02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„Kevesebb megosztottságra lenne szükségünk”
2020.12.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL

Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban. Manchevski legutóbbi filmje a ’94-es áttörés óta a legnagyobb kritikai elismerésekkel büszkélkedhet, ennek apropóján vettük fel vele a kapcsolatot e-mailben.

– Az Eső előtt és a Fűzfa hármas tagoltságú, ún. triptichon-szerkezetű munkák. Hogyan dolgozta ki ezt a struktúrát?

Számomra ez egy játék. Komoly elkötelezettséget és rengeteg munkát igénylő kreatív, jelentős móka, amely során különböző módszerekkel regélek el egy történetet és juttatok el egy érzést a közönségnek. Csináltam már ilyesmit, ahogy a fragmentált elbeszélések, az áldokumentumfilmek, a Robert Rauschenberg által inspirált fiktív és dokumentarista kombinációk, valamint a különböző strukturális építészeti formák terén is kipróbáltam magam. A Fűzfa eredetileg diptichon, vagyis két, szimmetrikus sztori lett volna. Az elején viszont egy aszimmetrikus háromszög formáját öltötte a film és a végül megszületett három sztori nemcsak a hosszúságuk és a helyszínük (történelmi vs. kortárs, falu kontra város), de a kölcsönhatásuk révén is szabálytalan. Az első történet önálló fejezetnek tűnik, a második és a harmadik összefüggő, miközben ide-oda formálódik a kronológia. Az epizódok egyre jobban felerősödő tónusa viszont egységes, akárcsak a film témája.

– Munkáiban fontos a non-lineáris cselekményszövés. Mi az oka a körkörös elbeszélés és a töredékes narratíva beiktatásának?

Egy nagyobb kihívást rejtegető történetfelépítés szerkezeti, érzelmi és dramaturgiai síkon is több kísérletezési lehetőséget enged. Non-lineáris elbeszéléssel egy mű összetettsége és meglepetései is gazdagabbak, de az egyenes vonalúság purgálása szintén csak egy lehetőség, nem jobb vagy rosszabb. Ugyan a filmekhez jól illik az effajta történetmesélési megoldás, a mozi történelme során nem olyan sok film élt ezzel a kínálkozó lehetőséggel. Az irodalom, a zene és a vizuális művészetek sokkal bátrabban feszegették a határokat és fedeztek fel újabb technikákat vagy kiaknázatlan területeket. Lineáris történeteket alkotni egyébként is unalmas.

 

 

– A Fűzfa hangulata egyre intimebb a játékidő során. Tragédiaként nyit, egy melankolikus szakítás követi, majd feloldozással zárul. Hogyan teremtette meg a film érzelmi vonulatát?

Úgy hatnak rám a karakterek és a történet, ahogy néhányunkra a zene. Hozzászokik a fül. Fején találtad a szöget: részemről sokkalta lényegesebb az emóciók fejlődése, mint a sztori alakulása. A történet pusztán egy csontváz, amire izmokat, idegeket, szívet, agyat és bőrt húzol fel. Mikor egy filmről beszélünk, azt válaszolod, „Tetszik.” vagy „Nem tetszik”, nem úgy felelsz, hogy „Értem ezt a filmet.” Hiszek ebben és szerintem is az adott film érzelemvilága gyakorol ránk hatást, amelyet az érzelmek struktúrája, a crescendo, a refrén vagy a szerzőben munkálkodó indulatok befolyásolnak vagy bármi, amihez egy jó művész végül a filmjével kezd.

– Az Eső előtt és a Fűzfa nem is annyira az idő, mint inkább az erőszak és a szeretet univerzális témáit járják körül. Miért?

Mert rengeteget nyomnak a latban. A szeretet a félelem mellett valószínűleg az emberiséget irányító leghatalmasabb erő, az erőszak pedig egy megfejthetetlen jelenség, amely évezredek óta formálja a társadalmak születését és a közösségi együttlétet. Látszólag a skála két végpontján helyezkednek el és filmkészítőként pontosan ezt a kontrasztot becsülöm. A kettősség ugyanis nagyon sokat hozzátesz a drámaisághoz.

– A Fűzfa első története folklorisztikus. Dombokat és hagyományok kibontakozását nézzük meditatív stílben. Hogyan jött létre a film atmoszférája?

Jó móka kutatni és megalkotni egy rég letűnt világot, kiötölni, hogyan viselkedtek a korabeli népek, mikor csókolták meg valaki kezét, netán zsörtölődtek, hogyan szeretkeztek és miképp vetették magukat alá a rettegéseiknek vagy a babonáiknak. Rettenetesen élvezem a kutatómunkát. Három etnológusprofesszor és történész dolgozott szakértőként a Fűzfán teljes munkaidőben, sok könyvet bújtunk, antropológusok végeztek terepmunkát. Hűek akartunk maradni egy időszakhoz, amely sokkal másabb a napjainkból ismert világnál, mint hinnénk. Tündérmesei, archetipikus, mitológiai birodalmat hoztunk létre a költői realizmus eszközeivel. Örömmel vettem bele magam a munkába, de nem értem be pusztán ennyivel. Látni kívántam, hogyan ütközik a régi éra egy jóval valószerűbb, kortárs történettel és szintén izgatott, hogy új értékminőséget kreáljak az idősíkok összevonásából.

 

 

– A női szemszög és az apaság is érzékenyen jelenik meg a filmben. Miképp dolgozta ki a film genderpolitikáját?

Emberekről mesélek. Kedvelem és szeretem is megérteni őket, szívesen érzek velük együtt, illetve megértésre és együttérzésre ösztönzöm a társaimat. Nyitott szívvel és józanésszel közeledem feléjük. Van, aki nőnek és van, aki férfinek született. Nem több, hanem kevesebb megosztottságra lenne szükségünk.

– Foglalkozik azzal is, hogy a gyermekvállalás miképp befolyásolja a viselkedéseinket és a döntéseinket. A történet ezen aspektusa hogyan született meg?

A gyermekvállalás kérdése minden filmemen végigvonul, de ez nem szándékos. Üzeneteket sem próbálok megfogalmazni. Csupán számomra érdekes figurákat követek és engem gondolkodásra, alkotásra bíró eseményeket figyelek.

– Néha irodalmi szövésű mondatokat hallani a Fűzfában…

Imádok írni, mert szabadságot és hatalmas boldogságot jelent. A filmkészítés viszont kemény dió. A Fűzfa vagy bármelyik korábbi mozim poézise spontán. Nem tervszerűen írok, rendszerint nem is tudom, mi lesz a filmem tanulsága vagy erkölcsi konklúziója. Központi érzésekbe kapaszkodom, a sztori és a karakterek érdekelnek, a mű belső logikájára fókuszálok, de arra nem gondolok, mindezt hogyan dolgozza majd fel a néző.

 

 

– Olyan kérdések is terítékre kerülnek benne, mint a rasszizmus, a gyermekbántalmazás és a szegénység. Kortárs problémákra szerette volna felhívni a figyelmet?

Ezek sem tudatosan épültek a filmbe, inkább annak következményei, hogy nyitott szemmel járok a környező világban. Elképesztő, hogy a 21. században továbbra is rasszizmusról, gyermekbántalmazásról, szegénységről kell beszélnünk, mintha még mindig a középkorban lennénk. Nemcsak ilyen értelemben, de úgy érzem, mintha rükvercbe kapcsoltunk volna. Amikor emberek milliói olyasvalakire szavaznak, akinek a gyűlöletkeltés a legfőbb célja, rengeteg kérdés felmerül benned.

– Olyan ismétlődő motívumok bukkannak fel a Fűzfában, mint az ötévnyi gyermekre várakozás és a kisfiúk elfenekelése a múltban és a jelenben. Hogyan kerültek a filmbe ilyen apróságok?

Mindkettő egy művészeti homokozóban zajló játszadozás része. Írás vagy rendezés közben bukkannak a felszínre és ha összhangban állnak a film melódiájával, a helyükre kerülnek az elemek. Mint említettem, nem tervszerűen dolgozom, az említett példák az intuícióm részei.

– Cameózni is szokott a filmjeiben, többnyire fotókon. Jelen esetben orvosként szúrhatjuk ki egy plakáton. Honnan jött az ötlet?

Legelőször akkor tettem ilyet, amikor az Eső előtt-ben nem jelent meg a forgatáson a statiszta, akinek a lelőtt áldozatot kellett volna játszania Aleksandar (a Rade Serbedzija játszotta haditudósító – Sz. G. Á.) fotóin, úgyhogy beugrottam. Könnyen ment és tetszett a Hitchcock-imitáció, bár én sosem színészkedem, rendre csak képeken villanok fel. Fotókon, archív felvételeken a főszereplők felmenőjeként, képernyővédőkön és pólókon. A Fűzfában egy nagymamámról elnevezett kávét reklámozó doktor vagyok. Belső tréfa a figyelmes nézőknek, amit rengetegen észrevettek és nevettek is rajta.

 

 

– „Eső lesz. Csípnek a legyek.” Az új filmjében ismét hallhatók az Eső előtt kulcsmondatai. Szándékosan?

Igen, újabb rejtett geg, egy kis csemege a hozzád hasonló vájtszeműeknek. Persze, a hangütés változott. Az Eső előtt-tel szemben a Fűzfa szereplői poénként használják a tételmondatokat. Mintha gyerekkorukban látták volna a filmet és immár gúnyt űznének belőle.

– A Fűzfa sorspuzzle-je nálam Kieslowski munkásságát idézte, míg az utolsó sor az Áldozathozatalt. Próbálja utánozni valaki életművét?

Általában nem tudatosan. Néha idézek egy általam csodált filmből kalapemelés formájában vagy szerény poénként. Aleksandar például egy régi biciklire pattan az udvarában és a Raindrops Keep Fallin’ On My Headet (a Butch Cassidy és a Sundance kölyök slágerét – Sz. G. Á.) fütyüli. Természetesen, a művész nem egy zárt rendszerben él és nem is szabadna így eljárnia. Folyamatos párbeszédbe bocsátkozunk a külső és belső közegünkkel, melyeknek az általunk befogadott műalkotások is a részét képezik. Ha jónak találsz egyet, az befolyásol és lehetséges, hogy felhasználod egy téged érzelmileg, intellektuálisan vagy művészileg érintő aspektusát. Ősidők óta ez a helyzet. A művészek egymástól tanulnak. A lényeg, hogy úgy sáfárkodjunk az említett részegységekkel, hogy önálló, integritással rendelkező műalkotás keletkezzen belőlük. Furcsa, hogy néhányan olyan filmekkel vonnak párhuzamot, amiket nem is láttam. Persze, ez nem jelenti azt, hogy maga a hasonlóság ne lenne meg. Néha a dolgok ott vannak előttünk és egy kellő érzékenységű művész hozzájuk fér. Mi mással indokolhatnánk például, hogy a Ponyvaregény és az Eső előtt, két hasonló, ám eredeti szerkezetű film ugyanabban az időben látta meg a napvilágot két földrészen úgy, hogy a munkálatok közben egyikünk sem tudott a másik projektjéről?

 

 

– A Drót egyik korai epizódjában a feltörekvő Michael K. Williamst és a 14-15 éves Michael B. Jordant instruálhatta. Milyen volt a közös munka?

Értékes tapasztalatokat szereztem. Nagyon gyorsan, egy gépezet fogaskerekeiként kellett dolgoznunk. Mivel a nyitóévadban számítottak rám, hatást gyakorolhattam a sorozat képi világára. Hosszú lencsékhez és egyszerű hosszú beállításokhoz ragaszkodtam. Izgalmas volt a színészekkel való munka. Próbákat tartottam, ami gyakorlatilag elképzelhetetlen az amerikai televíziózásban. Nincs rá idő, de kitartónak bizonyultam, ugyanis egy veterán, az alkotófolyamat iránt érdeklődő producerrel hozott össze a sors, így helyet tudtunk szorítani a felkészülési periódusnak. A színészek nagyon jól érezték magukat, mivel ez a metódus nagyban segítette az alakításukat. Idris Elbára különösen jól emlékszem ebből az időszakból.

– A világjárvány miatt gyakoriak a beszélgetések a mozi és a streaming ellentétéről. Ön, aktív fotósként hogyan látja e médiumok jövőjét?

A streaming nagy jelentőségre tesz majd szert, de a mozik sem szűnnek meg a filmfogyasztás lényeges csatornái lenni. Zenét töltünk le, hanglemezeket teszünk fel, de a koncertlátogatás élménye sem veszett el. Sörözhetünk otthon, de ihatunk egy bárban is a barátainkkal.

– Kik azok a kortárs rendezők és melyek azok a filmek, amelyeket manapság kedvel?

Nem nézek sok filmet. Szívesebben olvasok könyvet, járok múzeumba vagy nézek kosármeccset. Ott legalább nem tudod, mi lesz a végeredmény.

Szabó G. Ádám

 

(Az interjúban látható fotókat köszönjük Stefan Vidikovnak, a rendező asszisztensének.)

 

Kapcsolódó írásunk:

Hajlik, de nem törik (Szabó G. Ádám kritikája a Fűzfa című filmről) >>>

 


Címke: , , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő