Szeretni a végtelenségig

PALM SPRINGS

Ugyan Dunát továbbra sem rekeszthetünk az időhurkos sci-fikkel, beláthatjuk, hogy az elmúlt közel 10 évben több zsáner is különböző variációkkal reagált a tematikára. Romantikus vígjátéktól (Időről időre) sci-fi akciófilmen (A holnap határa, valamint a bemutatásra váró Boss Level című Joe Carnahan, Mel Gibson-kollaboráció) át neoslasherig (Boldog halálnapot! 1-2.) terjed az Idétlen időkig népszerűsítette komédiaséma, amely jelen állás szerint mintha visszatalált volna az ősforráshoz: Max Barbakow első nagyjátékfilmje közel sem tökéletes, ám roppant szórakoztató, sőt, bizonyos pontokon érzékeny műfajkevercs.

Szemben a Messiásként várt, aztán gyorsan lebőgő Tenettel, a Palm Springs tisztában van az aranyszabállyal: csakúgy, mint az időutazással, illetve azok paradoxonjaival zsonglőrködő tudományos-fantasztikus darabokban, rendszerint nem a zsargon vagy a logikai döccenők számítanak, hanem a karakterológia és a belőle sarjadó könnyek, verejtékek. Éreznünk kell, honnan indul egy karakter, min megy keresztül, a történések milyen hatást gyakorolnak rá és aztán mivé válik a főhős új ismeretei, benyomásai tudatában. Pszichológiai realizmust érdemes zászlóra tűzni és noha Barbakow mozija látszólag ártalmatlan kis nyári limonádé, meglepően sokat kihoz a jellemrajzból. A kelekótya Nyles (a Saturday Night Live-ból ismert Andy Samberg) és a már-már szorongásba hajlóan komoly, őrjítően káromkodó Sarah (Cristin Milioti) csiki-csukija nemcsak a románcok hosszú tradíciójához biggyeszt kiegészítést, hiteles párkapcsolati tételként is működik – Barbakow ugyan bejáratott klisék mentén, fősodorbeli elvárásokra hangolva, de ügyesen vázolja fel egy bimbózó kapcsolat kezdeti nehézségeit, az egymásra találás nagy pillanatát, majd a lamúr végső szárba szökkenését.

Kezdetben másra számíthatunk: a Palm Springs nyitánya csaknem unalomba fulladó, öncélú gegekből álló, trágárságból várat építő gross out-blődli arccal a padlón landoló karakterrel, szexszel, tesze-tosza szülőkkel, idegesítő barátnővel, ordibáló, céltalanul lézengő, majd hajba kapó szereplőkkel. A rendezőnek időbe telik, míg ráérez a cselekmény dinamikájára, ám amikor végre elkapja a gépszíj, nincs megállás. Vígjátékának szíve-lelke a nő-férfi kapcsolat áttekintése, plusz mozija a J.K. Simmons játszotta, félőrült Roy beemelésével és az időutazás mitológiájának teremtésével is más irányba kacsingat. Vörös fényű, földrengés által kinyíló barlangba lépnek a karakterek, az örök jelenbe záródott 2019. november 9., szombat, a sorsfordító esküvő napja elmaradhatatlan ismétlés-montázsban állandósul, miközben a Palm Springs egy pillanatra sem téveszti szem elől eleven, hibáikkal együtt empátiára méltó főhőseit. Andy Siara forgatókönyve jószerivel alig tűnik kimódoltnak: a független műfaji filmek (lásd a Colin Trevorrow dirigálta, ugyancsak Sundance-en rakétastartoló Kockázatos túrát) vagy a Joe Swanberg által is fémjelzett mumblecore-irányzat párbeszéd-centrikusságát örökítő narratíva idővel nemcsak kliséket hangol újra, de a maga könnyed, szellemes módján filozófiai eszmefuttatásokba is bocsátkozik.

Értelmetlenség kontra célszerű, önzetlen hozzáállás oppozícióját ábrázolja a Palm Springs: míg Nyles sokáig úgy véli, az állandó szombat miatt örökké tart a buli és rövidnadrágban, hawaii ingben pózolva piát kortyolgat, szeretkezik, gondtalanul fittyet hány a holnapra, addig Sarah a kezdeti ijedtség után próbál kiútra lelni. Passzív hímpartnerével ellentétben feministává alakul, kezdeményező szerepet vesz fel, hovatovább, ő az, aki próbál fény deríteni az időhurok rejtélyére. Nemi szerepeket ügyesen felülíró romantikus vígjátékként is nagyot zsákol a mű, ez a vonulat pedig tovább folytatódik, amikor Barbakow és Siara párkapcsolatok modellezésére használja nemcsak a főkarakterek, de a mellékalakok viszonyát is. Zömmel diszfunkcionális kapcsolatokat látunk, gyakori a hűtlenség, Nyles egyre boldogtalanabb a régi barátnője mellett, a vőlegény mást visz ágyba az esküvő előestéjén – vagyis az időparadoxonok, a sehová nem haladás élménye az érzelmek zátonyra futásának, illetve újjászületésének tükrében is értelmezhető.

Nemcsak Samberg és Milioti remek kémiája folytán üzemel jól a Palm Springs: a show-t gyorsan ellopó, kezdetben veszélyesnek tűnő, majd egyre humánusabb vonásokat öltő Roy figurája végleg a gyengéd hangvételű románcok irányába tereli a filmet. Boldogságról, elszalasztott, sőt, örökre elérhetetlenné váló lehetőségekről esik szó és miközben a Whiplash-ben üvöltöző Simmons az összes pillanatban uralja a vásznat, ezzel párhuzamosan Nyles és Sarah szerelme is kibontakozik. Egy éjszakai tábortüzes beszélgetés jelenti náluk a fordulópontot, ám a Palm Springs nem éri be a szálak hirtelen elvarrásával. Barbakow-ék ennél okosabbak és rafináltabbak, az újonnan létrejött lamúr akadályokat és emocionális útvesztőket rejteget, helyesebben a sztori Nyles és Sarah világnézeti különbségeire reflektál. Innen nézve a Palm Springs nemcsak az egyre aktívabb, kvantumfizikát tanuló, emancipált Nő meséje, hanem az érzelmi, lelkiismereti válságba jutott Férfi imágójának vizsgálata: a zárlat felé haladva Barbakow a semmirekellő Nyles vívódásain állapodik meg. Rájön, fel kell adnia eddig önzését és feltétel nélkül kell szeretnie, így, mint holmi cukormázas tündérmesében, valóban szerelembe eshet és önzetlenül követheti Sarah-t. Döntése nemcsak az időhurokból kínál menekvést, de teljes értékű emberré is avatja, így akárcsak az Idétlen időkig egoista Bill Murray-főfigurája, ő is a felelősség vállalásával léphet ki a napok egyformaságából és saját természetének csapdájából. Miként a Hatodik érzék Bruce Willis-karaktere saját halálának elfogadásával léphet be a túlvilág kapuján a saját kísértethistóriájában (de a Ghost lelőtt szívtiprója is így jár el), úgy a Palm Springs Nyles-a is csak akkor válik méltóvá a Szerelemre, valamint a folyamatos medencében tespedésre, ha vállalja, nem pedig rejtegeti gyengeségeit és érzéseit.

Újat persze nem mond a film, de nem is tisztje: Max Barbakow debütje üdítőként csúszik le a torkunkon a kánikula és a szeptemberi forróság idején, vagyis példás műfajfilmként is leltározható, ám aki többre vágyik, szintén részesül a jóból – a Palm Springs e kettős kötés miatt avanzsálhatott a nyár egyik meglepetéssikerévé.

Szabó G. Ádám

Rendező: Max Barbakow

Szereplők: Andy Samberg, Cristin Milioti, J.K. Simmons, Peter Gallagher, Meredith Hagner