04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

„Az írott szó kultúrája csaknem mindennek az alapja”
2020.12.15 - tiszatáj

 

 

 

 

 

 

 

A Műhelyinterjú sorozatban magyar irodalmi tehetséggondozó műhelyek vezetőivel beszélget Pánczél András az általuk végzett munkáról, céljaikról, eredményeiről. A sorozat rálátást biztosít a tehetségazonosítás és a tehetséggondozás folyamatában részt vevő személyek és szervezetek munkájára. Bemutatja azt az egymástól leginkább függetlenül, jórészt civilek által működtetett tehetséggondozó rendszert, mely hozzájárul az irodalmárok pályakezdéséhez.

 

MŰHELYINTERJÚ SZENTMÁRTONI JÁNOSSAL

Ezúttal Szentmártoni János József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Magyar Írószövetség volt elnöke beszél irodalmi tehetséggondozásról, képzésről, a 2008 és 2017 között működő Íróiskoláról, annak tevékenységéről, céljairól.  

– Milyen elgondolások és célok hívták életre a Magyar Írószövetség íróiskoláját? Milyen szakmai, közéleti előzmények álltak az alapítás hátterében?

A Magyar Írószövetség 2008-ban abból a célból indította el íróiskoláját, hogy az irodalom, az írás művészete iránt fogékony tollforgatók jobban elmélyülhessenek e művészeti ág illetve hivatás szakmai fortélyaiban.

Azzal mindnyájan tisztában vagyunk, hogy a kultúra befogadása, gyakorlása, építése tesz emberré minket. A kultúra ismerete nélkül nem csupán hazánkat nem ismerhetjük meg, de önmagunkat sem vagyunk képesek meghatározni. Ezen belül az írott szó kultúrája csaknem mindennek az alapja. Sokszor bele sem gondolunk abba, mi mindent meghatároz. Ha nem volnának írók, ha nem volna irodalom, be lehetne zárni a színházakat, le kellene állítani a filmgyártást stb. Az írott szó kultúrája a forrása továbbá a művészettörténésznek is, aki a képzőművészetet, a zenekritikusnak is, aki a zeneműveket értelmezi és népszerűsíti. A költőtől a médiában dolgozókon át a politikai beszédeket fogalmazóig meglehetősen széles tehát a paletta. Mégis ez az egyetlen, ráadásul az anyanyelvbe legmélyebben beágyazott és abból táplálkozó, művészeti ág, amelynek nincs felsőoktatási intézménye. A bölcsészkarok csupán egy humán műveltség átadására vannak berendezkedve, az íráskészség fejlesztésére nincsen kapacitásuk, amire azonban más területeken is nagy szükség volna. Orvosok, jogászok, tudósok kerülnek pályára úgy, hogy képtelenek, egyébként szakmailag sokszor kiváló, szakkönyveik nyelvtani, stilisztikai és esztétikai szinten is elfogadható megfogalmazására. Mindennek részbeni kompenzálására jött létre az Íróiskola. Hogy a Magyar Írószövetség tagjainak, továbbá jeles vendégelőadók tudására építve egy olyan alapműveltség meghódításához és elsajátításához nyújtson segítséget, amely voltaképpen az élet majdnem minden területén hasznosítható.

Lackfi János és Vörös István íráskurzusai a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen ekkor már ismertek voltak, s azóta több felsőoktatási intézmény is indított hasonló szemináriumokat, de mondhatni, hogy az írószövetség az úttörők egyike volt ezen a téren.

Milyen előnyöket biztosított a Magyar Írószövetség mint háttérintézmény? Gondolok itt az objektív és szubjektív feltételekre egyaránt.

Számos kortárs magyar íróval, s nemegyszer az ő szemüvegükön keresztül klasszikusokkal ismerkedhettek meg a hallgatók, akiknek javarésze a gimnázium óta nem tanult magyar irodalmat. Ezen kívül félévente, az adott szemeszter végén, a Magyar Írószövetség lehetőséget biztosított ahhoz, hogy diákjaink egy felolvasóest keretében bemutatkozhassanak közönségük előtt is a szervezet székházának klubtermében. Tanáraink nem csupán oktattak, de segítettek is a tájékozódásban, a szakmai kapcsolatépítésben, a legjobb írások publikálásában. Egykori hallgatóink közül többen már többkötetes szerzők, közlik írásaikat rangos folyóiratok és antológiák.

Oktatóként hány ember vett részt a teljes oktatási folyamatban? Milyen szerepet töltöttek be? Kiválasztásuk milyen szempontrendszer alapján történt?

Szemináriumot általában maximum 4-5 ember tartott, pl. Mezey Katalin stílus- és írásgyakorlatokat, Baán Tibor irodalomelméletet, jómagam kezdetben folyóirat- és könyvszerkesztést, majd az 1945 utáni magyar irodalom főbb vonulatait oktattam. De vendégelőadóként több mint 50 művész megfordult nálunk, mint többek közt Ambrus Lajos, Bereményi Géza, Csukás István, Dobai Péter, Dobozi Eszter, Fehér Béla, Ferdinandy György, Iancu Laura, Jókai Anna, Kányádi Sándor, Kiss Judit Ágnes, Kovács István, L. Simon László, Lackfi János, Prágai Tamás, Szakolczay Lajos, Szakonyi Károly, Szálinger Balázs, Temesi Ferenc, Tornai József, Vasy Géza… A társművészetek területéről elődadást tartott mások mellett Fekete Péter (színházművészet), Illyés Mária (művészettörténet), Jónás István (média), Mezei Balázs (filozófia), Szenyán Erzsébet (műfordítás)…

Az előadók kiválasztása mindig aszerint történt, hogy az adott szemeszterben milyen tematikát akartunk kidomborítani. De mindeközben és mindvégig közkedvelt sorozat volt az Írók írókról, amelyben egy-egy kortárs alkotót egy-egy klasszikussal párosítottunk.

Milyen formában valósult meg a képzés folyamata? Adott-e valamilyen akkreditációt a kurzust elvégzett hallgatók számára?

Jó ideje sajnos szünetel az iskola. Legutóbb a képzés 12 héten keresztül zajlott, heti két alkalommal, 2 x 45 perces foglalkozásokkal a Magyar Írószövetség székházában. Ezen felül voltak még a vendégelőadások, havi egy vagy két alkalom szombatonként. Sajnos akkreditálni nem sikerült a képzést.

A hallgatók kiválasztásánál milyen szempontok érvényesültek? Mely korosztály volt a legjellemzőbb, milyen iskolai előtanulmányokkal, milyen irodalmi előélettel, tapasztalattal rendelkeztek a résztvevők?

A legtöbbjük asztalfióknak írt fiatal korában, jobb esetben nem hagyta abba, és bátorításért, szakmai véleményért jelentkezett az iskolába. A legkülönfélébb célból jöttek hozzánk az emberek, a húszéves egyetemistától a középkorú, már egzisztenciával rendelkező hivatalnokon vagy vállalkozón át a nyugdíjas pedagógusig. Sokan például azért, mert pénzkereső munkájuk, amit vagy szerettek, vagy nem, nem elégítette ki szellemi igényeiket, esetleg belefásultak kissé, és itt, az Íróiskolában mindezt ellensúlyozni kívánták. Valaki magánéleti válságból (amely származhat halálesetből, tönkrement házasságból, vagy csak egyszerűen abból, hogy kirepültek a gyerekek, s mögöttük űr támadt) szeretett volna kikecmeregni, ezért iratkozott be. De természetesen nem kevesen komolyan érdeklődtek az írásművészet iránt, és közülük nemegyszer valóban figyelemfelkeltő tehetségek is felbukkantak, akiket a pályán való elhelyezkedésben az önbizalom hiánya akadályozott, és arra számítottak, hogy az Íróiskola majd segíti őket lélekben megerősödni. Ezeket a tehetségeket az iskola tanárai különböző szakmai műhelyek figyelmébe ajánlották, műveikből kisebb összeállításokat irodalmi lapokban publikáltattak, bevonták őket az irodalmi rendezvények körforgásába, hogy szokják a közeget és ismerkedjenek, kössenek szakmai kapcsolatokat.

Mennyire volt jellemző az eddigi tanulócsoportokban a fluktuáció; mi lehetett ennek az oka?

Sokan lemorzsolódtak, elfoglaltsági, anyagi okokból kifolyólag, és sajnos mi sem tudtunk olyan ütemben fejlődni, amilyen tempóban kellett volna.

Hogy látja, lehetséges-e, illetve szükséges-e hatékonyabb tehetségazonosítás – gondozási rendszer kiépítése? Mit gondol, ez kinek (kiknek) lenne a feladata, s milyen konkrét dolgoknak kellene ehhez megvalósulni?

Szerintem mindenképp. Más művészeti ágakban, ahogy azt már az elején említettem, van felsőoktatás, amely egyfajta tehetséggondozási rendszerként is működik (például a színésztanoncok kiajánlása színházakhoz, zenészhallgatók beajánlása neves zenekarokba, stb.) Az irodalom területén ugyan elszaporodtak az írásművészeti kurzusok az egyetemeken, és 2017-től működik a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft is, amely sokszor olyan vidéki és határon túli fiatal tehetségeknek is lehetőséget és esélyt nyújt, akik máskülönben jóval nehezebben zárkózhatnának fel a még mindig Budapest-vízfejű irodalmi körforgáshoz – de nem ártana ezeket az erőket valahogy összekapcsolni, szinergiát építeni közöttük, hogy minél kevesebb tehetséget hagyjunk elveszni abban a kiélezett és egyre brutálisabb világméretű átalakulásban, amely ezernyi veszélyt rejteget a számunkra mind kulturálisan, mint identitásban.

Pánczél András

Fotós: Vermes Tibor


Címke: , , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő