04.22
| Vadlovak – Hortobágyi mese >>>
01.27.
| A Homo Ludens Project a Szövegdiszkó maratonnal zárja a telet >>>
01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Az elválasztás játékos gesztusa
2020.11.13 - tiszatáj

BORDA RÉKA: HOAX

Korábban egy ízben említést tettem a Scolar Kiadó, Scolar Live című új sorozatáról, dicsérve, hogy a kiadó ezzel teret nyit a fiatal, pályakezdő alkotók számára. Később azonban a sorozatban korosabb szerzők is feltűntek. Ám Borda Réka kö­zel­múltban megjelent Hoax című verskötetével minden tekintetben fiatalnak számít.

A kötet 80 számozott oldalt tartalmaz. Tartalomjegyzéke ciklusokat nem jelöl. A könyv sajátos, szokatlan módon mégis, egymástól – feketére nyomtatott oldallal s az oldalakat követő előhangszerű prózával – elválasztva, négy fejezetre oszlik. Az újdonságkeresésnek ez az elválasztásban megnyilvánuló gesztusa, az újszerűséget előnyben részesítő módja aztán a versek játékos, kísérletező kedvű beszédmódjában is folytatódik.

Bár a világról bárki bármikor bármilyen észrevételt tehet, azt állásfoglaló, a hívás értelmében vett, az esztétikum által közvetített igazsághordozó véleménynek tekinteni csak bizonyos körülmények fennállása esetén érdemes. Bár a költészetről vagy az egyes versekről végül is a velük kapcsolatos összes körülményt – hely, idő, biográfiai, esztétikai stb. – figyelembe véve kell, hogy számot vessünk, ám mivel Borda Réka első verskötetében világunkról elsősorban még csupán az impresszióira hagyatkozva szól, ezért felmerült bennem, nem volna-e célszerűbb, hogy egy komplex megközelítés helyett, a Hoax költői produktumát mindenekelőtt mint nyelvi teljesítményt vegyük szemügyre. Hogy megszabadulva elemzői skrupulusainktól, elsősorban az olvasás örömének átadva magunkat egyszerűen csak élvezzük a versekből oly gazdagon áradó bizarr szóösszetételű, szokatlan sodrású mondatokat.

Mint ahogyan azt mindjárt a kötet első, 1992 című versében tapasztalhatjuk. „Beszaladtam utánad a légmentes tengerbe, / hogy kettőnk viszonyából új mitológiák szülessenek”, olvashatjuk. A kötetnyitó versek többnyire bemutatkozó jellegű, a kötet többi darabjának zsánerét mintegy megelőlegező, megidéző munkák, melyekkel a szerzők az olvasó számára egyben a maguk törekvéseiről, ars poeticájukról is üzennek. „Eljátszottunk a gondolattal, lyukas holdaddal, / milyen lehet hiteltelen felnőtté érni” folytatódik a vers. Az új mitológiák születésének és a hiteltelen felnőtté érés lehetőségének az említése mindenesetre hatásos, figyelemfelkeltő gesztus. „Aztán megmutattad az amerikai / zászlót rajta meg az orosz próbálkozásokat: / ezekből virágzottak fel a modern kori téveszmék”, ez már közelebb engedi az olvasót egy, a versben, a kötetben rejtőzködő világértelmezés körvonalaihoz. Majd egy, a világűrre utaló sort követően olvashatjuk, hogy lábainkkal hajtottuk „a vantafekete tömeget, / alattunk istenített tárgyaink és óriáscégek rezegtek”. Ezek a sorok pedig már korunk aktualitásaira nyitnak ablakot, amennyiben az istenített tárgyaink említését a társadalmunkat uraló elidegenedés jelenségére, az árufétisre történő utalásnak, míg az óriáscégek említését a kapitalizmus jelen szakaszának is nevet adó globális, multinacionális cégek, s e cégek, valamint az árufétis közti viszony esztétikumba hívásának tudjuk be. A vers hangja mivel nem zárja ki, ezért mindenesetre lehetőséget ad egy ilyen olvasat számára. Ezt erősíti a következő versszak első két sora is: „Azt kívántam, váljék igazzá, amit tanítottak: / megismételhetetlen vagyok, / mint egy elszalasztott kozmikus üzenet”. Az igazzá váló tanítás lényege itt, a személyiségnek a maga identitásához, kultúrájához, közösségéhez, másokkal való összetéveszthetetlensége, megismételhetetlensége jegyeihez való ragaszkodása, s ebbéli elköteleződésével történő ellenállása az őt arctalan, fogyasztó masszává gyúró hatásokkal szemben. Igaz, a versszak harmadik sora azáltal, hogy elszalasztottnak láttatja az előző két sorból kicsengő üzenetet, némileg lazítja, relativizálja annak biztató hatását. Mintha szerzőnk a hangzatosság, (elszalasztott kozmikus üzenet), a szokatlan nyelviség oltárán áldozná fel a tartalmi egyneműséget. Így kéthangúvá válik a vers: mintha a megismételhetetlenségemről szóló tanítás igazzá válásának kívánalma állna szemben az elszalasztottként megélt megismételhetetlenségem kozmikus üzenetével. Végül a vers zárlata is ezt a kéthangúságot erősíti: „Aztán mire felnéztem, messze jártál, / valahol a csillagközi lombhullatóknál. / Menthetetlenül süllyedni kezdtem, / a pazarlás karjába zárt” (13). Olvasatomban ez a kéthangúság a nyelviség újszerűségének tartalmi funkciókkal történő megerősítését, megerősítettségét is kikezdi, s ezért az olvasás során joggal ébreszti fel a szövegbe is bekerült pazarlás érzetét. Ám a sajátra, a saját versre reflektáló pillantásnak ezt a kritikai mozzanatát – ha annak olvassuk –, hogy a tudatosság vagy az ösztönösség megnyilvánulásának tudjuk-e be, azt magam sem tudom eldönteni.

