Tiszatájonline | 2020. december 26.

Nagy Zopán versei

koporsót
leveszi
vadiúj
Volgáról
fényezett
Moszkvicsról
át-teszi
át-teszi

egyedül emeli
mezőre cipeli
elegáns öltözet
elegáns koporsó
[…]

Film-vers-montázs

(CLAUDE FARALDO: THEMROC, 1973)

a mogorva

(ceruzahegyezőt tekergető

túlöltözött): Ceruzahegyező

megnyalja tűhegyesre

lakkozott bajszát

ám csak épp nyelv-heggyel

mert délelőtt fél tíz múlt egy perccel

és csupán hatvanhét penicilus készült el

szertartás

hegyek csorbulnak

szertartás

a mogorva előtt egy elítélt áll

észre sem veszi

úgy tesz – mintha

(a törött hegyű ceruzákat

külön-sorba rendezgeti)

hegyez

újra hegyez

nyalint

pödör

ismét tördel

az elítélt köhécsel

az elítélt hörög

ó – a vérző orrú kirohanó

a mosdóból őrök hozzák vissza

(klausztrofóbiából ácsol tervezetet)

most ő hozza vissza az őröket

az irodából kirohannak

rebellió

az irodába berohannak

rebellió

az üvöltő elítélt kiront

másik irodában egy miniruhás nő

körmeit reszeli

az üvöltő visszaront

a flegma nő lábai közé

asztal alá menedékbe

a nő terpeszt-kacag

unalma elszállt

hevesebben reszel

túlórában

az üvöltő kiszabadul

letépi a gyári overallt

még hörög rángatódzik

de nem orr-vérzik

az utcákon ismét üvölt

rohan – rohan

áram-rázta bőrkabátban

őrjöng a metróban

s egyre lejjebb – csövek között

felüvölt az éjszakában

*

a gyárban rebellió

megrongált hangszórók ezt üvöltik:

koros kosok

foszforos torzók

gondos (poroltós) otthon

borongós rokonok fronton

gonosz konok robotok

szorongó rondó

 

ostorozott komondorok

ó – foncsorozott modor

sokkos szoros-szopósból:

szoft popó-pornó

ostorozott sznobok

romlott morcos kotlók

rokokó posztón

*

reggelre otthon az ámokfutó

anyját találja pongyolában

a faliórát leszakítja

(azt tépi le legelőször)

halálra unott bérlakásban

mellharcot nyer a félhomályban

a tárgyakat zúzza – meg is marja

ki is végzi nemsokára

a mama csuklik

ismételt képsor

a sufniban fingik

ismételt képsor

befogott szájjal

visszajátszás

befogott szájjal

a kamrába tolat

az őrjöngő szobát bont le

hétköznapját kidobálja

minden kelléket a mélybe

szemét közé veti – hágja

nincs többé közfal

ott barlang tátog

és egy buja majd egy néma

szomszéd nő a csodálója

akik immár meztelenül

másznak át hozzá begerjedve

s rajongják nyalják az üvöltőt

a vonyító nők hasonulva

leütött rendőr elrabolva

talán ő fortyog fönt az üstben

emeleti orgia-barlang

(a rohamosztag tehetetlen)

lakásukat bontják és hörögnek

az őrjöngővel egyre többen

Film-vers-montázs

(BUHAROV-FIVÉREK: A PROGRAM, 1997)

koporsót

leveszi

vadiúj

Volgáról

fényezett

Moszkvicsról

át-teszi

át-teszi

egyedül emeli

mezőre cipeli

elegáns öltözet

elegáns koporsó

a mezőn kinyitva

feléje megbillen

belseje fehéren

titkokat tátogó

koporsót tetőre

elegáns visszatesz

eltévedt stopossal

rezignált diskurzus

filozóf

tova-megy

álmatag

sétaút

ter-mész-et

vissza-vesz

(Megjelent a Tiszatáj 2019. novemberi számában)

Címkék: , ,