02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

ÉLET – JELEK
2020.09.04 - tiszatáj

 

 

 

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS

 

„Válogatás a 25 éves Ceredi Kortárs Nemzetközi Művésztelep munkáiból” című kiállítás

MANK Galéria, Szentendre, Szentendre, Bogdányi út 5.

  1. augusztus 5 – augusztus 30.

 

KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK

Krnács Ágota, Szemethy Imre, Szemethy Orsi, Kun Cecília, Sánta László, Palik Eszter, Sánta Eszter, Horváth-Lóczi Judit, Verebics Ágnes, Puklus Péter, Fürjesi Csaba, Vígh Krisztina, Freund Éva, Péter Szabina (HU), Ivana Sláviková, Kosziba Klaudia, Jozef Suchoža, Juraj Sapara, Szőke Erika, Peter Kollár (SK), Ute Deutz, Johannes Ulrich Kubiak, Jan Kummer, Christoph Eckelt, Lilla von Puttkamer, Albrecht Fersch (DE), Tomasz Piars, Marek Sienkiewicz, Magda Grzybowska, Ewa Dąbrowska, Mariusz Burdek (PL), Vladimír Kovařík, Martina Lacová (CZ), Neringa Poškutė-Jukumienė, Remigija Vaitkutė (LT), Nina Mankin (GB), Batdzsargal Batmöhn (MGL), Tiina Herttua, Anna Semerdjiev (FI), Stefan Kreiger (AU), Larisa Nikolajeva (RUS), Yui Akiyama (JP)

 

Abafáy-Deák Csillag – Kölüs Lajos: Valóságképzetek

Neringa Poškutė-Jukumienė Let’s go to walk!, 2019)Mi a valóság? Mi a hagyomány? – tehetjük fel a kérdést a kiállítás kapcsán. Miként lehet a létezés jelentését megközelíteni, felismerni befolyását mindennapi életünkre? A hagyomány valóságérzékelés, attitűd, érteni akarjuk, elfogadni és tovább vinni, átadni, mert fontos számunkra, mert állandó és mégis folyton változik. Tartalma a fontos, amit átadunk, amit megőrzünk, amit helyreállítunk (restaurálunk). A hagyomány megőrzése kommunikáció a jelennel, egyben párbeszéd egy eltűnő világgal, az eltűnő tárgyakkal, miközben tudjuk, a dolgok egészen mást jelenthetnek az egyes emberek számára. A kiállított tárgyak, alkotások összekötések is, hidak a valósághoz, a valóságból, hidak a múlthoz, a jövőhöz.

Buddha és a tanítványai néztek egy döglött kutyát. Mester, nézd, a halál, a bomló hús, a rothadó tetem milyen rettenetesen visszataszító! Milyen undorító, ha csak az marad meg egy lényből, ami belőle a test! – mondták a tanítványok. Buddha odanézett, és azt mondta, hogy igen, de milyen szép fehér foga van! (Popper Péter).

A művészek alkotásai a múlt értékeinek megőrzése, a felhalmozott kézműves tudás és ismeretek elsajátítása és kisajátítása, modern és akár saját fejlesztésű technológiákkal párosítva. Marek Sienkiewicz műve (Minden lengyel madár háza, 2016) mozgó, lépegető otthon, védett vár, csápokkal, ágakkal, veszélyt jelző csíkokkal, amit padlótjelölő szalagokon látni. Padlón vagyunk, padlót fogtunk? Tornyos, védelmi vár is lehetne, ide senki nem léphet be. Krnács Ágota Ikon, 2019 c. műve a létezés áttetszőségét, bizonytalanságát, egyben spiritualitását, mitológiába ágyazottságát mutatja, a kettős alak az együvé tartozást, elválaszthatatlanságot is jelentheti. Jelenés, 2014 című műve a természetbe helyezett gémkapcsával utal a kapcsolatra, az összetartozásra, az érintetlenség megszűnésére is.

