10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Arról, hogy mi lett, miután bevettük
2020.12.31 - tiszatáj

BIRÓ KRISZTIÁN:
ELDORÁDÓ OSTROMA

Biró Krisztián Eldorádó ostroma című verseskötete debütkötetként a fiatal kortárs lírában népszerű, sokszor megírt kérdéseket nyitja ki és tárgyalja újra. A nagyrészt alanyi versek a megszólaló identitáskeresésének állomásait rögzítik: az elsőgenerációs értelmiségi helyzetek tipikus kríziseit, a városba kerülést, a bemutatkozás kezelhetetlenségét, a hazautazást, a felszolgáló és barista munkakört, a szülőktől és a faluról, régióról való leválást, valamint az addig láthatatlan otthoni helyzetek felismerését, miközben sem nyelvében, sem poétikájában nem mutat igazán újat. Ahogy Mohácsi Balázs a fülszövegben fogalmaz – „ez az én történetem is, sokunké” –, a befogadás valódi és erős élményét a kötet feszessége, összedolgozottsága, kitaláltsága adja.

A harminc verset három ciklusba és egy nyitóversbe rendező vékony könyv 2020 őszén, egy hosszas, a versekben is hivatkozott alapos alkotói folyamat lezárásaként jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában. A keletkezési idő síkjait kíséri a szerkesztés. A nyitóvers és a harmadik ciklus egyetlen verse, mint záróvers pontos keretet adnak a kötetnek, az első ciklus végében a 2015-ös évszám rögzíti a versek keletkezés idejét, a második ciklus végén a 2020 ígérete és tervei jelennek meg egy évvégi leltár képében.

A keretként működő versek megszólalói az egész kötet anyagára tekintenek vissza utólag, nem vesznek részt a kronológiában, elővezetni és összegezni kívánják a leírtakat. Az első vers és annak első sora, „Ha most kezdenék el valamit// akkor kaszálni kezdenék”, megelőlegez egy ironizáló, búskomorkodó olvashatóságot és lezártságot, alkotói távolságot a kötet anyagával kapcsolatban, a Hogyan nyugtassam meg anyámat a visszapillantón keresztül című vers címében és kérdésfelvetésében az első ciklust lezáró versből vesz szó szerinti idézetet, ugyanannak a problémának az évekkel későbbi, poétikailag komplexebb, megjelenésében absztraktabb újraírása történik.

A versek, sorok folyamatosan problematizálják ezt a fajta újraírási kényszert. Az első ciklus első versében vonatút közben látjuk a szereplőket, és az utazás, a falu és a város közti távolság az utolsó versig sokhelyütt megjelennek, akár az új város felé igyekvésről, akár a hazatérésről legyen szó. A visszapillantó tükör előre tekintő, ugyanakkor a hátunk mögé látó szerepére játszik rá maga a kötet, az olvasó elé tárva a kérdést: vajon változott-e az elbeszélő pozíciója, ha az első versben vonaton tartanak Eldorádó felé, az utolsóban pedig az M3-as autópályán teszik ugyanezt?

Nagy hangsúlyt kap a kötetben a városi és a kisvárosi, falusi terek újraírása is. A városi, budapesti lét zsúfoltságának és az elidegenedésnek a mindennapi gyakorlatait az „egyik késésről a másikra” (Máshol nőtem) való haladás, a panelokban tapasztalható „valaki pontosan feletted alszik” (A harmadikig) érzés regisztrálásával, vagy a séta közben észrevett öngyilkossági kísérlet maga mögött hagyásával (Séta) szemlélteti az elbeszélő. De láttatja magát szomszédként, értelmiségiként, ápoltként, baristaként – mindezek különböző nézőpontokat nyitnak meg. Így például megtudhatjuk a kötetből, mit jelent olyan embereknek magyarázni egy pesti sörpadnál, akik nem értik a májkómás betegek karjainak remegését (Duga-1), mit jelent szembesülni azzal, hogy betegen a gyógyulásunk mantráit ismételgetjük (A nővérke búcsúja), vagy hogy vendéglátósként bocsánatot kérni, bármiért is, olyan mintha csak köszönnénk (Limonádé).

A faluról megtudjuk, hogy még mindig fáznak a hidegszobában, hiszen a „nevek maradnak meg a legtovább” (Nevek maradnak), és mindenki szeméttel tüzel telente (Dzsenga), az ipari életre berendezkedett kisvárosban a szmogot, akár a havat, meggyúrhatod (3765. járat). Biró Krisztián nem teszi giccsé ezt a világot, nem a visszavágyódás vagy a meleg otthon helyeként írja le.

