KUTASI TÜNDE SZOBRÁSZMŰVÉSZ MŰHELYSZÖKEVÉNYEK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ

(Art9 Galéria, Budapest, 2020. 12. 01 – 12. 18.)

A bronz beavatott suttogása átszivárog a lélegzet-nyomok és időgyomok ágyásain, s belehelyezkedik a komponált idő-töredékek (helyspecifikus) zeg-zugaiba… Egy-egy sarok magába fordul, az ívek, a hasítékok, az éles gondolatok lecsendesednek… –

Elmélkedik a leíró, miközben a művésznő portfólióját lapozva, belső lépéseket téve, kronológiát elvetve halad, így tekintve át az eddigi életmű kiemelt alkotásait… Majd így folytatja:

Kutasi Tünde konstruált ál-divat figurái játékosan fejetlenek és fragmentáltan kortalanok… A bizonyos rovarok önmaguk – és megszállottságuk, avagy: következetes folyamataik áldozatai, megtermékenyítői, miként a bizonyos alkotók is…

A méhkaptárba ragadt ábrándok, a rétegekbe beleájult foltok, szirmok, vonások, átlók, vércseppek ritmusa, a mélyedések maratott gesztusa: zenei áramlatok, kotta-absztrakciók képleteit vésik a plakettek (önnön határaikból, idomaikból kimozduló, kissé nyugtalan) formáiba…

Itt pedig egy kis intermezzo, némi éber-álom jelenés a leíró fejében:

Galatea neo-mitológiai rokonai is felébrednek a képzettársítás(atás)ok termeiben… Néreusz és Dórisz ötven leánya ezüstös barlangokban, cseppkövek és bronz-domborművek visszhangzásában készülnek a szertartásra! Az élő kelyhek és szobor-alakok eljövetelét az Atelier kiválasztottjai szkeptikus és izgatott rezgés-fokozatokkal várják… Néréisz, a tejfehér arcú, kékhajú tengeri Nimfa: abszurdan-lassított táncba hívja a zaklatott (éppen maszkokat vedlő) Pánt…

Az in-time szeánsz kimenetele: sub rosa, illetve intra muros: immár ismeretlen…

– – –

A bronz izzó hője átüt a falakon, aztán vissza-dermed…

Romokból ébred-
Ő hajnalkő: haikut
Virágzik, zik, zik…

Játékosság, mesterségbeli tudás, munkafolyam-anyagcsordulás, csipetnyi véletlen, másképpen szólva: az alkotó mindennapi himnusza: a művek önalakító analógiája, érzékeny mechanizmusa…

Hűs alumínium, bronz-melegség és érces-érdes ékszerzománc (ám semmi külcsín, semmi románc)… Fémre viasz (i-a-ssz): felszisszenve öntőkádban, láthatatlan kémiában: tudatalatti ringatásban…

Enigmák, plakettek, kertek, tetőkertek, elhajló tövisek, beégő göbök, szikra-szilánkok, posztamensekbe bele-növekvő kisplasztika-álmok, sajátos táj-szeletek, mikrovilágok…

Kutasi Tünde munkáiban az élek, körívek, hullámok, sőt: spirál-fullánkok felszíntől el-elszakadó mozgása, mint fixált állapotokat feszegető, kicsorduló, ritmizáló szimbolikák, melyek konkretizált elvek szerint is működnek…

Város és természet egy-egy motívuma, jelrendszere (időnként) teljesen összecseng. Megbolydult nádas és irodaházak zsúfoltsága: a művész meglátásában, elengedésében találkozik, majd marad magára…

Íme, korrozív és (kvázi) vulkanikus perforációkkal, mikro-sebekkel lélegző, kiforduló parcellák, amott pedig: gyűrött, gyötört, ingatagon tova-vágyódó, miniatűr óriásplakátok poétikus üzenetei az éjszaka fényeiben…

Kutasi Tünde összenyíló és szétbomló kis szerkezetei, karcolt földmintái, redői, beomlásai, kihasított üresség-geometriái, terület-negatívjai és archaikusra kopott, koptatott szellemi anyagai, a bronz bőr- és fémhatású, hideglelő (hallgatag) öröm-fájdalmai: lét- és holtidő megjelölések. Szubjektív pecsétek!

Nagy Zopán