06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Kiűzetés a Paradicsomból
2020.10.11 - tiszatáj

A GYÜMÖLCSKERTÉSZ

Immár valóság Dragomán György pár évvel korábbi jóslata: a teljes Cormac McCarthy-életmű forgatható magyarul. 2018-ban a Jelenkor szerencsésen vette át a még le nem fordított regények jogát a Magvetőtől (miközben néhány újrakiadással is örvendeztetett), így végigkövethető a lassan kilencedik X-be lépő, déli irodalmat keblére ölelő szerző összes stílusfogása, tíz szépirodalmi alkotást számláló pályaképének kivétel nélküli csúcsai.

Fontos ezt leírni, ugyanis az író első regénye, a mindössze 31 éves korában megjelent A gyümölcskertész rögtön szintetizálja azon formajegyeket és tematikai megoldásokat, amelyek McCarthy-t 4 évtizeddel később (Az út regény-diadalmenete, plusz a Nem vénnek való vidék-adaptáció kritikai sikere előtt ritkán hivatkoztak rá) a legnagyobbak közé emelték. Örök, haszontalan vándorlás, színek kavalkádjába, de legtöbbször a sötétség leplébe bugyolált panorámák, rendkívüli, csaknem ősinek tetsző pesszimizmus – az 1965-ös könyv jószerivel előre tisztázott kivonatát nyújtja annak, amivel a szerző foglalkozik majd. Végtelen stagnálásban élnek a regény főkarakterei: az Appalache-írások (Odakint a sötétség, Isten gyermeke) sorát erősítő műben nincs haladás, pusztán a mészköves, saras, fekete ösvénybe zárt, olykor Hold által világított, civilizációtól távol eső vidék. Hiányzik a vadromantika – A gyümölcskertészben minden az enyészeté, Isten mintha soha nem pillantott volna e környékre, vagyis McCarthy debütregénye rögtön adottnak veszi a fejlődés, a haladás eposzian amerikai eszményének illúzióját, innen, vagyis az azonnali passzivitásból jutunk majd el 2006-ban Az út posztapokaliptikus, nyelvet roncsoló, családi köteléket edző senkiföldjéig.

Jóllehet, az induló regényben még nyomokban fellelhető a barátság, a jóság, a valakihez tartozás ideája, igaz, McCarthy lassan felfedi, végül hiába reménykedünk ezek szárba szökkenésében. Epizódok villannak fel, az író tablóstruktúrájában a figurák egyik napról a másikra tengődnek, rezignáltan hagyják, amint a sors kegyeire bízva jön egy újabb jellegtelen holnap vagy zúdul rájuk egy csapás. Sosem cselekvő, hanem csendes apátiába, tehetetlen szemlélődésbe, netán értelmetlen tettekbe fogódzkodó karakterek élnek Red Branch-ben: A gyümölcskertészben háromszög-reláció jön létre az erdőben csaknem szőrtelen, 14 éves kutyájával élő nyolcvanas öreg, Arthur Ownby, a szeszcsempész Marion Sylder, valamint a 14 éves John Wesley Rattner között. Irányítani nem tudják, voltaképpen nem is kívánják az életüket – a töredékekből álló, négy, semmibe vesző fejezetben tetteiknek irányt adó orientációs pontok révén teszik egyik lábukat a másik elé, miközben láthatatlan metafizikai erők mondanak ítéletet felettük.

Vallási párhuzamokkal sokszor élő szerzőként McCarthy ezúttal az ősbűn természetrajzát kutatja, Ádám és Éva bukását a két világháború között hasznosítja újra – parabolájában az Ember végképp kiesett a felsőbb hatalmak kegyeiből, innen a posványba fulladó életvitelük. Véletlenszerűségekről, helyesebben fatalizmusról regél a könyv: tudjuk, senki nem ússza meg, a főalakokra veszélyt jelentő szimbólumok a kezdettől ott vannak a lapokon, csupán várnunk kell néma semmibe tűnésükig. Összefonódik a figurák sorsa, de A gyümölcskertész szereplői gyakran még ennek sincsenek tudatában: rögtön gyilkosság indítja a dedramatizált, parányi konfliktuscsírákban gyökerező cselekményt. Sylder önvédelemből végez a rá törő Kenneth Ratnerrel, vagyis a kölyök John Wesley apjával, tehát a família szentsége a kezdetektől hamvába hullott – legfeljebb a régi, atavisztikus törvények diktálta, családi vérbosszú marad, ám McCarthy e téren is más irányba viszi a történetet. A fiú ugyanis nemcsak az öreg Ather bácsival, de a bűnöző Sylderrel is barátságot köt – A gyümölcskertész előre kódolt tragédiájában az őszinte odafordulást rögtön fertőzi a bennünk lappangó, még ha csak apró közösségekben is rejtőző kisszerűség.

Típusalakokkal dolgozó regényében McCarthy újfent a bibliai, látomásos allúziók mellett teszi le a voksát: a vén Ownby az utolsó emberként egy rothadó gyümölcsös mellett él reflektálatlanul, a végromlás ellen már nem tehet és nem akar beavatkozni. Próbálja őrizni emberi mivoltát, ennek jegyében, afféle Matula bácsiként ad tanácsokat John Wesley-nek és a környékbeli fiúknak, de már késő. A gyümölcskertészben a földjébe szúrt víztartály, majd a fegyverrel ellenére törő rendőrség, végül az arctalan, papírokat lebegtető, intézményekbe rendelő bürokrácia rideg tárgyszerűséggel veszi el a természet, illetve a benne járó-kelők őshonosságát, ahogy a találkozóhelynek számító kocsma is valamiféle pörölycsapás hatására ég porig és Red Branch lepukkant, üres házait is kegyetlen sorsszerűséggel lepi el a por. Újabb ellentmondás, hogy Sylder, bár jólelkű, John Wesley-t ugyancsak mentorként terelő felnőtt, mint mondja, bűnből kell élnie. Peremgengszterként nem ildomos felsőbbrendű megmentőként tetszelegni és a 28 éves Marion is tudja, amit csinál, az helytelen, így McCarthy mintha az apa-archetípusok fenntarthatatlanságáról, a gyerekeket idejekorán gyökértelenségre ítélő, céltalanul felnövő sarjakról is szomorúan beszélne – a coming-of-age storyk antitéziseként. Fejlődésregényében – akárcsak a Véres délkörök, a Határ-trilógia és Az út ifjai – a gyerekek perspektívátlanul vágnak neki az életnek. Odavész az ártatlanságuk, John Wesley-nek ráadásul igazi apja sincs (pajtásával, Warn Pulliammel csak ideig-óráig lézenghet önfeledten vagy állíthat csapdát hiúzoknak, de utóbbival mintha épp a természet rendjét sértené), aki volt, az önzőn ki akart zsebelni, majd megölni egy kétes jellemű whiskey-kereskedőt. És akik Kenneth Ratner helyébe lépnének, azokat szintén elragadják a sors vaskarmai: a környezet, a karakterrajz, kivált a véletlendramaturgia szinte a Donald Ray Pollock jegyezte Mindig az ördöggel narratíváját idézik.

Így már érthető a laza, széttartó részekből összeálló, kizárólag a figurák reményvesztettsége által egyben tartott anti-cselekmény: A gyümölcskertész Isten háta mögött vegetáló alakjai önmaguk, valamint a környezetük elől sem tudnak menekülni. Eső hullik alá az égből afféle örök büntetésként, hó lepi el az utat, gally mindenütt, szemét borul egy gödörbe, Kenneth Ratner hullája zöld tetemként oszlik Ownby permetezőszeres gödrében, vagyis ismét egymás mellé rendelődik a bibliai pusztulás (tönkrement gyümölcsös) és az ember kíméletlensége (a tetemet Sylder rejtette oda). Aki segíteni próbálna, túlzottan védelmezi a saját ideáit – Ather bácsi ezért nyit tüzet a kormány által a háza mellé telepített fémmonstrumra, így veszélyesnek minősül, míg a csempészt ugyan John Wesley megmenti a vízbe fulladástól, Sylder továbbra is zsiványként próbált érvényesülni, ráadásul a fiú éppen akkor húzza ki a csávából, mikor egy újabb bizniszt készült nyélbe ütni. Nemcsak a külvilág vagy az ismeretlen külvilág fenyegető, az ember is öndestruktív – McCarthy egyetlen kínálkozó alkalmat sem mulaszt tézise bizonyítására, így A gyümölcskertész összetett dilemmákkal operáló karakter, mi több, sorsdrámaként rögtön egy árnyalt, érett látásmódú regényíró képét mutatja.

Zseniális tájleírásai, pőre szereplőjellemzései – a későbbiek fényében – változatlanok, Cormac McCarthy 1965-ben ugyanolyan találó metaforákba csomagolta apokaliptikus nagytotáljait vagy bandukoló alakjait, mint ’73-ban, ’79-ben, a nyolcvanas években vagy a 21. században: egyszerre színpompás és baljós gyehennájában kutyákként személyesednek meg a hegyek, sárga fátyolként emelkedik a köd. A gyümölcskertészt olvasva úgy érezni, McCarthy mindig is birtokában volt az írói eszközeinek és azoknak 40 évig sosem fordított hátat, egyszerűen csak leírta, ami benne maradt, vagy amit közölni szeretett volna a világról – még ha rendszerint lesújtó is a filozófiája.

Szabó G. Ádám

 

Cormac McCarthy: A gyümölcskertész (The Orchard Keeper, 1965)

Fordította: Greskovits Endre

Jelenkor Kiadó

Budapest, 2020

284 oldal, 3499 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)