A városi-falusi identitásváltás keretébe épül be a kötet legvilágosabban mozgatott tétje, a pánikbetegség tematizálása, amely alapvető állításokat tesz az identitáskrízis leírásában. A Doopler című versben azt olvashatjuk: „Mióta mélyebb hangra cseréltem a sajátom,/ egyszer sem kiáltottam segítségért”, melyből kiderül, a városivá válás mellett még a felnőtté és férfivé válás új szabályrendszereinek megtapasztalása is vershelyzeteket teremthet. A szókimondó versek ezzel kapcsolatban jellemzően az első ciklusban jelennek meg. Míg a Duplaüveg című versben a duplaüveg és az időnként leszerelt ablakkilincs az egyetlen, ami elválasztja az elbeszélőt a mélységtől, addig A nővérke búcsúja című versben egy álomban igyekszik kitörni saját kontrollja alól az alany, de tömörségükben A második roham és Az utolsó roham című versek egy-egy mondatai is erős szövegeket hoznak létre maró, érzelemmentes közlésükkel.

A kötet legfőbb érdeme, hogy minden esztétizáló gesztusa hiteles marad, nem köt kompromisszumokat, nem lazítja fel a versnyelvet. A versnyelv lecsupaszítása, vagy másutt annak absztrakt területei is csupán a pontos közlést szolgálják, metaforái erős rendszer alkotnak, akár verseken belül, akár az egész köteten keresztül. A versek címeinek és bizonyos sorainak értelmezése, a repüléssel és radarokkal, az építkezéssel és rombolással, vagy éppen a töréssel, eltört dolgokkal kapcsolatos metaforák feloldása, a költő saját pozíciójának kijelölésére tett kísérletei, vagy az első ciklusban sokszor megjelenő kölyök megnevezések mind új értelmezési irányokat, kereteket nyitnak meg a mindössze 50 oldalas kötetben.

Az Eldorádó ostromának poétikai épülése mérce lehet a következő költőgenerációnak. A pánikbetegség felvállalása és esztétizálása, valamint az általában túlreflektáltnak hitt elsőkötetes identitáskeresés poétikai minősége, sűrűsége és sokrétegűsége nem csupán szépirodalmi tárgyalásra, hanem intézményrendszerbéli gondolkodásra is hív, és ez véleményem szerint 2020 egyik legjelentősebb lírakötetévé teszi Biró Krisztián könyvét.

Veszprémi Szilveszter

 

Jelenkor Kiadó

Budapest, 2020.

56 oldal, 1699 Ft.

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.15 - tiszatáj

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

Tovább olvasom >>>
2021.09.15 - tiszatáj

FERENCZY ORSOLYA MUSETTA SZEREPÉRE KÉSZÜL
Sűrű évad vár Ferenczy Orsolyára, a Szegedi Nemzeti Színház Erdélyből indult fiatal magánénekesére, akit legközelebb októberben Musetta szerepében láthat a közönség Göttinger Pál nagyszínházi Bohémélet-rendezésében. Novemberben Belinda, decemberben Konstanze, márciusban Donna Anna szerepében lép színpadra, az évad végén pedig a Marica grófnő Lizáját alakítja… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.13 - tiszatáj

STILLWATER
Műfaji hagyomány és szerzői világkép példás egyensúlya: Tom McCarthy védjegyei nem tűnnek el, a 2015-ös Oscar-nyertes Spotlight után a független közegből érkező direktor újabb lépést tesz a populáris filmkészítés irányába, de csupán annyi sallanggal, hogy azok ne gátolják ambíciói kiteljesedését… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.13 - tiszatáj

HORVÁTH DÁNIEL FESTŐMŰVÉSZ MÁS TÁJAK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA A K GALÉRIÁBAN
Lead: Burjánzó, zöldellő növények kavargó színfoltjai borítják be a K Galéria alagsori kiállítótermét. A buja növényzet között hol katonák masíroznak kivont karddal, hol piciny házikó képe tűnik fel egy szikrázó gyémánton. Horváth Dániel új, Más tájak című kiállításának különös tájképei között járok… – TAKÁTS FÁBIÁN BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.12 - tiszatáj

KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ KRASZNAHORKAI BALÁZS RENDEZŐVEL A BELVÁROSI MOZIBAN
A gyönyörűséges Máramarosi-havasokban játszódik Krasznahorkai Balázs első nagyjátékfilmje, a különös apa-fiú történetet elmesélő Hasadék, amiről a rendezővel és a fiút alakító Babai Dénessel hallhattak beszélgetést a Belvárosi mozi nézői a péntek esti vetítés utáni közönségtalálkozón. Házigazdaként Ibos Éva kritikus, művészettörténész faggatta a vendégeket… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)