A bizonytalanság zónája

KERESZTES ZSÓFIA: CONQUERED STORAGE

Miután alaposan le hejj-ehejj-eznek és már a szabad ég alatt felteszem a maszkom, szétfertőtlenítőzöm a kezem a porta mellé állított lábbal taposós ultrahatékony, folyékony szerrel, utamra bocsátanak az Epreskertben, hogy egy kellemes séta után megérkezzek a Parthenón-fríz Teremig, a nagy lószobor melletti, oszlopok mögötti ajtóig. Előtte tanár, diákok, cigi, és valami heves szobrásztéma, köszönök, rám sem bagóznak. Izgatottan lépek be a kiállítási térbe, remélem ez az, jó helyen járok, mert oszlopok meg lószobrok voltak itt-ott máshol is a kertben, de mondta a portáslány, hogy jó nagy, és ott, a jó nagy lószobor mellett. Igen, ez lesz az.

Azonnal szemben is találom magam Keresztes Zsófia utóbbi időben már jól felismerhető szobraival. Igazából előzetesen semmit sem tudok a kiállításról, ezért is megyek el kíváncsian, folytatódik-e az a hybrid, cseppfolyós, ismétlődésekre hagyatkozó, nemi identitások összekeverésével operáló alkotói vonal, gondolkodásmód, amit az elmúlt néhány évben művel Keresztes, vagy esetleg valami egészen másról lesz szó. Igazából az, ahogyan a három szobor kommunikálni kezd a térrel, a hatalmas belterű üvegmennyezetes kis csarnokkal, az egy teljesen új perspektívába helyezi Keresztes szobrait. Olyan, mint ha valamiféle mutánsok szentélyébe lépnénk, ahol most nem is mi figyeljük és járjuk körbe a szobrokat, hanem ők figyelnek minket, és ha túl sokáig időzünk itt egyedül (halleluja, teremőr sehol!), akkor mi is mutánsokká változunk, legalábbis azt nem tudom megúsztam-e, vagy így, hogy elhagytam a teret már elindult a változás.

Hiszen az, ami ott bent, ebben az újraalkotott szakrális, hybrid szentélyben – amit az üvegtetőn keresztül a kétely sugarai világítanak be – történt, az egészen biztosan kikristályosodik és a befogadás terében a kijelölt bizonytalanság zónája lesz, ahol a véghez való viszony uralhatatlanná válik és a hús felszíne kiszárad, repedezni kezd, a dogmákba csomagolt értelem konvencionális kategóriái pedig szép lassan leomlanak. De ha elég pallérozottak vagyunk, és van tehetségünk a figyelemre, akkor megment minket a hit, hiszen akkor tudjuk jól, hogy a hit a remélt dolgok biztosítéka, úgy, hogy persze mostmár, miután elhagyjuk a Parthenón-fríz Termet világossá válik számunkra az is, hogy ugyanaz a hit, ami bennünk spontán ám maradandó változásokat generál, ugyanaz a hit egyben rettegés az anyagon túl. És miután elhaladunk a porta mellett, köszönünk és becsukjuk magunk mögött az Epreskert vaskapuját, már egészen biztosak vagyunk abban, hogy a mutáció az alkalmazkodásban rejlő túlélés eszköze.

Igor Split

Keresztes Zsófia: Conquered Storage

Epreskert, Parthenón-fríz Terem, Budapest

2020. szeptember 30 — október 9.