Szerzőnk gyakran él a modern utáni verseléstechnikák egyik legígéretesebb változatával, az ún. értelemszóródás, jelentéstöbbszörözés eszközével. Ennek lényege, hogy az egyik mondatról a másikra építkező, lineáris értelemközlés helyett a vers hangját a kaleidoszkópszerűen szövegbe írt mondatok viszonyhálója, s az itt megképződő aura közvetíti. Szerzőnk esetében az önmagát ily módon beteljesítő vers hangját a bizarr nyelvhasználat még tovább egyéníti. Példaként lássuk a Ha kicserélnénk virágokra című írásának egy részletét: „aztán … egyetlenegyszer ráteszed kezed / a szívedre, és hámszirmokban esel a váró csempéjére. // A kamilla segít visszatalálni a borzongás folyamához. / Ahhoz, amelyikbe többször bele lehet lépni. / Azt mondják, Mária lakik benne, aki kigyógyít a kontinensből. // A bőr sárga rózsa a ruhák alatt. / Barátságod mutatod a térnek, őszintétlen / bocsánatkérésed, ahogy rálépsz a metróújságra” … „Aztán a tulipán, amit ha nyugat felé fordítunk, / megerősödik a hatalma. // Sokat gondolkodom azon, milyen virággá válsz ezután” (48). Mint láthatjuk, itt az egymást követő mondatok nem oly szorosan – nem úgy, ha egyáltalán –, illeszkednek, mint például a leengedett redőny szálai.

A verset a kötet második fejezetében találjuk, abban, amit az ominózus fekete lap után az alábbi bevezető sorok követnek: „Ebben hirtelen nem látsz mást, mint a város kincsebányá- / ját türkiz autókkal, piritutakkal és bazalt füstfelhővel. Épü- / leteket, mint vulkáni kőzeteket (ereikben vezetőink búj- / nak meg) (kiemelés tőlem, [B. G.]) és metrószerelvényeket, mint sötét járatokban/ sziporkázó meteoritkúpokat” (37). S valóban, ahogy az ígéret szólt, ebben a fejezetben olvashatjuk a Láttam vezetőinket című opust. A vers előtt ajánlásként egy, mintegy a vers hangulatára utaló A. Ginsbergtől származó sort találunk. Most mégsem ezt, hanem egy másik, a vers ihletésével is gyanúba hozható sort idézek: Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban. Már csak azért is, mert Borda Réka szövege mintegy bizonysága annak, amit már jómagam is régtől gyanítok, hogy a posztmodernnek tekinthető líratörténeti korszak nem csupán elkülönül elődjétől, elődjeitől, ahogyan ezt hívei gondolják, de követve őket, táplálkozik is belőlük. Hogy a korszakok nem csupán egymástól elkülönülve, hanem inkább egymásra épülve váltják egymást. Szerzőnk szövege: „Láttam vezetőinket / csókolózni és fogdosni egymást / a nyakkendők alatt; úgy hűltek el a forró / levesek, hogy leragasztották nyájuk száját, / mialatt palotáikban hemperegtek” … „és láttam / a kórházakban terpeszkedő sivatagot / a torkokba és vesékbe gyökeret verő / kaktuszokkal; időnként viharfelhők nőnek / a villanykörték között” (43). Persze kár lenne vezetőinket itt az őrület romjaiban, avagy a jelentésszóródás ajánlásait követő sorok között keresni. Ám az sem kerülheti el figyelmünket, hogy leragasztották nyájuk száját, mint ahogy az sem, hogy időnként kaktuszok és viharfelhők nőnek a villanykörték között.

