Székelyhidi Zsolt: Szebben lobban

Halkan szólok,

húzzuk a kanapét ki,

nyújtsuk éjjeli

végtagjainkat rá,

oszlassuk el

egyenletesen,

karod karom,

lábam lábad,

fejedelmi

fonatunk legyen.

Összeadódnak

a terek,

elvonó a csended,

semmi nem erős, nehéz.

Elhaladó fény a falon,

meleg lesz,

engem mégis

a pisla félsötétben

két szemed

kékít el.

A zárt színekben

halkan engedünk.

(Megjelent A Tiszatáj 2019. októberi számában)