Kis rajzolt civilizációtörténet

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN

Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik.

Legnagyobb erénye, hogy könnyedségén túl a rajzfilmváltozat mer összetett problémákat is boncolgatni. Két civilizáció felel egymásra a fabulában, nevezetesen a medvék és az emberek társadalma, Mattotti (például A prófétát író és a 2015-ös Cowboyokat dirigáló Thomas Bidegain forgatókönyvíró partnereként) óriási hangsúlyt fektet ezek működésének ábrázolására, valamint arra, hogyan romlanak el a dolgok és zilálódnak szét a harmonikusnak vélt közösségek. Felvetése így leginkább a nemrég rebootolt, majmok kontra hús-vér szereplők oppozíciójával élő A majmok bolygója-előzményekkel, egészen konkrétan a Forradalom és a Háború című tételekkel rokonítható. A Medvevilág Szicíliában végig őrzi a címbéli állatok perspektíváját: Leander király és elrabolt fia, Tóni relációja jelenti az animációs átirat szívét-lelkét. Kettejüknek az emberekhez, illetve egymáshoz való viszonya révén jóval átélhetőbb kezdeti intimitásuk, majd eltávolodásuk, így végül a szakadék szélén egyensúlyozó állatbirodalmuk fennmaradása is nagyobb tétekkel gazdagszik, vagyis a karakterek mikrouniverzumából fejlődik ki a makrovilágot fenyegető konfliktus.

Igaz, a rajzfilm hol szomorú, de nagyrészt kedélyes hangvételű kerettörténete (melyben Gedeon, a vándorzenész és lánya, Almerina mondják el történetüket egy ősöreg barlangi medvének) nem szerepel Buzzati könyvében, vagyis Mattotti csinos önreflexív technikával dúsítja a mozit, érdeklődése középpontjában továbbra is a mű centrális problémái állnak. Rendkívüli érettséggel bök rá, hogy akár az emberek igazgatják hibátlannak vélt királyságukat, netán a medvék döntenek egy új, jobbnak hitt közeg létrehozása mellett, utópiájukat rendre veszélybe sodorják belső kételyeik. Két részre osztható a Medvevilág Szicíliában, a jól tagolt cselekmény első felvonása még polarizált, fekete-fehér világképet ígér: Tóni eltűnése után Leander ezerfős állatcsapatot szervez, vagyis a jóként feltüntetett medvék csapnak össze a galád emberekkel. Szembenállásuk ugyan kedvez az allegorikus interpretációknak, lévén a medvék gyorsan párhuzamba állíthatók a szocialistákkal, míg az emberek a kizsákmányoló kapitalisták metaforái, sőt, a kurrens xenofóbia-megközelítésekről sem kell lemondanunk a bevándorlók (állatok) kontra fehér felsőbbrendűek (emberek) ellentétével, mégis csak egy korrekt, de nem kiemelkedő kalandfilm-narratíva bomlik ki.

Hógolyókkal győzik le a medvék az ellenfeleiket, nagy panorámák gyönyörködtetik a szemet, a mese első fele a hős állatok győzelmével végződik – ám a Medvevilág Szicíliában valódi sztorija ott indul, ahol a hagyományos cselekményszövés végződik. Igaz, Mattotti adaptációja később is hajlik az attrakciók felé, sőt, olykor néhány álomszerű-asszociatív mutatvány-szcéna is gátolja a cselekmény kibontakozását, egyfelől a színpompás, időtlenséget árasztó rajzok megteszik a hatásukat (a Kecskeméti Animációs Stúdió munkatársai csodálatos munkát végeztek), másfelől az átirat ilyenkor válik karakterorientált örömünneppé. Az emberek szokásait átvevő medvék ugyanis hosszú távon képtelenek civilizációt építeni, vagyis a nárcisztikus, ripacskodó, ellenszenves király negatív alakmásaivá degradálódnak: a Medvevilág Szicíliában apa-fiú konfliktussal, valamint a Salavári által kiváltott belviszályokkal mutat rá, elég egy rossz döntés vagy a túlzott, görcsös elvhűségben gyökerező szigor és az addig olajozottan működő társadalmak egy szempillantás alatt mélybe zuhanhatnak. Leander király ugyancsak árnyalt figura – egyrészt valóban odaadná a világ összes kincsét a fiáért, túlságosan magába zárkózó alkat, akit egy idő után csak a régi hagyományok, a törvények foglalkoztatnak, így önmagát becsapva, igazságosnak és jónak feltüntetve hajítja sutba imádott sarját, azaz Mattotti a privát szférát fertőző, ideológiákba záró kötelesség világát is erősen bírálja.

A rajzfilm azonban mégis reményteli, ugyanis Leander végül rájön a tévedésére, megváltásban részesül és így adja át a stafétabotot, pontosabban a királyságát Tóninak, aki kezdeti tévelygései után racionális döntéseket hozó, apai szeretetet igénylő karakterré formálódik. Tiszta lelkű marad, nem engedi, hogy a körülmények megrontsák, így érett férfi, majd vezér lesz belőle – tehát a Medvevilág Szicíliában ismét visszatér a karakterorientált mesélés terepére. Egy figura pozitív döntéséből származik fordulat, nincs többé rigorózus fellépés, háborúskodás, Buzzati és Mattotti regéjében a lelki-drámai akadályokon történő felülemelkedés jóval erősebb a fizikai konfrontációknál, így könnyebben megalapozhatja a fényes jövőt. Romantikus világképe azonban sosem fordul giccsbe, a Medvevilág Szicíliában árnyalt karakterológiáján és társadalmi analízisén túl dinamikus csataszcénákkal, kifogástalan vágással és jelenetszervezéssel, néha pedig intelligens humorral tartózkodik az égbekiáltó túlzásoktól.

Újabb témaként a történetmesélés mechanizmusa, annak ízekre szedése is előkerül, vagyis Mattotti nem hanyagolja el Gedeon, Almerina és az ősmedve kapcsolatrendszerét, hovatovább apa és lánya idealista, teátrális történetmondásával szöges ellentétben állnak a medve komor, csaknem revízióba forduló, A vihar kapujábant idéző mendemondái, ám a Medvevilág Szicíliában mégsem kiábrándult darab. Pesszimistát és optimistát egyaránt karon tud ragadni 82 percre, könnyed és összetett problémafelvetései nemcsak az önfeledtségre vágyókat, de a gondolkodó nézőket is célozzák.

Szabó G. Ádám

La famosa invasione degli orsi in Sicilia, 2019

Rendező: Lorenzo Mattotti