Palik Eszter már díszít (I love You, részlet, nászajándék, 2019), glancol. Visszapillantó tükre, vagy inkább világító tabletje a jelent formázza, színei sötétek, kuszák, keretbe zárva, ezt ellenpontozza a fehér, hullámos háttér, nem marad a keretek között, a múlt tisztaságának, az ártatlanság és az el nem hált házasság szimbóluma.

A mindennapi élet színhelye a konyha. Bánki Ákos-Verebics Ágnes közös műve, Nyári konyha, 2018 a törlőkendőt, a hímzett terítőt használja fel, beleapplikálja önarcképét, amely így eggyé válik a használati tárggyal. A tárgyiasítás egyben személyessé tétel és szűrő, átvitt értelemben is, nem csak azért, mert a portré azon keresztül pillant ránk. Sánta Eszter Ceredi Anzix, 2019 tárgyai kések, villák, kanalak, reszelő, szintén a konyha, az étkezés világába visznek, a tájkép és a gyerekkori kép, mint háttér, fókuszpont a jelenre és a múltra utal. Késélen táncol a zöldellő táj. Az evőeszközök megkötözése, a reszelő felkötése a függőséget, az elválaszthatatlanságot, használatból kivonást is jelenti.

A mongol Batdzsargal Batmöhn most nem a 1995-ös Commes Des Garcons szövetkabátot idésző alkotását gondolta újra, kiállított műve Térüzenet, 2019 egy szövőszék megszólítása, csendjének húrozása. Nem csak tér, hanem időüzenet is, egy archaikus hangszer, hárfa. Az osztrák Stefan Kreiger is meglep bennünket asszociációival, nagy méretű alkotása, amelyen eredeti módon, képregényszerűen, fotóapplikációkat is használva jelenít meg egy nyári konyhát (Mapplethorpe Exceptionally Helping on Lord Tyler’s Summerkitchen, 2018). …celluloid lapra akrillal festett fekete-fehér munkája szürreális, groteszk hangvételével illeszkedik Fürjesi Élőben című, nagyméretű vásznához, amely a régi fotográfiák festői átírásával különös, metafizikus tartalmakat invokál. (Nátyi Róbert: A metafizika és a szabadság illúziói) Fürjesi Csaba festménye (Élőben, 2016) a múltba visz, emlékállítás, pillanatfelvétel, ahogy sosem volt. A halhatatlanság groteszk és mégis lírai értelmezése. Talányos a medve megjelenítése, orosz medve lenne?

Tomasz Piars absztrakt alkotásai (Szeparált terek, 2017) a tér kontúrozása, határainak kijelölése, lezárása, eddig és nem tovább, miközben a térközei a lebegést, a sejtelmes bizonytalanságot is megőrzik. Christoph Eckelt Falusi emberek, 2015 fotósorozata a jelenben élő embereket állítja középpontba, beállított, olykor mégis természetesnek ható portrékat látunk. A szlovák Jozef Suchoža: Egy megnevezni nem kívánt magángyűjtő gyűjteményéből I., 2019 c. műve Cered határát jelző névtábláját és Hitlert helyezi egy térbe. A látkép groteszksége, a hely felmagasztalása az, ami különössé teszi a táborlapot, amely természetesen kézbesítésre került, a borítékon olvasható a címzett (Elsének). Bélyeg is lehetne, cakkos széle okán, vagy megbélyegzés inkább, itt vége a helységnek, és valaminek vége lesz.  Jozef Suchoža fotósorozata (Ceredi Anzix, 2019) a sci-fi világát hozza létre, Cered fölött idegen űrhajó lebeg, óriásszörny, Godzilla lépeget.

A mozgás színpadán érezhetjük magunkat. A litván Neringa Poškutė-Jukumienė (Let’s go to walk!, 2019) lekötözött, üres széke az egy helyben ülő ember világát idézi meg. Időnként fel kell állni, és kinyújtózni egy kicsit, elindulni, mert ez a szék hátizsák is, vállunkon visszük, cipeljük emlékeinket. Helyi hímzésminta díszíti a széket. Vígh Krisztina is egy széket talált meg. (Álmodj angyallal, 2019). Nem egy kékfestő műhelyben vagyunk. Az üres gyógyszeres fóliák fényes UV-lakkal, fémfólia hőpréseléssel készültek, bizonyosság nincs, depresszió viszont van, faluhelyen is felütötte fejét a magány, de volt idő, amikor a nem várt gyermekáldás okozott fejfájást, álmatlan éjszakát. Abortusztabletta? A cseh Vladimír Kovařík a kútfőnket célozza meg (Kút, 2013). Kerekes kútja átlátszó üveglappal lezárva (a víz imitációja), gémeskútjából (Vándor, 2015) csak a bólogató kútgém maradt, mint egyfajta rakétakilövő állvány.

A szlovák Martina Lacová (Objekt, 2011) sámlira állít minket, illetve dehogy állít, leültet inkább, de illedelmesek révén mégsem ülünk le, met valamit elhelyezett a sámlira. Emberi lábakat, egy pamlagot. Álló lábak, térd alattiak. Cipők, csíkos nadrágok, ünnepiek. A mindennapos tárgy így válik az emlékezés helyévé, egy sosem volt világgá, mert a sámli és a megidézett otthon, két külön világ, ellentétesek. Megidézi a kitelepítést is! A hátrahagyott polgári környezetet. Korhadásra ítélve.

A japán Yui Akiyama (Difficult to reach:  a visualization how I felt in Cered?, 2019) fotósorozatával szemközt palóc kimonója áll, üveggel tele aggatva a fejet eltakaró díszt, képzeletben forog is talán, mint egy körhinta. Üveges tánc. Ebben a különleges öltözetben járta végig a falu nevezetes helyszíneit és mindenhol lefotózta magát, így alkotva meg egy képeslapsorozatot (Kocsis Katica: „Szándékunk tiszta és őszinte volt”). Kun Cecilia is  groteszkül szemléli az öregséget (Tündéri snitt, 2018), mintha egy pikkelyes sárkányt látnánk, miközben színes virággal hintette be az öregasszony alakját. Minden csak látószög kérdése (Látószög, 2018). A konyha olyan, mint egy kalicka, pillangók veszik körül, talán a bezárt személy is szeretne egyszer pillangóvá válni. Elrepülni valahová, de a pillangók is rabok, a kislány szeméből repülnek ki. Törékeny, rövid életű pillantások. Szőke Erika köpülőbe zárja a mellét fogó női figuráját, Köpül, 2011. A látvány szürreális, hiszen a köpülő olyan eszköz, mellyel a tejből vagy a tejfölből a vajat választják ki. A finn Tiina Herttua Kiskonyha, 2018 c. függő kalickát idéző, ablakos, horgolt mintázatú installációja a napot ejti foglyul, pirosan mutatja magát a horgolt anyagon keresztül. Zárt világ ez, a groteszk az, hogy múltunk, emlékeink része. Sánta László Triptychon 2003 című monumentális festménye, Szinyei Merse Pál Majálisát és Henri Matisse Táncát megidézve ember és természet mozgással, változással járó harmóniáját tárja elénk, élénk, vibráló színekkel.

A brit Nina Mankin befőttet készít, emlékekből (Köztéri emlékbefőtt, 2013). Nosztalgiázunk, hordozhatók az üvegek. Konzerválhatók az emlékek, megőrizhetők Cered titokzatosságai, rejtett zugai? A szlovák Ivana Sláviková (Corpus Christi, 2015) is a ceredi embert idézi meg. A viaszlenyomatok ostyaként szájba helyezett önportréiból álló fotósorozatának, melyhez az elhagyott házakban talált viasztányérokat használt. (1215 – CEREDI EMBER – 2015) A litván Remigija Vaitkutė (Nyári konyha, 2018) alkotása felfogható útjelzőként, útelágazásként is, kitekintés a konyhából, csak az irányok láthatók, fent-lent, oldalt, mintha minden út nem Rómába, hanem a konyhába vezetne. Bezártság ez, az alkotás minden nyitottsága ellenére. Anna Semerdjiev fotókat készített a faluról és a házak belső tereiről, majd ezeket a képeket, régi, fellelt ablakkeretekbe tette (Separated spaces, 2017). Többszörös újrahasznosítás. Színes világot talált, és ha kellett, akkor virágszirommal díszítette fel a látványt. Szemethy Orsi (Állatok tisztaszobája, 2010) alkotása időutazás, visszarepülünk a múltba, de nem az egymásra rakott párnák tornyaira, a bútorok köznapi formájára és a nemes egyszerűséggel berendezett szobára figyelünk, hanem az állatokra, azok tiszteletére. A tisztaszobát a lakók nem használták. Ikonizálás történt? Az állatok az életet jelentették az emberek számára. A művész nem alakította át a teret, hanem megőrizte, rekonstruálta eredeti formájában, ezzel hozva létre a látvány groteszkségét.

Fürjesi Csaba, a Ceredi Kortárs Nemzetközi Művésztelep alapítója és szakmai vezetője egyik interjújában olvasható: Cered földrajzilag elszigetelt, ezért nagyszerűen alkalmas az elvonulásra, a befelé figyelésre, az alkotásra. A művésztelep egyben művészeti laboratórium, kulturális intézet, művészeti egyetemek tanárainak csoportosulása és alkotói tere (Kocsis Katica: „Szándékunk tiszta és őszinte volt”). A kiállított műtárgyak a Ceredi Kortárs Nemzetközi Művésztelepen zajló alkotói munka reprezentációi. Az évente változó tematikájú projektek a helyben lakó falusi emberek és a meghívott képzőművészek között létrejövő találkozásokon és beszélgetéseken alapulnak.

A 25 évet átfogó tárlat egységes voltát Nátyi Róbert, a kiállítás kurátora, a válogatás és művek elrendezése által teremtette meg. A művek kölcsönhatására helyezte a hangsúlyt, egyben ráirányítva a figyelmet arra, hogy az alkotók egyéniségükkel, élményeikkel, régi és újonnan szerzett tapasztalataikkal összhangban, groteszk, kontrasztos formában dolgozták fel, bontották ki az adott év témáját.

 

Bánki Ákos-Verebics Ágnes Nyári konyha, 2018 Batdzsargal Batmöhn Térüzenet 2019 Christoph Eckelt Falusi emberek, 2015 Fürjesi Csaba Élőben 2016 Jozef Suchoža Ceredi Anzix, 2019 Krnács Ágota Ikon, 2019 Kun Cecilia Látószög 2018 Marek Sienkiewicz Minden lengyel madár háza, 2016 Martina Lacová Objekt, 2011 Neringa Poškutė-Jukumienė Let’s go to walk!, 2019) Nina Mankin Köztéri emlékbefőtt, 2013 Palik Eszter I love You, nászajándék, 2019 Remigija Vaitkutė Nyári konyha, 2018 Sánta Eszter Ceredi Anzix, 2019  Sánta László Triptychon Stefan Kreiger Mapplethorpe Exceptionally Helping on Lord Tyler's Summerkitchen, 2018 Szemethy Orsi Állatok tisztaszobája, 2010 Szőke Erika Köpül, 2011 Tiina Herttua Kiskonyha, 2018 Tomasz Piars Szeparált terek, 2017 Vígh Krisztina Álmodj angyallal, 2019

 

A 25 éves Ceredi Kortárs Nemzetközi Művésztelep szakmai program megvalósítását 2020. évben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.


Címke: , , , , ,
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő