben. Akkor, a nyolcvanas évek elején csak ösztönösen dolgoztam, és ez sok konfliktussal járt együtt.

A kreatív írás kurzusok esetében milyen előnyöket vagy hátrányokat jelent az egyetemi háttér?

–  Mondhatom, hogy csak előnye van, hiszen hivatalosan működik a kurzus, az adminisztratív része megoldott ilyen módon, a beiratkozással, a tanfolyam díjaival nem kell foglalkoznom. Munkaköri feladatként látom el a kurzus vezetését. Fizetést kapok a munkámért, ez lett a mai napra a megélhetésem. Egyetemi oktató vagyok, aki a saját tapasztalatait átadhatja a nála jóval fiatalabbaknak. Ez jó érzés, nagyon sok pozitív inspirációt jelent.

Milyen kurzuson vehetnek részt az érdeklődők, hány fős csoportokban folyik az oktatás?

– Három kurzust indítok el minden szemeszterben, egy Líra, egy Próza, valamint egy Próza-Dráma kurzust. A beiratkozás a külsős, nem egyetemi hallgatók számára limitált, kurzusokként csak tíz főt fogadok. Ennek nagyon egyszerű oka van, az, hogy a kiscsoportos, a személyre szóló oktatásban hiszek, célom, hogy foglalkozhassam minden beiratkozott hallgató munkájával. Valójában azt az „alkotóköri” rendszert valósítom meg, amit annak idején, a nyolcvanas évek elején már kipróbáltam a Jelenlét Alkotókör vezetésekor. A beiratkozott hallgatók „házi feladatokat” kapnak, és a „házi feladataikat” olvassák fel az órákon, a foglalkozásokon. Közösen megbeszéljük, kinek tetszik az adott feladat megoldása, kinek nem. Igazi alkotóköri beszélgetések alakulnak ki. Megfigyelésem, hogy egymás hibáit könnyen észreveszik a hallgatók, de a saját hibáikat sokkal kevésbé. A közös beszélgetések arra jók, hogy megértsük, mitől lehet egy-egy vers vagy novella valóban érdekes, valóban színvonalas.

Milyen formában valósul meg a képzés folyamata?

– Szemináriumi forma, egyetemi keretek között, heti rendszerességgel, egy-egy óra 90 perc. Félévenként 15 kontaktfoglakozást biztosítunk. A gyakorlati órák aránya 90 százalék. Szinte csak gyakorlati foglalkozás van. De minden gyakorlati foglalkozás kap egy kis elméleti bevezetést. A foglalkozásokon „mestereket” keresünk, vagyis klasszikus szerzőket, klasszikus szerzők műveit, és azokat próbáljuk utánozni. Ez a „házi feladatok”, vagyis a gyakorlati képzés lényege. Megnézzük, hogyan is írt szonettet, vagy éppen szabadverset József Attila, és az ő stílusát utánozzák a hallgatók. Vagy hogyan írt verset Balassi. Vagy éppen Allen Ginsberg, Gregory Corso. Mondhatom, hogy érdekes eredmények születnek.

Ad-e valamilyen akkreditációt a kurzus a végzett hallgatóknak?

– A kurzusok nem adnak végzettséget, nem adnak diplomát. Milyen diplomát is adhatnának? A hallgatók legnagyobb dicsérete, ha egy-egy munkájuk megjelenik valahol. Erről igyekszem gondoskodni. Örömmel mondom, hogy a hallgatóim publikálnak, sokan könyvet adnak ki. Ez az igazi diploma. Minden évben többféle publikációs lehetőséget biztosítunk a kurzus résztvevőinek. Nem mindenkinek, természetesen, hanem csak a legjobbaknak. Ez is egyfajta kiválasztás/kiválasztódás. Hogy ki kap lehetőséget, és milyen lehetőséget kap. Amikor megjelennek egy-egy igazán színvonalas irodalmi lapban, úgy érzik, megkapták a „diplomájukat”.

A hallgatók kiválasztásánál milyen szempontok érvényesültek? Mely korosztály volt a legjellemzőbb, milyen iskolai előtanulmányokkal, milyen irodalmi előélettel, tapasztalattal rendelkeztek a résztvevők?

– Nincsenek szempontok a kiválasztásnál. A beiratkozott hallgatók között van nyugdíjas korú, de van egészen fiatal, tehát 17 éves is. Az irodalmi előélet nagyon vegyes ennek megfelelően. Jönnek a kurzusaimra olyanok, egyetemi hallgatók például, vagy friss diplomások, akik szerettek volna hasonló képzést kapni abban az intézményben, ahol éppen tanultak, de az ilyen jellegű képzést nem kapták meg. Úgy érzem, igen nagy igény van arra az alkotóköri formára, amit én megvalósítok. A hallgatók visszajelzése nagyon, nagyon pozitív.

Mennyire volt jellemző az eddigi tanulócsoportokban a fluktuáció; mi lehetett ennek az oka?

– Viszonylag kicsi a lemorzsolódás, egy-egy hallgató hagyja csak abba. Viszont nagyon sokan újra és újra beiratkoznak. A cél az, hogy megtalálják a saját örömüket az írásban. Ha ezt az örömforrást meg tudom nekik mutatni, akkor nem mennek el, hanem visszatérnek. Mert az írás öröm, a kreativitás megélése örömforrás.

– Hogy értékeli a sikerét a végzett hallgatók részéről? Van-e valamiféle nyomon követés a pályájuk alakulása folyamán, esetleg tartósabb együttműködések valósultak-e meg?

– A hallgatóim közül igen sokan országos lapokban is publikálnak a kurzusaim után. A barátság többnyire megmarad, sokan könyveket jelentetnek meg, amely könyvekben megemlékeznek a kurzusaimról. Ez nagyon jó érzés. Elméletileg akadhat egy-egy olyan hallgató, aki mintegy „túl akar lépni a mesteren”, és gyorsan el akarja felejteni kitől is tanult. Az ilyenek nem jutnak messzire a pályán, mert ez a típusú önértékelési zavar visszaüt előbb-utóbb. De ilyesmivel nem is nagyon találkoztam a munkám során.

Kiemelne pár egykori vagy jelenlegi mentoráltját, tanítványát?

– Az országos lapokban publikáló tanítványaim száma olyan nagy, hogy őket nem is említem. Néhányan azok közül, akiknek egy vagy több önálló könyvük is megjelent azóta, hogy nálam tanultak: Mádi Beáta, Germán Ágnes, Nagy Lea, Nagy Izabella, Bódi Attila, Nemes Anna, Haykováts István, Rózsa Boglárka, Hajnal Éva. Büszke vagyok rájuk.

– Hogy látja, lehetséges-e, illetve szükséges-e hatékonyabb tehetségazonosítási és -gondozási rendszer kiépítése? Mit gondol, ez kinek, kiknek lenne a feladata, s milyen konkrét dolgoknak kellene ehhez megvalósulni?

– A mester-tanítvány kapcsolat minden korban, minden körülmény között kiemelten fontos, régen is az volt. Sok-sok irodalomtörténeti példát említhetünk, Juhász Gyula és József Attila kapcsolata, Kosztolányi és Weöres Sándor kapcsolata, Rimbaud és Verlaine kapcsolata példa lehet. Ha hivatalos tehetséggondozásról beszélünk, akkor csakis igazi mesterekkel képzelhető el mindez. Olyan alkotókkal, akik maguk is jelentőset alkottak pályájuk során. A mester jelenléte elengedhetetlen. Kurzusaim sikeréből ezt érzékelem.

Pánczél András


Címke: , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő