02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

2020.08.06 - tiszatáj

DÓM TÉR PÓTÉVAD

Csaknem teljesen áldozatul esett a koronavírus-járványnak az idei szabadtéri szezon. Végül nyár végére tudtak annyit lazítani a korlátozásokon, hogy pár előadást meg lehetett tartani. A Szegedi Szabadtéri Játékok 4000 fős Dóm téri nézőterét, a hozzá tartozó színpaddal és fémvázas világítóállványzattal azonban nem építették föl. Túl nagy lett volna a költség és a kockázat.

Persze az operaévadnak nem a COVID tett keresztbe, hanem a kormány, amely megszüntette a színházaknak járó átengedett TAÓ-t. A drága műfajt jórészt ebből tudta finanszírozni a szabadtéri. Idén eleve nem terveztek operát, csak az újszegedi játszóhelyre. Ott Händel Agrippinája szép közönségsikert aratott.

Időközben azonban a főhelyszínre is kitaláltak valamit. Először csak a hagyományos szimfonikus ajándékkoncertet, majd az Akárki című misztériumjátékot, végül pedig fölfedezték az archívumot. Egy Shakespeare-vígjátékot és három operát vetítettek le négy egymást követő estén.

Hogyan érvényesül az opera ebben formában? – tettem föl magamnak a kérdést. A Rigolettót és a Toscát a helyszínen, az Aidát felvételről, képernyőn néztem meg. Az első benyomás, hogy a közönség még ingyen is csak mérsékelten találta érdekesnek a vetítést. Míg a viszonylag ismeretlen Händel-darab élő előadására kétszer csaknem megtelt az 1200-as újszegedi lelátó, a három slágerdalműre esténként csak 2-300 ember volt kíváncsi.

Pedig a látvány impozáns, a hangminőség legtöbbször jó. Az Aida felvételén remekül érvényesül Zeke Edit látványterve, talán még impozánsabb, mint élőben. Velich Rita gazdagon díszített, gyönyörű ruhái a premier plánt és a HD-is fölényesen kiállják. A győzelmi trombiták csakúgy mint a Rigoletto színpadi zenekara vagy a Tosca harangjátéka a felvételen értelemszerűen kisebb csoda, mint ott, a helyszínen volt. A Rigoletto látványvilága viszont filmen még zavarosabbnak tűnik, mint annak idején a lelátóról, és a ruhák sem elég markánsak. A Tosca pop-artos dizájnja viszont jól jön le a ledfalról. Igaz, az egyruhás díva, a toprongyos lovag, a reverenda nélküli sekrestyés közeliben még inkább csípi a szemünket.

Az Aida látványos, értelmes előadás, a darab fő értékeit megfelelően képviseli, a legfontosabb szerepek jó gazdákra találtak. A musicales Rigoletto képernyőn nézve még erőtlenebbnek tűnik. Kendi Lajos atlétikus címszereplőjét továbbra sem találtam megrendítőnek. Épp az ellentmondások, a nagy szélsőségek hiányoznak mind alakításából, mint hangszínéből. Keszei Bori szopránja kellemes, de nem igéző. A közeli képeken pedig inkább Rigoletto nővérének látszik, nem a lányának. László Boldizsár mind a három felvételen szerepel. Hercegként magabiztos, de semmi több. Radamesként szép hangszínével és muzikális dallamformálásával tűnik ki. Legjobb szerepe Cavaradossi, a laza festő, akit a sors tragikus hőssé avat. A Levéláriában és az Aida zárókettősében elszorul tőle a szívünk. A két másik szopránszerep az irodalom csúcsát jelenti. A pályakezdő Ádám Zsuzsa jól győzi Aida hosszú szólamát, hangja hajlékony, ugyanakkor tartalmas. Az alakítás egyelőre azonban ígéretes vázlatrajz. Mindent jól ért, mindent jól akar, csak még ritkán éri el a kellő fűtöttségét. Hogy mi ennek a debütálásnak a perspektívája, azt az éteri záróduettben mutatta meg, ahol, hangszínek különössége a legjobban érvényesült. (Egy évvel korábban vérmes Maddalénát formált és énekelt, a Rigolettóban dús mezzo színekkel. És dús idomokkal. Aida finomvonalú, jólszabott halványkék ruhájában remekül mutatott, Maddalénaként viszont Tihanyi Ildikó előnytelenül öltöztette, pontosabban vetkőztette. A kamera kegyetlen.) Rost Andrea két dologban hasonlít rá: ő is most debütált, mint Tosca és neki előnytelen kosztümöt terveztek. Amit – ismerve a művésznő kitűnő alakját – akár komoly (negatív) teljesítménynek is tarthatunk. Viszont világosan megmutatja, mi a különbség egy tehetséges pályakezdő és egy értett nagy művész között. Noha neki is ez volt az első találkozása a szereppel, Toscája teljesen kidolgozott, sokszínű, megrendítő alakítás. Szerelem, elkeseredés, undor, csalfaság minden ott bujkál az arcán és a hangjában. A közeli képeken még nyilvánvalóbb, mennyire intenzíven éli meg ezt a kivételes női sorsot. Kálmándy Mihály hatalmas, impozáns baritonja fenyegető kiterjedést ad Scapriának. És mégis: föl se merül bennünk, hogy az az apró asszony hogy képes leszúrni ezt a nagy melákot. Bocsárdi László rendezésének nagy vonalaival annak idején vitáztam. A róla készült filmen viszont föltűnik, mennyi színészi, játékbeli finomságot oldott meg remekül. Scarpia például kedélyesen átöleli Cavaradossit, ő viszont egy indulatos, gyilkos pillantással söpri le kezét a válláról. A mellékszereplők sajnos egytől közelről még kevésbé karakteresek, mint ahogy azt annak idején a sajtópáholyból megállapítottuk. Kivéve persze a Pásztorfiúként mindenkit elragadó Hrabovszky Bercelt, aki azóta több főszerepet is elénekelt-eljátszott a Szegedi Nemzeti Színházban. Milyen mesés volna, ha a nagytehetségű fiúból igazi színpadi énekes nőne!

A három opera egyik legkiemelkedőbb énekesi produkciójaként emlékeztem Gál Erika Amnerisére. Gazdag mezzója a felvételen talán még vakítóbban izzik. Fölvillanyzóan győzi a szólam mély és magas fekvéseit is. Ezt a gyönyörű fiatal nőt őszintén sajnáljuk, hogy bár élete fény és gazdagság, de sorsa a teljes boldogtalanság. IV. felvonásbeli nagy duettje, melyben mindent megpróbál, hogy magához vonzza szerelmét, majd az utána következő ítélkezési jelent a három este hangi és drámai csúcspontja. Kálmándy Amonasróként is biztos pont, de haloványabb, mint a rendőrfőnök szólamában. Vagy az eltelt két év hagyott rajta egy kis nyomott, vagy csak rosszabb napot fogott ki.

Pál Tamás mind a három darabhoz megejtő frissességgel közelített. A zenei és stílusbiztonság meggyőző. A három felvétel közül mégis a Tosca a legerősebb. De mindhárom megőrzendő érték.

Márok Tamás


Címke: , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő