04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Buket Uzuner: Reset
2021.01.02 - tiszatáj

 

 

 

 

 

 

 

Buket Uzuner (1955) török író, novellista és útikönyvszerző. Kötetei magyarul: Isztambuliak (2014), Hosszú fehér felhő (2015).

 

Azok a történelem előtti időkben alapított városok, amelyek közül néhányban még ma is van szerencsénk élni, az emberi civilizáció legrégebbi szimbólumai. Ezek az egyedi, antik helyek a világörökség kincsei. Némely politikus mégis megtalálja a módját, hogy megváltoztassa régi kulturális szimbólumaink funkcióját, mintha csak letűnt korok királyai vagy szultánjai volnának ők. Más szóval a hatalom mindig nyomatékot akar adni erejének, és a köz akaratát nem veszi figyelembe. Ezzel nyomnak egy RESET gombot a történelmen, a kultúrán és az életünkön.

Egyike ezen csodálatos városoknak Isztambul. A város egyik legfontosabb látványossága a Hagia Sophia, a régi kelet-római templom Kr. u. 547-ből, amit a török időkben mecsetté alakítottak (Kr. u. 1453), majd végül közel 500 évvel később, a modern köztársaság korában a zseniális politikus, Atatürk briliáns politikája nyomán multikulturális múzeumként nyílt újra 1934-ben.

2020 júliusában azonban az ország jelenlegi elnöke úgy döntött, hogy megnyomja a RESET gombot a város történelmének billentyűzetén, és az Hagia Sophia újra mecsetként  nyitotta meg a kapuit a hívők előtt. Csak várjunk a következő gombnyomásig…

Itt csatolom a könyvem első fejezetét. A regény „I am Istanbul” főszereplője maga a város, aki elmeséli nekünk élete történetét.

A regény megjelent az USA-ban, Spanyolországban és most Magyarországon is.

 

A nevem Isztambul

 

Isztambul vagyok, a városok városa, metropolisok királynője, költők fellegvára, uralkodók szeme fénye, szultánok öröksége, a földkerekség gyöngyszeme! A nevem Isztambul; az idők folyamán pogányok, keresztények, zsidók, muszlimok sőt még hitetlenek is, barátok és ellenségek leltek menedékre partjaimon. A világ legtitokzatosabb, legveszélyesebb és természetesen legcsodálatosabb városa vagyok, amelyben megfér egymás mellett ármány és szerelem, szenvedés és öröm! A tengerek istenének, Poszeidónnak vagyok a lánya, az aranygyapjút kereső Argonauták csodája, a  középkori városok uralkodónője, az új- és legújabb kor hírnöke vagyok. A huszonegyedik század újból felragyogó csillaga, boldogságok és katasztrófák, pusztulások és örömhírek városa vagyok! Isztambul a nevem; az a város vagyok, ahol valamennyi emberi érzést egyszerre lehet a legpozitívabban és legnegatívabban megélni! A  nevem Isztambul; a  városok angyala, a  történelem istennője vagyok. Szárnyalások és zuhanások, emelkedések és bukások, születések és megsemmisülések egymásba fonódnak a lelkemben, ott mind összegabalyodnak, majd kioldhatatlan spirálok formájában beszivárognak ősi ciszternáimba. Én Isztambul vagyok; a  reménység színe, a méreg zöldje, a hajnal pírja, Júdás fája, mimóza, levendula, Isztambul vagyok; türkizkék vagyok! A rejtélyek-talányok városa vagyok; a zűrzavar, eshetőségek, elevenség és kreativitás ihlető múzsája vagyok: az én nevem, Isztambul!

A mostani nevem Isztambul, közel egy évszázada így hívnak Engem, azelőtt Konstantin városaként, Konstantinápolyként emlegettek, eleinte pedig Bizáncként. További neveim is voltak: Boldogság kapuja, Dersaadet, Derüssadet, Állam kapuja, Asitane, Daralliye, He Polis, Nea Roma, Cárigrád, Kunstantiniyye… Egyszerűen csak kinevetem ezeket a halandókat, akik önmaguk dicsőítése miatt nem tudtak élni, szegény nyomorultak. Ha lett volna annyi eszük, hogy tőlem megkérdezzék, én a Szépasszony városa kifejezést tartottam volna a legtalálóbbnak, de hiába! Hiszen eleve ilyen vagyok; én, aki Isztambul vagyok, a városok városa és szépasszonya vagyok, csak uralkodókkal és szultánokkal járok, legtöbbet az utazókat és a költőket hallgatom. A zöldfülű írók pedig még mindig sorban állnak, hogy regényt írjanak rólam. Íme az egyikük!

A nagy és rangos városoknak van lelke, szoronganak. Az utóbbi időben gyakran szorongok, búsulok, rosszkedvem támad. Ilyenkor fel kell frissülnöm, ki kell zökkennem, szórakoznom kell. Ha nem rázom fel magamat, kárt tehetek magamban és a bennem lakó 15 millió emberben. Ma részben ezen okból úgy döntöttem, hogy figyelmemet a Yeşilköy nevű városrészem felé fordítom, a modern kor egyik legszebb arcára, a  repülőteremre fókuszálok: az Atatürk repülőtérre.

