Kurtág György születésnapi üzenete

Arra kértük Tandori barátait és tisztelőit, pályafutása fontos tanúit, hogy személyes hangú üzeneteikkel, spontán gesztusaikkal és bármilyen műfajban létrehozott műveikkel szóljanak a jelenlévő és hiányzó ünnepelthez. A következő napokban bemutatjuk a felkérésünkre visszaérkezett, legtöbbször egy A/4-es lapnyi terjedelemben (Tandori kedvenc irodalmi „mértékegysége” szerint) fogalmazott válaszokat […]

Az elmúlt évtizedekben Tandori Dezső születésnapjai a költészet spontán megünneplésének alkalmaivá váltak. Ezeken a rend szerint az ünnepelt fizikai távollétében megtartott összművészeti szeánszokon a kortárs kultúra minden rendű és rangú képviselője, együttesen ismerte fel és el Tandori életében és művében a hozzánk szóló, „társunkul szegődő” szó és a máris hagyománnyá váló, „messze szálló” ige hangoztatóját: a költőt, „közelnöki” és „távolnoki” minőségében. A nem is ritka – nem csak „kerek” évfordulókon megtartott – köszöntéseken szerencsés módon találkozott egymással az olvasók oda-pillantó barátságérzése és az idő kis és nagyobb köreiben egyaránt otthonosan mozgó, geometrikus élet-mintáit követő író-költő ugrató-kedves ide-figyelmessége. Feltételes megállóink legalább ilyenkor, „mindecember 8-án” emlékeztettek minket Tandorinak a magyar irodalomban, itt és most, a mi időnkben, mellettünk és velünk, és nyilván értünk is véghez vitt nagy tetteire.

A nevezetes dátumhoz közeledve arra hívtuk, arra kértük Tandori barátait és tisztelőit, pályafutása fontos tanúit, hogy személyes hangú üzeneteikkel, spontán gesztusaikkal és bármilyen műfajban létrehozott műveikkel szóljanak a jelenlévő és hiányzó ünnepelthez. A következő napokban bemutatjuk a felkérésünkre visszaérkezett, legtöbbször egy A/4-es lapnyi terjedelemben (Tandori kedvenc irodalmi „mértékegysége” szerint) fogalmazott válaszokat. Ugyancsak itt adjuk majd közre azokat az észben tartandó és felejthetetlen Tandori-sorokat, melyeket szerzőink ezalkalomra választottak ki a folyóirat gazdag archívumából.

KURTÁG GYÖRGY

T. D. Nyárvégi iskolai fogalmazás

Részlet az AB – Játékok énekhangra – gyakorlatok, megoldási kísérletek című, Rajk Juditnak és muzsikustársainak készülő sorozatból

Adalékok a Kurtág-Tandori-műhöz

Tandori Dezső hivatkozott műve, a szerző kéziratában:

(Fekete filctoll, A/4 papír (hátoldalán: nyomtatott kéziratoldal [Füzi László: Az idő keresése, Kalligram, Budapest, 2017]), 2014 után)

*

Tandori az önmagától többször idézett, a dalforma egy változatának szerencsés megvalósulásaként értékelt „mondókáját” és Weöresre visszamutató jellegét szóba hozta az ELTE Bölcsészettudományi Karán megtartott „Arany János előadások” szövegváltozatában is, a következőképpen:

„Nyilvánvaló, hogy munkám eltervezésének kezdeti szakaszában sok kapaszkodót kellett remélnem a költői önmeghatározások révén, nevezetesen, hogy majd a poétákat idézem, mint vélekednek ők, önreflexiók formájában, e tárgyról. Szerencsére ezek a nagyon formális mozzanatok mellőzhetőkké váltak, így pl. a 20. század költőit taglalva, Babits – mint tudott elem – épp csak említésre került »a dal szüli énekesét« mozzanatával, illetve Weöres említhető volt (lett volna?) az általános bevezetőben is már, a »panyigai, panyigai ü« versével, melyre – mint a merőben külsőleg építkező dal, egyben »zen«-re fogható tartalom/felfogás példáját – a magam kis ihletforgácsát idézhettem rá: hogyan »dalol« szeptemberben a tanuló, akinek a nyár élményeiről kell beszámolnia? Apa és anya együtt töltötte a vakáció (nekik kimért) idejét. Tehát:

Apa nyara
anya nyara.
Anya nyara
apa nyara.
A panyara
a nyanyara,
a nyanyara
a panyara.

Világos, hogy a »panyigai« idéződött fel képzeletemben (képzetemben), mikor, ki tudja, miért, ez a versike létrejött.”[1]

(Tóth Ákos)

JEGYZET

[1] Tandori Dezső: A dal változásai, Az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1994 márciusában elhangzott „Arany János előadások” szövegváltozata, ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézet füzetei /3., Sorozatszerk. Szabó B. István, ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézet-Anonymus Kiadó, Budapest, 1994, 11.