Tiszatájonline | 2021. január 1.

Kelemen Lajos: Újabb év

Haladt, tehát most invitál
régi medréből kifordulva is az idő –
lobbanó gyertya csíkja,
ami régen a szellem rendes kiruccanása volt –
most látod, mire vitte:
oszotogatván a rendes adagokat,
regényt is írt, meg életet,
ma a tarka burkolat,
vagy ahogy az erotika bombája ketyeg
két hamvas kebel formájába zárva,
motyogó észt, bűnt, kudarcot sikerré emelhet
[…]

Haladt, tehát most invitál

régi medréből kifordulva is az idő –

lobbanó gyertya csíkja,

ami régen a szellem rendes kiruccanása volt –

most látod, mire vitte:

oszotogatván a rendes adagokat,

regényt is írt, meg életet,

ma a tarka burkolat,

vagy ahogy az erotika bombája ketyeg

két hamvas kebel formájába zárva,

motyogó észt, bűnt, kudarcot sikerré emelhet,

ha rábólintanak a szomszédból

kancsalító őrszemek,

és lassan gyógyulunk, már csak a fél világ

zűrös betegszoba;

a meghívót tehát akár a földön töltött

napok lejártával is átveszem,

reggelre, mondjuk, négy lágytojást

készítek neked,

és bíztosíthatlak, te, csak te fogod örökölni

otrombán és gráciával készült

jelvény-gyűjteményemet;

egyesülni, egyesülni, valahogy ez áll

bevésve és folt gyanánt mindegyiken,

s amint majd terjed napra nap,

az új év  –  fogadalmam, hogy próbálgatom én is

e szó igazi jelentését megfejteni.