Tiszatájonline | 2020. június 18.

Kulcsár-Szabó Zoltán: Ama másik jegyzőkönyvet ellenjegyezni

Kulcsár- Szabó Zoltán tanulmányának középpontjában Kertész Imre Jegyzőkönyv című elbeszélése és a mű által felvetett izgalmas kérdések állnak. A Kertész művében megosztott tipikus közép-európai történet, a határok átléphetetlenségéről és mégis-átlépéséről szóló, parabola-szerű magán-epizód, a rendszerváltó évek kollektív, helyi traumáit az írói nyelv eszközeivel dokumentáló szöveg, Kulcsár-Szabó értekezésében elszakad keletkezése-megjelenése körülményeitől és a tanúsítás időtlen tettét demonstráló művészi gesztusként nyer értelmet. […]

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szer­kesz­­tősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklő­dők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyó­irat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyom­ta­tott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

Kulcsár- Szabó Zoltán tanulmányának középpontjában Kertész Imre Jegyzőkönyv című elbeszélése és a mű által felvetett izgalmas kérdések állnak. A Kertész művében megosztott tipikus közép-európai történet, a határok átléphetetlenségéről és mégis-átlépéséről szóló, parabola-szerű magán-epizód, a rendszerváltó évek kollektív, helyi traumáit az írói nyelv eszközeivel dokumentáló szöveg, Kulcsár-Szabó értekezésében elszakad keletkezése-megjelenése körülményeitől és a tanúsítás időtlen tettét demonstráló művészi gesztusként nyer értelmet. A Jegyzőkönyv anekdotikus felszíne alatt Kulcsár-Szabó Zoltán a szöveg és világa kapcsolatát szisztematikus módon értelmező írói technikákra, a radikális önelemzés bizonyítékaira, mint a Kertész-próza alapadottságaira talál rá. A Jegyzőkönyv jogi-intézményi konnotációit alaposan számba vevő tanulmány a mű rejtett irodalmi citátumhálózatának felfejtésével egyszersmind hozzájárul a Kertész-mű méltó világirodalmi kontextusban való (újra) elhelyezéséhez.

Kulcsár- Szabó Zoltán tanulmánya most ingyenesen olvasható a Tiszatáj júniusi számában az issuu.com-on.

„A jegyzőkönyv jogi-adminisztratív kultúrtechnikájának rendkívül érdekes története arról tanúskodik, hogy a műfaj maga szigorú materiális értelemben is a múló idővel való versenyfutás kényszerének szülötte. Létrejöttét a római jogban nemcsak a hitelesítés igénye, hanem az írásos lejegyzés lassúsága kiváltotta türelmetlenség határozta meg, amelyen egyfajta gyorsírás, a tachigráfia volt hivatott enyhíteni, lényegében annak ígérete tehát, hogy a jegyzőkönyv lépést tud tartani azokkal az eseményekkel vagy cselekményekkel, amelyeket rögzíteni hivatott. A jegyzőkönyv ebben a kettős értelemben produkál aktákat: akciókat, aktusokat rögzít, maga is aktusként, amelyeket aztán (illetve voltaképpen ezzel egyidőben) dokumentál és archivál is, bizonyos értelemben tehát megkettőzve önmagát: a jegyzőkönyv maga hozza létre azt a tényállást, amelyet igazként hitelesít.”

Tovább >>>

(Kép: Kertész Imre a Szegedi Tudományegyetemen [2007] fotó: Segesvári Csaba / Wikipédia)