02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Arról, hogy mi lett, miután bevettük
2020.12.31 - tiszatáj

BIRÓ KRISZTIÁN:
ELDORÁDÓ OSTROMA

Biró Krisztián Eldorádó ostroma című verseskötete debütkötetként a fiatal kortárs lírában népszerű, sokszor megírt kérdéseket nyitja ki és tárgyalja újra. A nagyrészt alanyi versek a megszólaló identitáskeresésének állomásait rögzítik: az elsőgenerációs értelmiségi helyzetek tipikus kríziseit, a városba kerülést, a bemutatkozás kezelhetetlenségét, a hazautazást, a felszolgáló és barista munkakört, a szülőktől és a faluról, régióról való leválást, valamint az addig láthatatlan otthoni helyzetek felismerését, miközben sem nyelvében, sem poétikájában nem mutat igazán újat. Ahogy Mohácsi Balázs a fülszövegben fogalmaz – „ez az én történetem is, sokunké” –, a befogadás valódi és erős élményét a kötet feszessége, összedolgozottsága, kitaláltsága adja.

A harminc verset három ciklusba és egy nyitóversbe rendező vékony könyv 2020 őszén, egy hosszas, a versekben is hivatkozott alapos alkotói folyamat lezárásaként jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában. A keletkezési idő síkjait kíséri a szerkesztés. A nyitóvers és a harmadik ciklus egyetlen verse, mint záróvers pontos keretet adnak a kötetnek, az első ciklus végében a 2015-ös évszám rögzíti a versek keletkezés idejét, a második ciklus végén a 2020 ígérete és tervei jelennek meg egy évvégi leltár képében.

A keretként működő versek megszólalói az egész kötet anyagára tekintenek vissza utólag, nem vesznek részt a kronológiában, elővezetni és összegezni kívánják a leírtakat. Az első vers és annak első sora, „Ha most kezdenék el valamit// akkor kaszálni kezdenék”, megelőlegez egy ironizáló, búskomorkodó olvashatóságot és lezártságot, alkotói távolságot a kötet anyagával kapcsolatban, a Hogyan nyugtassam meg anyámat a visszapillantón keresztül című vers címében és kérdésfelvetésében az első ciklust lezáró versből vesz szó szerinti idézetet, ugyanannak a problémának az évekkel későbbi, poétikailag komplexebb, megjelenésében absztraktabb újraírása történik.

A versek, sorok folyamatosan problematizálják ezt a fajta újraírási kényszert. Az első ciklus első versében vonatút közben látjuk a szereplőket, és az utazás, a falu és a város közti távolság az utolsó versig sokhelyütt megjelennek, akár az új város felé igyekvésről, akár a hazatérésről legyen szó. A visszapillantó tükör előre tekintő, ugyanakkor a hátunk mögé látó szerepére játszik rá maga a kötet, az olvasó elé tárva a kérdést: vajon változott-e az elbeszélő pozíciója, ha az első versben vonaton tartanak Eldorádó felé, az utolsóban pedig az M3-as autópályán teszik ugyanezt?

Nagy hangsúlyt kap a kötetben a városi és a kisvárosi, falusi terek újraírása is. A városi, budapesti lét zsúfoltságának és az elidegenedésnek a mindennapi gyakorlatait az „egyik késésről a másikra” (Máshol nőtem) való haladás, a panelokban tapasztalható „valaki pontosan feletted alszik” (A harmadikig) érzés regisztrálásával, vagy a séta közben észrevett öngyilkossági kísérlet maga mögött hagyásával (Séta) szemlélteti az elbeszélő. De láttatja magát szomszédként, értelmiségiként, ápoltként, baristaként – mindezek különböző nézőpontokat nyitnak meg. Így például megtudhatjuk a kötetből, mit jelent olyan embereknek magyarázni egy pesti sörpadnál, akik nem értik a májkómás betegek karjainak remegését (Duga-1), mit jelent szembesülni azzal, hogy betegen a gyógyulásunk mantráit ismételgetjük (A nővérke búcsúja), vagy hogy vendéglátósként bocsánatot kérni, bármiért is, olyan mintha csak köszönnénk (Limonádé).

A faluról megtudjuk, hogy még mindig fáznak a hidegszobában, hiszen a „nevek maradnak meg a legtovább” (Nevek maradnak), és mindenki szeméttel tüzel telente (Dzsenga), az ipari életre berendezkedett kisvárosban a szmogot, akár a havat, meggyúrhatod (3765. járat). Biró Krisztián nem teszi giccsé ezt a világot, nem a visszavágyódás vagy a meleg otthon helyeként írja le.

A városi-falusi identitásváltás keretébe épül be a kötet legvilágosabban mozgatott tétje, a pánikbetegség tematizálása, amely alapvető állításokat tesz az identitáskrízis leírásában. A Doopler című versben azt olvashatjuk: „Mióta mélyebb hangra cseréltem a sajátom,/ egyszer sem kiáltottam segítségért”, melyből kiderül, a városivá válás mellett még a felnőtté és férfivé válás új szabályrendszereinek megtapasztalása is vershelyzeteket teremthet. A szókimondó versek ezzel kapcsolatban jellemzően az első ciklusban jelennek meg. Míg a Duplaüveg című versben a duplaüveg és az időnként leszerelt ablakkilincs az egyetlen, ami elválasztja az elbeszélőt a mélységtől, addig A nővérke búcsúja című versben egy álomban igyekszik kitörni saját kontrollja alól az alany, de tömörségükben A második roham és Az utolsó roham című versek egy-egy mondatai is erős szövegeket hoznak létre maró, érzelemmentes közlésükkel.

A kötet legfőbb érdeme, hogy minden esztétizáló gesztusa hiteles marad, nem köt kompromisszumokat, nem lazítja fel a versnyelvet. A versnyelv lecsupaszítása, vagy másutt annak absztrakt területei is csupán a pontos közlést szolgálják, metaforái erős rendszer alkotnak, akár verseken belül, akár az egész köteten keresztül. A versek címeinek és bizonyos sorainak értelmezése, a repüléssel és radarokkal, az építkezéssel és rombolással, vagy éppen a töréssel, eltört dolgokkal kapcsolatos metaforák feloldása, a költő saját pozíciójának kijelölésére tett kísérletei, vagy az első ciklusban sokszor megjelenő kölyök megnevezések mind új értelmezési irányokat, kereteket nyitnak meg a mindössze 50 oldalas kötetben.

Az Eldorádó ostromának poétikai épülése mérce lehet a következő költőgenerációnak. A pánikbetegség felvállalása és esztétizálása, valamint az általában túlreflektáltnak hitt elsőkötetes identitáskeresés poétikai minősége, sűrűsége és sokrétegűsége nem csupán szépirodalmi tárgyalásra, hanem intézményrendszerbéli gondolkodásra is hív, és ez véleményem szerint 2020 egyik legjelentősebb lírakötetévé teszi Biró Krisztián könyvét.

Veszprémi Szilveszter

 

Jelenkor Kiadó

Budapest, 2020.

56 oldal, 1699 Ft.

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2021.03.07 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES
TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében. XX. századi szerzőként a soá, a vasfüggöny, a rendszerváltás ellentmondásainak túlélője, emlékezője… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.07 - tiszatáj

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

Tovább olvasom >>>
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő