| | | Vadlovak – Hortobágyi mese >>> |
| | | A Homo Ludens Project a Szövegdiszkó maratonnal zárja a telet >>> |
| | | Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>> |
| | | Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>> |
| | | Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>> |
| | | Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>> |
| | | Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>> |
| | | ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>> |
| | | A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>> |
| | | Indul az e-Trafó online programsorozat >>> |
| NAPI TANDORI |
| | | Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>> |
| | | Trafó – Mi a te ügyed? >>> |
| | | Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>> |
| | | Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>> |
| | | Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>> |
| | | Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>> |
| | | Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>> |
| | | A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>> |
| | | Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>> |
| | | Swimathon Pécs 2020 >>> |
|
Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei „Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában) Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya >>> |
|
Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására |
 Nathan Filer (1980) brit író és újságíró. Legutóbbi kötete magyarul: A zuhanás sokkja (2019). |
A következő dolog, amire emlékszem, hogy anyu feltekeri a rádiót, hogy ne halljam, mennyire zokog.
Hülyeség volt. Hallottam. Közvetlenül mögötte ültem a kocsiban, és nagyon hangosan sírt. Ami azt illeti, apu is. Egyszerre sírt és vezetett. Én őszintén nem tudtam, vajon sírok-e, de úgy véltem, valószínűleg igen. Amúgy is úgy tűnt, hogy kellene. Szóval megérintettem az arcom, de kiderült, hogy száraz. Egyáltalán nem sírtam.
Ezt értik az alatt, amikor azt mondják, valaki lebénul, nem? Túlságosan lebénultam ahhoz, hogy sírjak, néha lehet ezt hallani a tévében. Az ilyen napközbeni beszélgetős műsorokban, vagy mi. Egyáltalán nem is éreztem semmit, magyarázzák. Csak teljesen lebénultam. És a közönség együttérzően bólogat, mintha mind ott lettek volna, és pontosan tudnák, milyen érzés ez. Felteszem, ez történt velem, de akkor rettenetes bűntudat mardosott miatta. Kezembe temettem az arcom, hogy ha anyu vagy apu megfordul, azt higgye, velük együtt sírok.
Nem fordultak meg. Sosem éreztem egy kéz megnyugtató szorítását a térdemen, sosem mondták, hogy minden oké. Senki sem suttogta: Cssss, cssss.
Akkor megértettem: teljesen egyedül vagyok.
Fura volt így rájönni.
A rádióban a DJ igen lelkesen valami új számot konferált fel, mintha az lett volna a valaha volt legnagyszerűbb nóta, és teljessé tenné az életét, hogy felkonferálhatja. de mindennek semmi értelme nem volt számomra. Nem értettem, miért olyan boldog a DJ, amikor valami ennyire szörnyűséges történt. Ez volt az első igazi gondolatom. Arra emlékszem, hogy ez járt a fejemben, amikor mintegy felébredtem. És ez a legpontosabb, ahogy le tudom írni, bár nem aludtam igazán.
Az emlékek szertefoszlottak, mint az álom, amikor kinyitjuk a szemünket. Nagyon hasonlított erre. Csak foszlányok maradtak: éjjel, futás, aztán felbukkan a rendőrség.
És Simon meghalt.
A bátyám meghalt.
Azonban semelyikben sem tudtam megkapaszkodni. Még nagyon sokáig nem fogok tudni újra beléjük kapaszkodni.
De még nem beszélhetek erről. Egyetlen esélyem van, hogy rendbe hozzam ezt. Óvatosnak kell lennem. Mindent szépen szét kell hajtogatni, hogy tudjam, hogyan hajtsam össze újra, ha nem bírom tovább. És mindenki tudja, hogy a legjobban úgy lehet szépen összehajtogatni valamit, ha követjük a már meglévő hajtásokat.
Nádor Zsófia fordítása
 RESET
Mi történik, ha megszokott társadalmi életünkben kell alkalmazni a jól ismert IT Help Desk-módszert? Ami egy éve még merész science fiction lett volna, mára a mindennapjaink részévé vált. Lezárunk, várunk, újraindítunk. A PesText Fesztivál is nyomott egy resetet, a COVID által átformált viszonyok között a szórt, globális fókusz helyett a koncentráltabb lokális, regionális irodalmi figyelem kapott hangsúlyt. A PesText hívószava idén a RESET volt, ezért a meghívott írók ebben a témában küldtek írásokat a fesztivál fanzinába. A Reset ‘zine erős, bátor szövegei, illusztrációi a környékről érkeztek: magyar, szlovák, cseh, lengyel, német, osztrák, szerb, horvát, orosz szerzők mellett kalandvágyó norvég, portugál, török alkotók mutatják meg nekünk, milyen emberi, társadalmi, művészeti vetületei vannak az újraindításnak. Ezekből a javarészt felkérésre írt szövegekből közöl válogatást a következő hetekben a Tiszatájonline. |
 |  |  |  |  |  |  |  |  | ![Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)](https://tiszatajonline.hu/wp-content/uploads/2017/12/FI-borító.jpg "Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)") |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |
