04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Maga a gesztus
2020.11.07 - tiszatáj

INTERJÚ NÁDASDY ÁDÁMMAL

Október 28-án Nádasdy Ádám volt a Grand Café vendége. A szakállas Neptun című kötetének szegedi, Owaimer Oliver által moderált bemutatóját követően a prózaírói debütálásról, a melegség tematizálásáról és a társadalmi felelősségvállalásról kérdeztünk a szerzőt. 

A 2015-ben megjelent A vastagbőrű mimóza című tárcagyűjteményében értekező jellegű tárcákat közölt a melegségről, a tavaly megjelent Jól láthatóan lógok itt című verseskötetében már személyes hangon számol be a szerelméről, A szakállas Neptun novelláskötete pedig kifejezetten a homoszexuális egyén legbelső kríziseit nagyítja láthatóvá. Mondhatjuk, hogy Nádasdy Ádám egyre többet mutat a melegségből?

– Mondhatjuk, bár a novellák, amikkel most előjöttem, nem most készültek. Már megjelentek, így ezeket az utóbbi húsz évben bárki bármikor elolvashatta, így összegyűjtve valóban másképpen mutatnak. Intenzívebben, sűrítettebben, talán többekhez is eljutnak, mint egy folyóirat publikálásakor.

Aztán kérdés, hogy a szerző melegségéből többet látunk-e, mint a tárcáknál, miközben a novellák természetesen nem rólam szólnak, de hát mondhatja azt, hogy aki ilyesmiket ír, az érintve van. Így is van, de mégiscsak paradox a dolog, mert nem véletlenül hívjuk fikciónak, a történet távolít, vagy távolítania kellene. A vastagbőrű mimóza, ha úgy vesszük, személyesebb, mint a novellák, mert ott tényleg csupa olyasmi van leírva, ami velem történt, én láttam, én hallottam, én ismertem, én jártam ott, én gondolom így. Itt semmi ilyesmi nincs. Persze, hát a szépirodalom meg nyilván személyesebb.

Lehet, hogy ebben az a nagy igazság van, hogy a szépirodalom, ha jól van megcsinálva – és tegyük fel, hogy jól van megcsinálva –, akkor a maga intimitásában többet tud bemutatni.

Olvasva a kötetet, azt látjuk, hogy körbeérünk egy koron és egy társadalmon egy szűk, kisebbségként még nem is számon tartott, definiált emberhalmaz nézőpontján keresztül. Milyen végiggondolások adják ki a távolságot, amiből a letűnt időszakról és a kívülálló szereplőkről olvashatunk?

– Bíztam benne, hogy amiket én összeírtam az elmúlt évtizedekben, abban van valami egységes. Kihagytam egyébként közülük ezt-azt, másfelől meg, azt hiszem, egy kicsit egységesítettem. Amikor együtt volt az anyag, akkor végigmentem az egészen, és egy-egy szót, fordulatot, vagy akár egy kis cselekményelemet is mozgattam, hozzáírtam vagy kivettem belőle. Mégis, ha egységesnek tűnik, akkor az azért van, mert egyfajta hangfekvésben tudok beszélni. Se nem akartam nagyon ironikus és röhögtető lenni egyfelől, hiszen ezek nem viccek, másfelől tragikus sem akartam lenni, kerestem a középmezőnyt. Mondhatnám azt, nem egy nagyon dicsérő kifejezés, könnyes-mosolygós, kötőjellel, ahogy ezt mondanánk.

 

 

A kötet szinte lineárisan szerkesztett, a sokszínű szereplőhátterek ellenére mintha egy nagy kerek történetet olvasnánk, ahogy valaki szerelmes kamasz lesz a Duna-parton, majd sok kaland után egy felvállalható család teremtésének a kapujában áll. Volt ilyen szándék, ambíció a kötet szerkesztésekor? Játszottak a regényszerűség lehetőségével?

– Nem, de a sorba rakáshoz – mert ezek korábban egymagukban hevertek, mint a gyöngyszemek – Turi Tímea jó szerkesztői tanácsokat adott, és én is úgy éreztem, hogy azért kicsit haladjunk így előre. Az utolsó novellában az már fel sem merül, hogy ők melegek-e vagy sem, mert az természetes már ekkor. Együtt akarnak lenni, a karácsonyt is együtt akarják tölteni. A második novella viszont, amikor az angol fiú érkezik Magyarországra, valójában lehetne a legelső, mert az a legbizonytalanabb, ott nincs is kimondva, hogy miről van szó, csak süt belőle, hogy ő szerelmes az angol fiúba. A gimnazisták vannak előbb életkor szerint, de azok tulajdonképpen már előbbre vannak a maguk sorsával, mint az, aki az angol fiúba beleszeret.

Beszélt arról a kötetbemutatón, hogy azután, hogy ezek a novellák a Mások magazinban megjelentek, megjelentek szépirodalmi folyóiratokban is, és most kötetként. Ezt a három médiumot mennyire látja másként? Mennyire kellett átdolgozni, amikor egy közegnek szólt, amikor ezt a szépirodalom olvasóknak ajánlotta, és mennyire lett más egységbe szervezve?

– Az egyleti újság arra volt jó, hogy bátorított. Egy zártabb közegbe, kisebb téttel, mint egy léggömböt felengedte az ember ezeket a novellákat, hogy lássa, mit szólnak hozzá. Utána volt, amit rendesen átdolgoztam, részben a visszajelzések alapján, részben mert láttam őket kinyomtatva. Így a 2000 folyóiratban, az ÉS-ben és a Holmi-ban voltak. Ahhoz képet most már nem sokat változtattam. Akkor is azért kellett, mert a folyóiratokban olyanok is elolvasták, akik a Mások újságot nem vették kézbe, így számukra több háttérinformáció kellett.

– Már korábban Szegeden elmondta, hogy akkor jön új Nádasdy-kötet, amikor összegyűlik egy kötetnyi vers. Hogyan alakult ez a novelláskötet esetében, különösen azért, hiszen ezek korábbi anyagok?

– Arról volt szó a Magvető Kiadóval, hogy esszéket és tanulmányokat gyűjtsek össze. Szoktam írni régebben a Magyar Narancsba, az ÉS-be ilyeneket. Máig nem gyűjtöttem össze. Viszont összegyűjtöttem a novellákat, mert mindig beléjük akadtam. A gépemen ültek egy könyvtárban, és egyszer csak kiderült, hogy ez egy kötetnyi anyag. Összefűztem, tényleg volt annyi, megmutattam a szerkesztőmnek, azt mondta, jöhet, és akkor elkezdtünk vele vacakolni, cincálni, dolgozni.

 

 

És mennyiben volt más a prózával való munka? Nyilván sokféle szövegtapasztalata van, de más volt? Ez azért mégicsak egy debüt prózakötet.

– A gyakorlati része is érdekes volt, például, hogy hol legyen vessző, hol ne legyen. A Magvető persze tisztába van vele, hogy a szépirodalmi szövegben annak más szerepe van, mint egy nem szépirodalmi szövegben, ahol a helyesírási szabályzatot kell betartani. Tisztában vannak azzal, hogy ezt nagyon sokszor felülírják (mint ezt a helyesírási szabályzat is kijelenti egyébként) művészi okok. Mégis sok helyen el kellett gondolkodni, mert én sokszor az élőbeszédet igyekeztem utánozni, ahhoz esetleg másutt tettem vesszőt. Ahol az ember úgy levegőt venne, és nem ott, ahol a logika, vagy a szabályzat írja. Vagy egyik mondatról szaladtam a másikra anélkül, hogy pontot és nagybetűt írtam volna. Olyan is volt, hogy a párbeszédeket nem vonalka jelölte, hanem ömlesztve beleírtam a szövegbe, mikor úgy éreztem, hogy talán úgy gyorsabban megy, vagy természetesebb. Itt azért néha felvont szemöldököket találtam a kiadóm részéről, volt úgy, hogy azt mondtam, hogy tényleg igazatok van, nincs jelentősége, volt úgy, hogy azt mondtam, nekem itt ez szívbeli ügy.

A Jól láthatóan lógok itt intim őszintesége tovább lett hozva A szakállas Neptunban? Kellett egy ilyen őszinte verseskötet ahhoz, hogy leírható, kiadható legyen A szakállas Neptun anyaga?

– Én nem gondoltam így, de a külső szemlélő jobban láthatja. Valószínűleg a címlapról beszélünk. A verseskötetnek a megjelenése és őszintesége adta meg a biztonságot ahhoz, hogy egy ilyen könyv címlapján legyen a nevem. Az, hogy mi van a könyvbe, az mellékes. Melegtörténetek, amik nem is rólam szólnak, fikció.

De hogy egyáltalán ezzel előállni, letenni egy ilyen című, vagy inkább ilyen tartalmú könyvet, magához a gesztushoz, hogy Nádasdy Ádám a meleg novelláival áll elő, ahhoz kellett a verseskötet támogatása. Hogy tessék kérem, ez van.

Én nem akarok úgy elmenni, hogy nem rakom le. Az is benne van, az öregség. Hogy meddig vacakolok még.

 

 

Ezzel az őszinteséggel egyre gyakrabban nyilatkozik, jelenik meg a médiában. Nem csak a munkássága, hanem a véleménye is egyre hangsúlyosabb szerepet kap. Érez valamiféle felelősséget akár az irodalommal, akár a közösséggel, akár a médiával szemben?

– Igen. Igen, valahogy kisodródtam a porond közepére, most már ott vagyok, és akkor vállalom. Úgy vettem észre, hogy hallgatnak rám, meghallgatják a szavam, és ez egy felelősség, és ha már az Isten úgy irányította a sorsomat, hogy nekem ebből bajom, sérelmem nem lett, akkor ezt, amit invesztált belém az Isten, akkor ezt adjam vissza azzal, hogy akkor másokon hátha tudok segíteni, akiknek esetleg nehezebb sorsa van vagy lesz. De igyekszem a véleményemet az irodalom és a nyelvészet terén tartani, mert ahhoz értek. Nem vagyok sem szociológus, sem pszichológus, sem politikus. Ha megkérdezik, hogy meleg vagyok-e, megmondom, ha megkérdezik, hogy erről-arról mi a véleményem, azt is megmondom. Ennyi az egész.

Termékeny két év áll ön mögött: az elmúlt évben három könyv jelent meg öntől, A 100 év – 100 kép – 100 gondolat a Fortepannal együttműködve, a Milyen nyelv a magyar? című nyelvtanzsebkönyv és A szakállas Neptun novelláskötet. Tavaly jött a Jól láthatóan lógok itt című verseskötet, és a Bánk bán fordítás. Általában lehet tudni, hogy min dolgozik, de most nem hallani semmit. Nádasdy Ádám most pihen és unatkozik?

– Nem, bár néha arra vágyom, hogy de jó lenne unatkozni, de közben nem jó persze. A nyelvészet van most napirenden, két kollégám írt két nagyon komoly tanulmányt, megkértek, hogy bíráljam. Most is itt vannak nálam, a vonaton is olvastam. Az Akadémiai Kiadónak indul egy kis kézikönyvsorozata, és abba a nyelvészeti kötetet írtam most, még azzal van munka, és lehet, hogy még valamilyen könyvet kellene írni az angol nyelvről, magyarok számára. Nem nyelvkönyvet, hanem érdekeset, az angol nyelv életrajzát: honnan származik, miért olyan, amilyen, milyen változatai vannak.

Veszprémi Szilveszter

 

  
  
Fotó: Takács Borisz / Facebook / Instagram

 


Címke: , , , , , ,
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

VESZELKA ATTILA: A KÖLTŐ, AKI HÜLYE VERSEKET ÍRT
Azt már tudjuk – József Attila révén is –, hogy: Aki költő akar lenni/ pokolra kell annak menni. A „főhősnek” (egyes szám harmadik személyben íródott önéletrajzról beszélünk) is alá kellett szállnia, mert költő akart lenni. És az lett is. Már addig sem volt szokványos az élete, de: „Aztán leszállt az alvilágba, nem sejtve még, hogy további életében tartósan ott is marad”… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.06 - tiszatáj

INTERJÚ LACKFI JÁNOSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Lackfi János József Attila-díjas költő és műfordító. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékének adjunktusa és a kreatív írás program egyik vezető oktatója volt Vörös István mellett. A Hogyan írjunk verset? című könyv szerzője, a karantén-időszakban  indította el a Facebookon a Lackfi Kreatív Írás-kurzusát.

Tovább olvasom >>>
2021.04.04 - tiszatáj

BÁLINT ÁDÁM KÉPZŐMŰVÉSZ FÓLIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Érzelmek dinamikája a szövetekben. A szövet-szerkezet lélegzetében… Szabad-szövésű arabeszkek!
Bálint Ádám Fóliói, akár az Idők végezetében eltűnt (kvázi) üzenetek, titokzatos lapok, melyek áttetsző hártyái között mikroszkopikus jelen(t)ések is lapulnak… Ezen lapok újra feltárt – és rétegesen átírt rejtjelek, talán (ön)megfejtésre várakozó enigmák, kalligrafikus fragmentumok, avagy, meta-nyelvek érzékenyített mozaik-részletei is lehetnek: egyek az Egyben…

Tovább olvasom >>>
2021.04.02 - tiszatáj

SÜVEGES RITA MELLETTE MINDEN PUSZTA GYOM CÍMŰ TÁRLATA AZ INDA GALÉRIÁBAN
Kék, fehér és fekete képek fogadják az INDA Galéria tárlatát felkereső látogatókat. A bejáratnál egy lesötétített helyiségben rideg kék fény világítja meg Süveges Rita két vásznát, amelyek mintegy sűrítve tartalmazzák a kiállítás tematikáját, és megadják annak alaphangulatát. A mezőgazdaság fenntarthatatlan gyakorlatát és annak társadalmi hatását vizsgáló alkotó ezúttal a monokultúrák és a szélükre szorult „természet” valósághű képével érzékenyíti a látogatót… – TAKÁTS FÁBIÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő