Kelemen Lajos: Újabb év
Haladt, tehát most invitál
régi medréből kifordulva is az idő –
lobbanó gyertya csíkja,
ami régen a szellem rendes kiruccanása volt –
most látod, mire vitte:
oszotogatván a rendes adagokat,
regényt is írt, meg életet,
ma a tarka burkolat,
vagy ahogy az erotika bombája ketyeg
két hamvas kebel formájába zárva,
motyogó észt, bűnt, kudarcot sikerré emelhet
[…]
Haladt, tehát most invitál
régi medréből kifordulva is az idő –
lobbanó gyertya csíkja,
ami régen a szellem rendes kiruccanása volt –
most látod, mire vitte:
oszotogatván a rendes adagokat,
regényt is írt, meg életet,
ma a tarka burkolat,
vagy ahogy az erotika bombája ketyeg
két hamvas kebel formájába zárva,
motyogó észt, bűnt, kudarcot sikerré emelhet,
ha rábólintanak a szomszédból
kancsalító őrszemek,
és lassan gyógyulunk, már csak a fél világ
zűrös betegszoba;
a meghívót tehát akár a földön töltött
napok lejártával is átveszem,
reggelre, mondjuk, négy lágytojást
készítek neked,
és bíztosíthatlak, te, csak te fogod örökölni
otrombán és gráciával készült
jelvény-gyűjteményemet;
egyesülni, egyesülni, valahogy ez áll
bevésve és folt gyanánt mindegyiken,
s amint majd terjed napra nap,
az új év – fogadalmam, hogy próbálgatom én is
e szó igazi jelentését megfejteni.