Borda Réka néhány versét történeti, közéleti felhangokkal is színezi. S bár szövegei inkább egy kíváncsi tájékozódónak mutatják, a magyar költészet képviseleti és politikai témákat nélkülöző hosszú évtizedei után már ez a kíváncsiság is biztatóan hat. Érdeklődését például a történelem szereplői is felkeltik. Ahogyan ezt Lenin arca című verse is mutatja: „Ha összekötnénk a naevusokat, Lenin rajzolódna ki, / és a vakító csempék mögötte, amik a szerveket óvják. / 50-es naptej, kalap, hogy lassítsák Csernobilt” […], „43-as számú anyajegy. Tűzveszélyes anyagként / lopakodsz árnyékokban, hogy belenézzenek / Lenin szemébe” (46). „51-es számú anyajegy. Lenin megerősödik, / és a térbe löki magát” […], „Elégedetlenül néz körbe: / nincsenek forradalmi viszonyok” […], „A fehér bőr / akár a fegyverszünetért könyörgő ponyva” (47). A Püthagorasz triptichonja című versben például megidéződik Diogenész a hordóval, Brezsnyev a dácsával s „Aphrodité almája (vagy egy vörös csillag), / végiggurulnak a felhőkön, majd egymásnak uszítják / az eltaláltak családtagjait” (62). Ám ha a költői nyelv a különböző korokat és személyiségeket csupán önmaga színesítése, díszítése érdekében idézi meg, félő, hogy önnön legnagyobb, épp a nyelviségben rejlő lehetőségét szalasztja el: hogy művészetként megnyilvánuló eseménnyé váljék.

Mivel a nyelviség a világ, a létegész átfogása a nyelv által, s mivel a nyelv megismerő teljesítményénél fogva még egyszer előhívja (vagy mintegy megismétli) a természetit és az azon nyugvó társadalmit, ezért a vers, a költészet, a világ szóba foglalt önközlése, s mint ilyen vagy észrevételező, vagy véleményformáló szinten a világ művészetekben megnyilvánuló (megfogalmazott) eseménye. Ám ha a vers a dolgoknak a közlésükben meglévő materiális előzményétől eltekint, akkor egy lejtőre, a véleményalkotó potenciáltól az ahumánus, észrevételező státusz felé vezető kiüresedés útjára sodródhat. A kronológiai logika felfüggesztése, ahogy azt Borda Réka több versében is tapasztalhattuk, a versben pusztán szerepekre kárhoztatja a megidézett korok szereplőit, s ornamentális jelenlétre a narráció történéseit, viszonyait, szituációit. Az eredetet elfedő utalás így csupán sajátos felhangokat keltő mimikri. A Hoax nyelvét ezért érzem inkább a világ mediatizált rendjéről üzenő, e rendből fakadó imitációnak, mintsem egy átfogó, az eredetből érkező új nyelvnek.

Bereti Gábor

 

(Megjelent a Tiszatáj 20019. októberi számában)

 

Scolar Kiadó

Budapest, 2017

88 oldal, 1495 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.01.25 - tiszatáj

MARK WAID, ALEX ROSS:
A TE ORSZÁGOD
Waid és Ross 1996-os szuperhősképregénye briliáns munka. Részben Alan Moore hagyományait szövi tovább, ugyanakkor önértékén is lenyűgöző: hagyománytörő darabként ugyanolyan emlékezetes, mint egyenes vonalvezetésű meseként… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.24 - tiszatáj

A Balassi Kiadónál megjelent kötet címében, tartalmának egyes részeiben, illetve nyomdai megjelenési formáját tekintve kapcsolódik az ugyancsak itt először 1997-ben napvilágot látott Szimbólumtárhoz. A közös vonatkozások felsorolása folytatható a genius locival, hiszen a főszerkesztők révén mindkettő a Szegedi (97-ben még József Attila) Tudományegyetem Olasz Tanszéke szellemi közegéből származik… – PÁL JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.23 - tiszatáj

MOESKO PÉTER: MEGYÜNK HAZA
Moesko Péter első novelláskötete kiérlelt, meggyőző bemutatkozás. Az eddigi fogadtatás egyértelműen pozitív, ugyanakkor, hozzá kell tenni, nem túl bőséges: Károlyi Csaba lelkes ÉS-beli rövidkritikáját vagy a moly.hu felületén közzétett olvasói benyomásokat leszámítva nem igazán találkozunk értelmezői megnyilvánulásokkal… – SZÁNTAI MÁRK KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő