04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Aki csupán géniusza megerősítését várja, villámgyorsan kilép, aki bírja, marad…
2020.12.07 - tiszatáj

 

 

 

 

 

 

 

A Műhelyinterjú sorozatban magyar irodalmi tehetséggondozó műhelyek vezetőivel beszélget Pánczél András az általuk végzett munkáról, céljaikról, eredményeiről. A sorozat rálátást biztosít a tehetségazonosítás és a tehetséggondozás folyamatában részt vevő személyek és szervezetek munkájára. Bemutatja azt az egymástól leginkább függetlenül, jórészt civilek által működtetett tehetséggondozó rendszert, mely hozzájárul az irodalmárok pályakezdéséhez.

 
INTERJÚ KUKORELLY ENDRÉVEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 

Kukorelly Endre József Attila-díjas, Babérkoszorú-díjas költő, író, szerkesztő beszél irodalmi tehetséggondozásról, az egyetemi szemináriumok, az íróiskolák és a pénteki magánszemináriumok oktatói tapasztalatairól. 

Mióta foglalkozik irodalmi tehetséggondozással? Melyek voltak a főbb állomások?

– 1992. február 17-én volt az első órám a Képzőművészeti Főiskola akkor alakult Intermédia Szakán, Peternák Miklós és Sugár János hívtak óraadónak. Tartottam később kreatív írás és kortárs magyar irodalomkurzusokat a JATE-n, a Miskolci Egyetem BK Szociológiai Intézetében, évekig a szekszárdi Illyés Gyula Főiskolán, két alkalommal a Színház és Filmművészeti Egyetemen, többször az Íróakadémián és a Werk Akadémián, egy-egy alkalommal a Magyar Írószövetség és a József Attila Kör keretében, a JAK és a FISZ nyári táboraiban, rendszeresen a szekszárdi Magasiskolában is. Minden pénteken magánszemináriumot a kilencvenes évek végétől, változó helyeken (pl. Erlin Galéria), évek óta a FUGA-ban, az utolsó néhány hónapban online.

A kreatív írás kurzusok esetében milyen előnyöket tudott biztosított az egyetemi, intézményi háttér?

– Hívtak, kaptam óraadó tanári fizetést. Enélkül is belekezdtem volna, de az intézmények megfelelő keretet biztosítottak.

Hány ember vett részt a teljes oktatási folyamatban? Milyen szerepet töltöttek be? Kiválasztásuk milyen szempontrendszer alapján történt?

– Összességében több százan jártak hozzám 28 év alatt. Nem valamennyien írói ambíciókkal. Azokkal foglalkozom, akik jelentkeznek. Ráveszem őket arra, hogy olvassanak, de, bármily paradox, inkább arra kell rávenni mindenkit – beleértve engem –, hogy írjon. „Gyakran voltak jó könyveid, és oly ritkán értél rá olvasni valamit…”, áll a Wertherben: ám ez csak-csak megy azért, viszont még ritkábban érsz rá az írásra – vagyis magadra.

Milyen formában valósult meg a képzés folyamata?

– Minden kurzus más formában, időtartamban, eltérő rendszerben-rendszerességgel valósul meg. Kezdetben inkább az elméleti jelleg dominált, ez változott: a gyakorlatból indulok ki – konkrétan a résztvevők szövegeiből –, és az elemzés, a szoros olvasás közben fölmerülő elméleti kérdéseket megbeszéljük.

Milyen akkreditációt adott a kurzus a végzett hallgatóknak?

– A Magyar Íróakadémia és a Werk Akadémia ad ki akkreditációt – ez a hallgatóknak nyilván jelent valamit. Hogy ki miként hasznosítja, amit tanult, mit kezd az egésszel, annak az akkreditációhoz nincs köze.

A hallgatók kiválasztásánál milyen szempontok érvényesültek? Mely korosztály volt a legjellemzőbb, milyen iskolai előtanulmányokkal, s milyen irodalmi előélettel, tapasztalattal rendelkeztek a résztvevők?