Valamikor egy zöld falucska volt, igen, ez itt Yeşilköy volt. Vannak, akik még ma is így hívják, de a többség ma már a repülőtér nevéről ismeri a helyet. Pedig az eredeti neve Aya Stefanos volt. Akkoriban, 395-ben vagy 495-ben – már nem emlékszem pontosan –, amikor még a bizánci vendégeim laktak itt, azon a félelmetes, viharos éjszakán ebben a kikötőben horgonyozott le egy kis hajó, amely a csodatevő Stefanos holttestét szállította innen Rómába. Úgy él emlékezetemben, mintha csak tegnap történt volna, egy borzalmas, koromsötét éjszaka volt. Az is egy olyan időszak volt, amikor nyomasztó érzések kerítettek hatalmukba, rettentően bánatos voltam, és ez volt a vihar oka is. Bizánci tengerészek itt rejtegették a holttestet, amíg el nem múlt a rossz idő, később pedig mind a kerület, mind a templom, amelyben a holttestet elrejtették, Aya Stephanosként maradt meg a köztudatban. Sokkal később, amikor már a török vendégeimmel éltem, 1926-ban vagy 1927-ben – már nem emlékszem pontosan –, az Ayastefanost nagyon szerető és oda gyakran ellátogató író, Halit Ziya Uşaklıgil Yeşilköynek nevezte el ezt a környéket. Így történt. Mivel ezeknek a halandóknak a logikája is halandó, folyton megváltoztatják mindennek a nevét, szabályát és határát!

Ma részben azért is választottam a repülőteret színhelyként, mert szeretnék a szemtanúja lenni annak az eseménynek, amint visszatér egy isztambuli lakos, aki évekkel ezelőtt minden cókmókját összeszedve névlegesen elhagyott engem, szeretnék egy jót szórakozni ezen. Nem is! Lehet, hogy szórakozom egy kicsit, és a lelkem felvidul. Egy olyan isztambuli nőre várok, aki kereken tizenhárom esztendeig neheztelt rám, aki nagyon messzire menekült előlem, de most természetesen lélekszakadva rohan vissza a karjaimba. Nemsokára kiszáll a repülőgépből és ismét találkozik velem. A neve Belgin. Ez lesz az egyik legszórakoztatóbb visszatérés. A legmókásabb, legkalandosabb az engem hozzá hasonlóan duzzogva, esküdözve elhagyó, feledni akaró földi halandók visszatérése közül. A hazatérők mindig kitalálnak valami átlátszó ürügyet, feltétlenül megpróbálják eltitkolni visszatérésük valódi okát. A várandós Belgin például egy szerelemre hivatkozva tér most vissza. Beleszeretett Ayhanba, az isztambuli szobrászba! Így van ez, mindig így van: akik egyszer a rabommá válnak, többé nem képesek menekülni a vonzerőmtől. Aki egyszer isztambulivá válik, akárhová megy is, szívében a hozzám való visszatérés esküjével él együtt, minden pillanatban felidéz engem, hiányol, egyre csak hiányol, és a vágy elemészti! Ilyen az Isztambul iránt érzett szerelem, ilyen az. Én Isztambul vagyok, szerelmem nem összehasonlítható egyetlen földi halandó szerelemmel sem, fájó hiányomat egyetlen másik város sem képes pótolni vagy elnyomni! A száműzöttek utolsó lélegzetének éneke, Isztambul fájdalma és verse, az önkéntes szökevények egyetlen eszménye, a föld illata, az álmok gyöngyszeme vagyok. Isztambul vagyok én, a legelbűvölőbb, a legelvarázsoltabb város: a világ legkívánatosabb városa, Isztambul vagyok. Több ezer év óta egyetlen halandó sem volt képes ténylegesen elhagyni engem. Engem soha, de soha nem lehet elhagyni!

Az én nevem Isztambul.

Sipos Katalin fordítása

 

 

RESET

Mi történik, ha megszokott társadalmi életünkben kell alkalmazni a jól ismert IT Help Desk-módszert? Ami egy éve még merész science fiction lett volna, mára a mindennapjaink részévé vált. Lezárunk, várunk, újraindítunk.

A PesText Fesztivál is nyomott egy resetet, a COVID által átformált viszonyok között a szórt, globális fókusz helyett a koncentráltabb lokális, regionális irodalmi figyelem kapott hangsúlyt. A PesText hívószava idén a RESET volt, ezért a meghívott írók ebben a témában küldtek írásokat a fesztivál fanzinjába.

A Reset ‘zine erős, bátor szövegei, illusztrációi a környékről érkeztek: magyar, szlovák, cseh, lengyel, német, osztrák, szerb, horvát, orosz szerzők mellett kalandvágyó norvég, portugál, török alkotók mutatják meg nekünk, milyen emberi, társadalmi, művészeti vetületei vannak az újraindításnak.

Ezekből a javarészt felkérésre írt szövegekből közöl válogatást a következő hetekben a Tiszatájonline.

 


Címke: , , ,
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.22 - tiszatáj

INTERJÚ JÓNÁS ZOLTÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Jónás Zoltán előadóművész, kultúraszervező, az erdélyi, felvidéki és észak-magyarországi egyetemeket összefogó Kortárs Hangon irodalmi pályázatának és műhelyének alapító főszervezője beszél a tehetséggondozásban szerzett tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő