10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Krumpli, piac, hajléktalan, szabadság
2020.08.30 - tiszatáj

Arra leszek kíváncsi, mondja a kofa, mi lesz a krumplival meg a hagymával. Elállnak-e télre? Sok volt az eső, könnyen romlik minden. Nem is mer nagyobb tételben vásárolni, mert ha megveszi a szép, egészséges paradicsomot, másnapra, harmadnapra már megjelennek rajta a rothadás- és penészfoltok.

Ne már, ne itt mosakodj!, szól hirtelen mögém, eridj a szállóra! Három-négy méterrel arrébb, a piaci kifolyónál öreg férfi csorgatja vizet. Öreg? Hatvan és nyolcvan között bármennyit kinézek belőle, ilyen értelemben kortalan, a háta hajlott, szinte púpos, akár a Notre Dame-i toronyőr is lehetne, ha volna még Notre Dame. Égszínkék ingje nincs betűrve a nadrágba; távolabbról lehetne egy bácsika valamelyik közeli panellakásból, de így közelről az ápolatlanság jellegzetes jegyei látszanak rajta, s a piacszagon átüt a hajléktalanság orrfacsaró bűze.

Az eladók többen is ráförmednek az öregre, hajtanák el, de az agresszíven mordul. Egy ötven körüli, félmeztelen rakodómunkással kakaskodnak össze. Az öregnek erős, rekedtes, mély hangja van; válogatott trágárságok röpködnek mindkét részről, s a kofák kórusa is becsatlakozik az öreg ellenében. Akinél éppen vásárlok, azon pöröl, hogy így megint elzárják majd a vizet. Nem mondja, hogy kik zárják el, talán a hatóság, talán közegészségi okokból, mert az azért tényleg nincs rendjén, hogy valaki a piac közepén tisztálkodik. Azt is mondja még a kofa az öregnek, hogy ne pofázzon, meg azt, hogy bezzeg, amikor lángost vesznek neki, annak örül. Az öreg közben visszavonul a pultok közt, de menetközben szidja azokat, akik elzavarták a vízcsaptól. A rakodó sem tud leállni, már csak ők ordibálnak, a kofák és a vasárnap délelőtti vevők pedig megkönnyebbülve felsóhajtanak, túl vagyunk a konfliktuson, viszont beszélni azért lehet róla. Megfigyelték, hogy a legtöbb kofának milyen csarnokot betöltő, erős hangja van?

De még nincs vége a történetnek. A két férfi tovább hergeli egymást. A rakodó azt kiáltja, majd megfürdtelek én!, s rohan a csaphoz, aztán fél vödör vízzel vissza az öreghez. Hagyjad már, hangzik több felől, piacosok, nők és férfiak próbálják megfékezni társukat kiabálással csak, bár egyen-ketten mozdulnak is bizonytalanul, nehogy rendőrségi hírbe torkolljon a történet, ám addigra loccsan a vödörből a víz, de célt téveszt, az öregnek csak az inge lesz vizes. Vagy két-háromtenyérnyi folt hirtelen sötétebbre vált a koszos, égszínkék ingen.

Tegnap a pláza környékén koldult valaki, előtte tálka, amibe dobálni lehet a rossz lelkiismeret vagy a szamaritánus tudat adóforintjait, ám a kéregető válogatott átkokkal szórta mindazokat, akik nem adtak neki némi pénzt. Előtte pár nappal egy teraszos, belvárosi vendéglátóhelytől néhány méterre lévő buszmegálló padjain aludt két hajléktalan. Szakállas, viszonylag fiatal emberek voltak, őszi vagy talán téli ruhatárukat is magukon hordták. Egyikük hanyatt, nyitott szájjal hortyogott, korábban maga alá vizelt, még nem száradt fel a tócsa. Délután volt, sütött a nap, a közeli teraszról zene hallatszott. Az utóbbi egy hétben történt még az is, hogy gyalogoltam a sétányon, s csoszogott szembe egy szatyros figura, nehezen húzta magát, a szaga jóval megelőzte, s az a szag nem egyszerűen a többhetes mosdatlanságé volt. Nadrágja aljából csorgott a híg, de darabos bélsár, apró kis kupacokat képezve a kétszínű térkövön.

Négy apró történet, sorsvillanások az elmúlt néhány napból. Természetes a dolognak két oldala van. (Illetve nyilván sok, de egyszerűsítsünk!) Egyrészt minden hajléktalan (koldus, csavargó, szerencsétlen) mögött ott van egy reménytelen, nyomorba futó életút a felnevelő környezet szociokulturális meghatározottságával, családdal, családtalansággal, alkoholizmussal, egyéb függőséggel, betegséggel, kiszolgáltatottsággal, másrészt itt van egy társadalom (nem csak a magyar társadalom) a maga sok-sok nyavalyájával, amelyek közül csak egy a hajléktalansággal való szembenézés vagy az attól való elfordulás, megoldáshiány.

Nem az ellátórendszerekről beszélek, amelyek nyilván mindig lehetnének jobbak is, hanem arról, hogy a társadalom, a közösségek huszadik századi szétzilálása-széthullása után hirtelen annyi szabadságjoga lett mindenkinek, hogy akár hortyoghat is a saját mocskában, ki tudja milyen betegségeket, fertőzéseket terjesztve egy belvárosi buszmegálló padján, ahová holnap talán egy nagymama ülteti vagy ültetné az unokáját. Összes vackával, bűzével, nyomorával megágyazhat magának aluljárókban vagy boltok bejáratánál, mert nincs, nincsenek, akik arrébb hessegetnék őket. Ha a rendőrök vagy valamilyen (mondjuk a közegészségügyi) hivatal emberei mégis megtennék, akkor azok támadások céltábláivá válnának.

Pár éve valamelyik pesti pályaudvar tövében egy nénike maga készítette süteményeket árult, amíg a hatóság emberei meg nem tiltották neki. Ám amikor ez megtörtént, az internet népének haragja a hivatalosság ellen fordult, és tömegesen, válogatott módon szidalmazták azokat, akik a törvényt, a közegészségügyi szabályokat betartatták.

Jó lehet egy véleményfalka akolmelegében hangadói szerepre törni, de amiként elvárjuk, hogy egy cukrásznak meglegyen a szakképzettsége, hozzáértése, hogy a műhelye megfeleljen a szabványoknak, úgy elvárható, hogy engedély nélkül ne árulhasson a pesti utcán (sem) boldog-boldogtalan, ki tudja, milyen körülmények között készített élelmiszert, nehogy úgy járjanak a vásárlói, mint az elmúlt évtizedben azok, akik a félpályás útlezárások idején jóhiszeműen fogyasztottak az ismeretlen szimpatizánsok forró teájából, ám később kiderült, hogy az ismeretlenek mégsem szimpatizánsok voltak, viszont nem sajnálták a fagyoskodó demonstrálóktól az extra adag, teába kevert hashajtót. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy a süteményárus nénike drogdíler lett volna, de a társadalom működéséhez bizony kellenek a szabályzók.

A hajléktalanság kérdését is rendezni kellene. Amennyire lehet, vagy legalább a mostaninál jobban. Mert szinte mindenkit zavar a helyzet megoldatlansága, tarthatatlansága, ám ha valaki leírná, hogy a megoldás esetleg kényszergyógykezelés, közmunka, szigorú életvezetési felügyelet is lehetne, akkor az internet szolidáris és öntudatos népe bizonyára felhördülne, mert sokan csak addig tudják a leckét, hogy mindenkinek joga van a szabadsághoz. Azt sokan és könnyen elfelejtik, hogy a szabadság addig terjedhetne, amíg a másik emberét nem sérti.

Persze furcsa madár a szabadság. Hisz már az is kérdés, lehet-e akkora szabadságom, hogy leírjam, amit leírtam. És az is, lehet-e másnak akkora szabadsága, hogy verbálisan meglincseljen érte.

Jenei Gyula


Címke: , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)