Lajtos Nóra: Virrasztás

A téli táj csupasz csöndje

takaróként borul éjjelemre;

ez az én megváltó éjszakám:

az ébrenlét örök kegyelme.

Gyermek tud csak így imádkozni,

ilyen őszinte csengőhanggal,

mint amikor megnyílik az éj sátra,

s dől a fény, billen a hajnal.

Sok eltékozolt éjszakámért

virrasztok ma a szobacsöndben,

megvénült már a lelkem is:

angyalszárnya meg se rebben.

Pedig most kellene nagyon hinni,

egy gyermek van születőben:

aranyalma anyja méhe,

szalmaszálak ünneplőben.

A vers Abonyiné Antal Anna előadásában: