Hantai, a képalkotó

HANTAI SIMON FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA AZ YBL BUDAI KREATÍV HÁZBAN
Hantai Simon festőművész munkáinak válogatását mutatja be az Ybl Budai Kreatív Ház. A Kálmán Makláry Fine Arts galéria segítségével létrejött tárlaton a mester alkotói pályájának különböző korszakaiból láthatunk műveket, amelyek megválaszolják azt a fontos kérdést, hogy Hantai művészetében miként jutott el a szürrealizmustól az absztrakción át egészen a pliage, vagyis a hajtogatás technikájáig… – TAKÁTS FÁBIÁN BESZÁMOLÓJA

HANTAI SIMON FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA AZ YBL BUDAI KREATÍV HÁZBAN

Hantai Simon festőművész munkáinak válogatását mutatja be az Ybl Budai Kreatív Ház. A Kálmán Makláry Fine Arts galéria segítségével létrejött tárlaton a mester alkotói pályájának különböző korszakaiból láthatunk műveket, amelyek megválaszolják azt a fontos kérdést, hogy Hantai művészetében miként jutott el a szürrealizmustól az absztrakción át egészen a pliage, vagyis a hajtogatás technikájáig.

A német-magyar származású festő, Hantai Simon 1941 és 1948 között tanult a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Aba-Novák Vilmos és Kontuly Béla festőművészek voltak a mesterei. 1948-ban feleségével együtt elhagyta Magyarországot, és Párizsban telepedett le. Munkái a legmagasabb összegekért keltek el aukciókon: 2016-ban a párizsi Sotheby’s aukcióján Mariale sorozatának egyik darabja, az m. a. 4 (Mariale) címet viselő alkotás 4,432 millió euróért talált gazdára. A világhírű művész pályáját most az is megismerheti, aki eddig csak erre figyelt fel.

Hantai vásznain az 1950-es évektől kezdődően jelentek meg biomorf alakzatok, organikus formák, fantasztikus lények. Ebben az időszakban ismerkedik meg André Breton francia íróval és esztétával, akinek a hatására nagyméretű szürrealista képeket készít. Ugyanakkor folyamatosan kísérletezik.

Az 1950-es évek végétől szakít a szürrealizmus műfajával, festészete egyre inkább gesztikussá válik. Ebben a periódusban festi meg úgynevezett all over gesztusfestményeit (Sexe-Prime, Hommage à Jean-Pierre Brisset, 1956) és sötét alapon fehér keresztes vásznait, pl. (Peinture – Souvenir de l’avenir, 1956.) Figuratív alakjainak helyét jelek veszik át.

Hantai Simon 1960-ban „kóstolt bele” a pliage technikájába. Munkáit úgy készítette, hogy az előzőleg összehajtogatott vásznait befestette, majd száradás után kihajtogatta azokat. Ez a módszer a későbbiek során védjegyévé vált.

Soós Éva és Berecz Ágnes kurátorok elmondása szerint a kiállítás létrejöttének apropóját éppen az adja, hogy Hantai Simon 60 évvel ezelőtt a hagyományos festészettől végképp eltávolodva áttért a pliage technikájára. A modern festészetet egy kézműves technika révén újította meg.

Az Ybl Budai Kreatív házban látható tárlat kronologikusan követi végig a festő életútját attól a ponttól kezdődően, amikor szürrealista képeket kezd festeni. A mezők termékenysége (1951) című festmény két részre osztja a képteret. A felső részben kacskaringós, indákra emlékeztető „örvénylő” formák folynak egymásba, a képtér alsó részén durván karcolt vonalak sűrűsödnek. A sokféle színben pompázó alakzatok madárfészekre, gyökerekre, faágakra, vagyis organikus formákra emlékeztethetnek.

Ugyanebből az időszakból való a Cím nélkül. A kép kompozíciójának középpontjában zöld színű tengeri képződmény áll, sárgászöld, mozgalmas felszínéből vörös nyúlványok tekerednek elő. A kép felső síkjában egy rája úszik. A szabálytalan gömb élő, mozogni látszó organikus szervezetnek tűnik. A kiállítótérben kiemelt helyen látható az 1958-as Festmény, amelynek fekete- vörös, vad színei éles kontrasztban állnak A mezők termékenysége és az Cím nélkül világos, tiszta színeivel. A jobbára feketével megfestett kép középpontjában található piros vonalak mintha kínai írásjelekké állnának össze.

A második teremben láthatjuk a Bendő (1964) című képet. A tömör, fekete, szürke és kék tömb sziklaszerűen telített. Szintén ebben a teremben kapott helyett az 1971-es Akvarell. A pasztellszínek közötti, hajtogatással létrejött fehér alakzatok a fény érzetét keltik. Hantai Simon Akvarell-jével a szín és fehér, a sík és a tér kapcsolatát is megmutatja. A kiállítás záróakkordjaként áll előttünk az Anamorfózis (1981-1997) című mű négy nagyméretű, torzított formákat ábrázoló szitanyomata, amelyekről Berecz Ágnes kurátor a következőket mondta: „A látás, a tér és az ábrázolás rendjét kibillentő és a festés gyakorlatát végleg leegyszerűsítő nyomatok a festészet és Hantai életművének a történetéről gondolkodnak vászon és színek nélkül, a festett képek romjain.”

Így követi végig a tárlat Hantai útját az absztrakciótól kezdve, a gesztusokkal létrehozott látványon át a hajtogatással véletlenszerűen megszülető képekig. Végül egy évtizednyi szünet után korábbi műveit felszabdalva, azok részeit újra felhasználva sokszorosított nyomatokat készít. Eljut a festéstől a nem-festésig. Furcsa paradoxon, hogy a művek megsemmisítésével újabbak születnek, Hantai képeket alkotott, nem is akármilyeneket.

Takáts Fábián