10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.28.
| Grand Café – Nádasdy Ádám A szakállas Neptun című novelláskötetének bemutatója >>>
10.27.
| Ráolvasás 04. – Tóth Kinga Írmag című könyvének bemutatója a Grand Caféban >>>
10.22.
| Szent II. János Pál pápával a metróban >>>
10.10.
| Munkácsy-díjas festőművész több mint 300 alkotása a REÖK-ben >>>
10.15.
| 26. Lengyel filmtavasz – ősszel >>>
10.10.
| Long time no see! – Simkó Beatrix és Jenna Jalonen >>>
10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
NAPI TANDORI

10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>
10.05.
| Gyukics Gábor rangos nemzetközi díja >>>
09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>

Bagdal Zoltán, Cirok Szabó István, Farkas Árpád, Jenei Gyula, Kormányos Ákos, Kukorelly Endre versei

Jan Carson, Karácsonyi Zsolt prózája

Farkas Árpád párbeszéde Ilia Mihállyal (1972)

Zsolt 141, 9-10. (Beszélgetés Csalog Zsolt könyvéről; Soltész Márton tanulmánya; Írások a Csalog-hagyatékból)

SÍKFUTURIZMUS (Hungarofuturizmus Délen)

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

A megkülönböztetés árnyéka
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL

Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez.  

A regényed Örvény című prológusa egy kislány nézőpontjából mutatja be egy férfi pedofil magatartást sejtető közeledését. Felkavaró, pontos visszaemlékezés, majd váratlan lezárás, homály. Olyan, akár egy traumatikus vakuemlék. Mi volt a célod ezzel a fényképszerű bevezetővel?

Az Örvény az írási folyamat késői szakaszában keletkezett, amikor a három Teréz alakja és története már megformálódott. Az ő közös előtörténetükké tettem ezt a rövid részt, és kiemeltem a prológusba, hogy visszatérő álomként lebegjen a regény felett.

Három életalternatíva, három fejezet és három nyelv szövedéke ez a történet. Ez a hármas felosztás mintha távol akarná tartani magától a dualisztikus értelmezéseket, noha nagyon is megosztó témák merülnek föl. Lehet stabil formát találni az idegenség, a kirekesztés vagy épp a menekültkérdés kitárgyalására?

A megküzdési stratégiáink ugyanúgy tökéletlenek, mint a megfogalmazásra tett kísérleteink. Nem akartam egyetlen megoldási javaslattal beérni, de hogy a végtelen lehetőség között ne veszítsem el a személyességet, megálltam a hármas számnál.

– Jellemző a narrációra a nemzeti és etnikai sztereotípiákról való gondolkodás őszintesége is. Külföldön töltött éveid alatt milyen tapasztalataid születtek a kelet-európaiak, vagy más nemzetiségűek fogadtatásával, elfogadásával kapcsolatban?  

Jelenlegi világunk egyik legbefogadóbb országában, Németországban éltem tizenegy évig, és utána egy évet eltöltöttem Bécsben is. Sokat tanultam a kirekesztésről és az elfogadásról, viszont nehéz lenne a tapasztalataimat néhány mondatban összefoglalni. A Terézben kísérletet tettem erre, ám ez a kísérlet szükségszerűen befejezetlen maradt. Németországban a társadalom túlnyomó része nyíltan kiáll az egyenlőség és a szolidaritás mellett, mégis minden ártalmatlan élethelyzetre rávetülhet a megkülönböztetés árnyéka. Azonban az egyértelmű normák és elvárások, valamint a nyílt kommunikáció megteremtik az élhető és belakható társadalom lehetőségét.

– Az új közegbe való beilleszkedés Teréz számára egyik fejezetben sem zökkenőmentes. Milyen viszonyban áll itt egymással az új, még idegen kulturális környezet és a személyes trauma feldolgozásának feladata?

A környezet megváltoztatása lehet egy trauma elől való menekülés mozzanata, más Terézek a jobb élet reményében, vagy nehézkedési erő hiányában indulnak útnak. Egy új kulturális és szociális tér átkeretezheti a traumákat, főleg mivel a beilleszkedés folyamata során az ember kénytelen újra, új fénytörésben is megvizsgálni a személyiségét és az élettörténetét.

Hallgatás, elhallgatás, az intim helyzetekben való távolságtartás motivikus felmutatása – ezek mind karakterformáló nyelvi mozzanatok a regényben. Hogy élted meg a szereplővel való azonosulást az írás ideje alatt?

Mivel általában nagy empátiával állok a karaktereimhez, a Teréz írása meglehetősen megterhelő folyamat volt. Az első részeket apránként, időeltolással írtam, nagyrészt Németországban, ahol az idegenséget nap mint nap megtapasztalhattam a saját bőrömön. De nemcsak saját élményből és képzeletből dolgoztam, a betéttörténetek egy részét az ismerőseimtől kértem kölcsön, így tudtam kitágítani a migrációs és a női tapasztalatokat is.

– Szentség, testi szenvedés, áldozatiság, (Teréz)anyaság – asszociációk tömkelege tapad a Teréz névhez. Mi volt a fő indokod, hogy erre esett a választás?

Nem annyira mérlegelés, mint inkább intuitív impulzusok álltak a döntés mögött, de mire megszületett a név és a cím, nagyjából vissza tudtam fejteni a motivációimat. Ha egy szent nevét emelem ki könyvcímként, azzal mindenképpen behozom a szakralitást az értelmezési térbe, de a testi szenvedés és a tisztaság mellett megemlíteném, hogy mind Avilai, mind Lisieux-i Szent Teréz nevezetes humorral bírt. A Teréz, ha nem is humoros könyv, a groteszk és a komikum eszközét gyakran használtam benne a tragikum ellenpontozásaként. Emellett a főszereplő neve utal a szerzővel való azonosulásra, illetve és ezzel párhuzamosan a szerző azonosulására a szereplővel, ami ebben az esetben a kreatív folyamat elkerülhetetlen velejárója volt.

Van egy rejtekhely – „a pince legsötétebb sarkában, a használaton kívüli virágládák mög[ött]” (31.) –, amely Teréz minden sorsvariánsában létezik, és ahová a naplóit, áttételesen a gyerekkori emlékeit bújtatja. Beszédes hely ez. Mi ihlette?

Az ihletet nehéz nyakon ragadni, és nem volt konkrét előkép, amire vissza tudnám vezetni Teréz rejtekhelyét, de azt hiszem, a rossz emlékeink egy részét ott tartjuk mind, egy ilyen sötét, dohos zugban, egy pókhálóval teleszőtt kaspó árnyékában.

Szutorisz Szabolcs

 

  
  
  
Fotók: Takács Borisz / B42 – DiY

 


Címke: , , , , , ,
2020.10.23 - tiszatáj

XAVER BAYER: AZ ÁTLÁTSZÓ KEZEK 
Xaver Bayer első regénye egy egyetemista élet „átfogó orientálatlanság[áról]” ad képet, „a cselekvés következménynélküliségének következményeként”; az Alas­­­­ka­straße a szexualitás és a hatalom összefüggéséről rajzol „radikális és kíméletlen képet”, míg harmadik regényében a „dühös nihilizmus és az undor” már pszichológiailag motiváltan jelenik meg, és az életkedv nélküli fiatalember ábrázolása a stringens elbeszélésnek és a szigorú történetvezetésnek köszönhetően már szinte magával rántja az olvasót a szövegvilágba… – ZSELLÉR ANNA KRITIKÁJA

>>>
2020.10.21 - tiszatáj

A BEFEJEZÉSEN GONDOLKOZOM
Viszonylag gyakran találkozni internetes bejegyzésekben a „pretentious” (nagyigényű) kifejezéssel: a nem ritkán hirtelen felindulásból pötyögő fórumozók többször olyan rendezőkre vagy színészekre aggatják e stigmát, akikből dőlnek a nagy szavak, esetleg affektálva beszélnek, hevesen gesztikulálnak, tehát mini show-val népszerűsítik, fényezik önmagukat, ám érdemleges cselekvést, vagy akár egy emlékezetes darabot ritkán tudnak felmutatni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.10.20 - tiszatáj

Tisztelt Kiállítók! Festőbarátaim!
Kissé felemás módon a fenyegetettség ellenére mégis ünnepel országos rendezvényeivel a festőtársadalom a magyar Festészet Napján. Immáron hatodik alkalommal gyűltek össze a szegedi festők, Szent Lukács evangélista névnapja alkalmából, akit a festők védőszentjének tartanak… – PATAKI FERENC MEGNYITÓJA

>>>
2020.10.19 - tiszatáj

NÁTYI RÓBERT KISMONOGRÁFIÁJA HÉRICS NÁNDOR MŰVÉSZETÉRŐL
Ha Hérics Nándor munkásságáról a róla szóló kismonográfia képanyaga alapján alkotunk képet, akkor egy szellemes, a pop art kritikai attitűdjéhez közel álló, élvezhető műveket alkotó művész tevékenysége kerekedik ki előttünk. A könyv szerzője, Nátyi Róbert elemzése a munkák tartalmi kérdései mellett arra is rávilágít, hogy milyen műfaji áthatások nyilvánulnak meg az életműben… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2020.10.18 - tiszatáj

SZARVAS MELINDA: IRODALOMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK A MAGYAR VAJDASÁGI IRODALOMRÓL 
A név meghatároz, a név előír, a név előfeltételeket, sőt előítéleteket hoz létre, és még Bar­thes szerzőjének halála után fél évszázaddal is elvárási horizontot konstruál meg. Szarvas Melinda tanulmánykötetét olvasva ez a horizont fel-, majd leépül. Átalakul, átíródik, átfogalmazódik. Körvonalai de-, majd rekonstruálódnak. Szabályai pedig érvényesülnek, eltolódnak, elmozdulnak és helyenként felszámolódnak… – ROGINER OSZKÁR KRITIKÁJA

>>>
2020.10.17 - tiszatáj

Fudzsi csúcsára
Kicsiny csiga, mássz, csak mássz,
Hogy önmagad légy.

– M. NAGY MIKLÓS FORDÍTÁSA

>>>
2020.10.16 - tiszatáj

November 10. és 22. között új formát öltve, a virtuális térbe költözik a 17. alkalommal megrendezett VERZIÓ programsorozata, így a fesztivál történetében először országosan elérhetővé válik Magyarország egyetlen emberi jogi dokumentumfilm fesztiválja… – SZÁSZ CSONGOR AJÁNLÓJA

>>>
2020.10.15 - tiszatáj

PETŐCZ ANDRÁS:
A MACSKA VISSZATÉR
A szerző fokozatosan építi fel a mondanivalót, a metamorfózis konkrét és általános értelemben is főszerepet kap a kötetben. Kezdetben a macska feketesége egyrészt a fizikai küllemet jelzi, ugyanakkor kontrasztot képez a tisztaság jelenségével, a tisztálkodás gesztusával is. Mintha a macska állandóan arra törekedne, hogy megszabaduljon feketeségétől, tisztátalanságától, valamiféle általános értelemben vett mocskosságtól… – HÖRCHER ESZTER KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő