Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)
A világhírű amerikai zongorista, Keith Jarrett 2016. július 3-án lépett fel utolsó ízben a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A visszavonulását egy hete bejelentő világklasszis művész utolsó európai turnéjának nyitóállomását dokumentáló, Budapest Concert című dupla album október 30-án jelent meg a müncheni ECM kiadó gondozásában.
Keith Jarrett 1989-es, legendássá lett zeneakadémiabeli koncertjei után közel két évtizednek kellett eltelnie, hogy minden idők egyik legzseniálisabb zeneművésze ismét szólóesttel látogasson hazánkba. A zongorista 2007-ben a nem sokkal korábban megnyílt Művészetek Palotája színpadán debütált, majd kilenc évvel később, 2016-ban ismét szólókoncertet adott az addigra már hivatalos formában is a Müpa nevet viselő intézmény Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. A zongorista visszatérése a Müpa 2015/16-os évadának egyik legemlékezetesebb koncertje és egyben záróeseménye volt, melyet jelentős sajtóvisszhang övezett. Végső Zoltán így zárta az estről szóló írását az Élet és Irodalom hasábjain: „azt érezhettük, […] egyedi és kitüntetett pillanat részesei lehetünk. […] bennünk is bizonyára kitörölhetetlenül megmarad ennek a felettes lénynek, a jazz egyik legnagyobb gigászának az önreflektív, olykor vallomásszerű előadása.”
A telt házas koncertet – amelynek programját Jarrett két, merőben eltérő stílusú félidőből építette fel – kiváló minőségben rögzítették, és a zongorista különösen elégedett volt a koncerttel, lenyűgözte őt a budapesti közönség nyitottsága és értő figyelme. A magyar felmenővel büszkélkedő művész Bartók Béla hazájába tett visszatérésként tekinthetett a budapesti fellépésére, hiszen a ráadások között Bartókot idéző téma is felbukkant. Egy nemrégiben a New York Timesnak adott interjújában Jarrett a 2016-os európai turnéjának „arany etalonjaként” tekintett vissza a koncertre, vagyis olyan lehetséges referenciaműként utalt a most megjelenő lemezre, amely szólózongorás alkotói termésének viszonyítási pontjává válhat.
Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója az alábbi gondolatokkal emlékezik vissza Jarrett négy évvel ezelőtti fellépésére: „Kiváltságosak vagyunk, hogy egy olyan fantasztikus művész kortársai lehetünk, mint Keith Jarrett, akinek felvételei sokunk számára életre szóló élményt nyújtottak. Különösen nagy jelentősége van számunkra annak is, hogy Jarrett a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben így búcsúzott tőlünk első koncertje végén: „Please save your culture, keep your culture!” Azóta őrzöm magamban ezt a megható üzenetet – „őrizzük meg a kultúránkat” –, hiszen iránytű ez mindannyiunknak. Az pedig, hogy a világ a Müpában rögzített fantasztikus albumnak köszönhetően ismét Budapestre figyel, felbecsülhetetlen érték!”
A részben magyar származású Keith Jarrett 1945. május 8-án született a pennsylvaniai Allentownban, édesanyja családja az egykoron a történelmi Magyarországhoz tartozó szlovéniai Muravidékről (Prekmurje) származik. Kezdetben Miles Davis, Art Blakey és Charles Lloyd együtteseiben zenélt, hogy aztán saját útját járva kialakítsa másokkal össze nem téveszthető stílusát. Amerikai együttesében Dewey Redman szaxofonos, Charlie Haden bőgős és Paul Motian dobos, míg európai kvartettjében Jan Garbarek, Palle Danielsson és Jon Christensen voltak a partnerei. Jack DeJohnette dobossal és Gary Peacock bőgőssel alapított triója pedig új távlatokat nyitott a három hangszer együttműködésében. Keith Jarrett és Manfred Eicher producer, az ECM kiadó alapítójának találkozása egy rendkívül termékeny együttműködés kezdete volt: számos, a műfaj mérföldkövének számító lemezt jelentettek meg, köztük olyan koncertfelvételeket, mint az 1975-ös The Köln Concert, amely a jazztörténet legnagyobb sikerű, milliós példányszámban elkelt szólózongora-felvétele lett. Ennek az impozáns diszkográfiának legfrissebb tagja lesz most a 2016-os európai turné anyagából tavaly megjelent Munich 2016 méltó párjaként a Müpában rögzített Budapest Concert.
MARK WAID, ALEX ROSS:
A TE ORSZÁGOD
Waid és Ross 1996-os szuperhősképregénye briliáns munka. Részben Alan Moore hagyományait szövi tovább, ugyanakkor önértékén is lenyűgöző: hagyománytörő darabként ugyanolyan emlékezetes, mint egyenes vonalvezetésű meseként… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA
A Balassi Kiadónál megjelent kötet címében, tartalmának egyes részeiben, illetve nyomdai megjelenési formáját tekintve kapcsolódik az ugyancsak itt először 1997-ben napvilágot látott Szimbólumtárhoz. A közös vonatkozások felsorolása folytatható a genius locival, hiszen a főszerkesztők révén mindkettő a Szegedi (97-ben még József Attila) Tudományegyetem Olasz Tanszéke szellemi közegéből származik… – PÁL JÓZSEF KRITIKÁJA
MOESKO PÉTER: MEGYÜNK HAZA
Moesko Péter első novelláskötete kiérlelt, meggyőző bemutatkozás. Az eddigi fogadtatás egyértelműen pozitív, ugyanakkor, hozzá kell tenni, nem túl bőséges: Károlyi Csaba lelkes ÉS-beli rövidkritikáját vagy a moly.hu felületén közzétett olvasói benyomásokat leszámítva nem igazán találkozunk értelmezői megnyilvánulásokkal… – SZÁNTAI MÁRK KRITIKÁJA
ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA
MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…
A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]
NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]