10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Meseország, Dömdödöm, kis herceg, autodafé
2020.10.12 - tiszatáj

Nem hiszem, hogy az ember lényegesen másként működne, mint negyven vagy száz évvel ezelőtt. És azt sem, hogy más országokban annyira más lenne a mentalitás. Persze adódik eltérés a jóllakott napközisek és az utcagyerek világlátása között.

Ami mostanában zajlik a közösségi oldalakon, az sem sokban különbözik az autodafék gyakorlatától. Történik valami az egyik véleménybuborékban, ami nem tetszik a másikban lévőknek, s azok kezdik felfújni magukat, velük duzzad a saját buborékjuk is, míg a kisgömböcből nagygömböc nem lesz, s ki nem durran. De addig a közösségi oldalakat elönti az indulatzuhatag, a profilképek már ki sem látszanak a különböző szolidaritási logók alól. És elvész az egyén. Elvész az ember. Vagy ez lenne az ember? Elképzelhető.

Valahol szociálpszichológiai tényként hallottam-olvastam, hogy a tömeg, például egy tüntetés vagy egy futballmeccs közönsége mindig a legalacsonyabb szellemi szinten állókhoz igazodik. A közös nevezőhöz, amit mindenki képes felfogni, skandálni. Ezért lehet, hogy a felbőszült, felhergelt sokadalmakban vagy akár kisebb közösségekben elmosódnak az erkölcsi határok, és a legbrutálisabb falkaösztönök kapnak teret, olyan cselekedetekre ragadtatva az egyes embereket, amiket később magyarázni sem tudnak, legfeljebb szégyellni.

Különösen szórakoztató (vagy inkább szomorú?), amikor valami nemesnek vélt ügy érdekében fordul ki magából az internet népe. Amikor a véleményszabadság védelmében válik valaki véleménydiktátorrá.

Most éppen Meseországban zajlik a háború, de a valóságban szenvedjük el. Hogy kinek van igaza? Mindegy! Persze nagyon nem mindegy, de most nem abba a vitába akarok belekapcsolódni. Csak karcolgatom a kérdést, távolról. Furcsa dolog lenne az igazság, már ha létezne. Hogy például bizonyos mesék miként hatnak a gyermeki lélekre. Erről mindenkinek meg lehet a maga politikai véleménye. A szakmai vélemény ugyanis más. Annak megalapozottnak kell lennie. Azt a lélekgyógyászok tudják. Már ha tudják. Az ország egyik (közmegegyezésesen elismert) pszichológusa letette valahová a voksát a Meseország mindenkié című könyv kapcsán, mondott egy véleményt, nyilván a legjobb szakmai tudása, több évtizedes tapasztalata alapján. Erre elkezdték gyalázni olyanok is, akiknek közük nincs a szakmához. Nyilván politikai alapon. Mert nem az ő véleménybuborékjuk közös nevezőjét fogalmazta meg.

A dolog persze, ne legyünk naivok, úgy működik, hogy ha egy újságíró valamilyen állítást, véleményt alá akar támasztatni szakemberrel a gyermeklélektan, a szúnyogírtás vagy éppen az élelembiztonság témakörében, addig megy, amíg nem talál olyan szakértőt, aki azt mondja, amit hallani szeretne. És nem kell az Óperencián túlra menni érte. Gondoljunk csak arra, hogy mennyire különböző vélemények fogalmazódnak meg pszichológusok körében is arról, hogy mondjuk a lövöldözős videójátékok növelik a gyerekek agresszióját, vagy éppen levezetik azt.

Magyarul: az igazság nem szakmai kérdés, legalábbis a közösségi oldalakon, hanem politikai, kocsmai, indulati. Közösségi kérdés olyan értelemben, hogy az a falka, amihez tartozni akarok, éppen mit mond, mit akar hallani. Hogy annak mi az eszméje, érdeke, mániája.

Amikor a napokban megjelent a hírfolyamon Lázár Ervin képe, először nem tudtam, miről van szó. Aztán kiderült, hogy valaki rosszat írt róla, s erre sokan elkezdtek szolidaritásból dömdödömözni, szerinem olyanok is, akiknek lényegében fogalmuk nincs Lázár Ervin mesevilágáról, csak hát a Dömdödöm amolyan márkavédjegy, amit felszedhet az ember (bizonyos körökön belül) bárhol.

Én például Lázár Ervin-mesék nélkül nőttem fel, ahogyan például Vekerdy Tamás mobiltelefon nélkül. Amikor kisfiú voltam, még az óvónénik, tanítónénik, de a kékharisnyák sem ismerték a Négyszögletű Kerek Erdőt, mert Lázár Ervin is csak akkoriban kezdte benépesíteni méltán népszerűvé vált hőseivel. Nekem be kellett érnem a kertünk végében kezdődő nyárfaerdővel. Később aztán olvastam Lázártól néhány mesekönyvet, de csak azért, mert akkori barátnőm, aki rajongott értük (nyilván ő is hallotta, hogy azok milyen jók), szinte kötelező irodalommá tette. A kötelezők viszont olyan nyűgösek, meg hát ki is nőttem abból a korból, amelyikben meséken él az ember (persze erre azt mondhatják többen, hogy abból nem lehet kinőni, és nyilván valahol igazuk is van, mégis azt kérem, higgyék el, hogy nekem sikerült).

Valamikor gyermekirodalmat is hallgattam egy zseniális irodalmártól, aki később az MTA doktora és gyakorló alkoholista lett. Többek között A kis hercegről is szó esett, ami általában szintén nem a gyerekek kedvenc meséje (persze az övék is lehet), hanem, ahogy ez a tanárunk mondta, húszéves bölcsészlányok rajongott könyve. És tényleg, mintha ez is egybevágna személyes tapasztalataimmal.

Az irodalom, a könyv: világértés. Miért is ne lehetne, hogy valaki a kis herceg vagy Dömdödömön figurájába helyezkedve tudja értelmezni önmagát, a világot. Miért ne lehetne, hogy valaki Dömdödömmel azonosul.

Hiszen Dömdödömről „mindenki tudja, hogy csak annyit tud mondani, dömdödöm”. És ezt így cifrázza verssé: „Dömdödöm, dömdödöm, / dömdö-dömdö-dömdödöm”.

Mivel irodalomértésben és verselemzésben erősek vagyunk (ezt gyakorló tanárként naponta tapasztalom), csak a hülye nem tudja, hogy mit jelent ez a vers. Márpedig Dömdödöm barátai nem hülyék, vagyis pontosan tudják: hogy Dömdödöm, a költő, ezzel a verssel azt akarja mondani, hogy nagyon szereti őket. Őket, akikhez tartozni szeretne. És Dömdödöm jutalma nem is marad el. Megkapja a költői verseny legjobbjának járó babérkoszorút.

Más kérdés, hogy Bruckner Szigfrid elkunyerálja tőle.

És a babér végül odakerül, ahova való: a krumplifőzelékbe.

Jenei Gyula


Címke: , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)