– Mint mondtam, nem válogatok. Gimnazistától nyugdíjas orvosasszonyig minden korosztály előfordul, mindenféle előtanulmányok, a legkülönfélébb irodalmi előélet.

Mennyire volt jellemző az eddigi tanulócsoportokban a fluktuáció; mi lehetett ennek az oka?

– „Végig” senki sem marad. Végig csak én maradok, így, holtig tanulván másoktól, én járok a legjobban. Senki nem számíthat a munkájával kapcsolatos olyan erős, intenzív, javító szándékú figyelemre, mint amit ilyen alkalmakkor kap, és ez a figyelem mindenkire, a legnagyobbakra is bőven ráfér. Túlzottan közel vagy ahhoz, amit csinálsz, nehéz az erdőtől látnod a fát, átlátnod a fáktól az erdőt. Sokan évekig kitartanak, van, akit az első alkalom után eltűnik. Aki csupán géniusza megerősítését várja, villámgyorsan kilép, amúgy egyúttal az irodalomból is, aki bírja, marad – a pályán. Akadnak a pályán maradók közül is, akik néhány óra után sértődötten elmaradnak, és olyanok is, akik talán nem sértődnek meg, de már, úgymond, „mindent tudnak”. Van, aki egyetlen, szerencsésen irányzott zen-botütéstől „összetörve” az alapoktól rakja össze magát, de olyan is, aki sír és ellenáll; sír, ellenáll, de kitart, és bár szépen fejlődik, „csak” fejlődik, nem lép új paradigmába. Mindezek, minden változatban. Hosszútáv, radikális önkritikát, a saját, a már megvan iránti termékeny gyanakvást, brutál munkabírást, figyelmet, elszántságot, kíváncsiságot, tudásvágyat kíván. Vastag bőr, rezge lélek. „A kritika könnyen elkerülhető: nem mondani semmit, nem csinálni semmit és nem létezni”, így Arisztotelész: mindenképp kemény, fájdalmas kritikai processzus, de hát akkor vagy rendben, ha bátorkodsz olykor mások szemével nézni magad. Aki elszáll magától, az elszáll. Nem frontális oktatás, én vezetem, de „körben ülünk”, mindenki mondja. Persze senki sincs a tudás birtokában, azzal szoktam kezdeni, hogy ha bárkitől azt hallják, hogy ő tudja, hogyan kell írni, onnan meneküljenek, de azért az stimmel a Doktor Faustusban, amikor Adrian Leverkühn kérdésére, „woher solltet ihr den da alles wissen?”, az ördög így felel: „De hiszen látod, hogy tudom.”

Hogy értékeli a sikerét a végzett hallgatók részéről? Van-e valamiféle nyomon követés a pályájuk alakulása folyamán, esetleg tartósabb együttműködések valósultak-e meg?

Részt vesznek olyanok is, akik maguk nem írnak, és sokan publikálnak, könyveik jelennek meg. Meglepően sokan publikálnak közülük – soroljam? A szemináriumon erős a csoportkohézió, akik egy időben jártak, később is összetartanak, irodalmi köröket alapítanak, figyelik, segítik egymást, elsősorban a magán-szemináriumaimon meghatóan baráti a légkör. Nyilván különösen érdekel, miként alakul a pályájuk.

Lehetséges-e, illetve szükséges-e hatékonyabb tehetségazonosítási, tehetséggondozási rendszer kiépítése? Mit gondol, ez kinek (kiknek) lenne a feladata, s milyen konkrét dolgoknak kellene ehhez megvalósulni?

– Minden művészeti képzés korábban főiskolai, ma egyetemi szinten folyik, a (szép)írásoktatás nem, ezt sokáig érdekes hibának-hiányosságnak tartottam. Most úgy vélem, épphogy előny: a reguláris képzés sokakat inkább elijeszt, vagy eleve kizár. Nincs „feladat” ezzel, mindez szervesen, alulról, magától megoldódik: az író egyedül van, a szövege viszont más szövegek közt: akkor lesz a szöveg „maga”, ha mások ráismernek.

Pánczél András


Címke: , , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő