04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Tantiem: Milyen vírus?
2020.06.16 - tiszatáj

 

A válogatásban olvasható dolgozatok az SZTE BTK Magyar Irodalmi Tanszékén tanuló osztatlan tanár szakos hallgatók Kreatív írás kurzuson született munkái. A tárcanovellák témája a koronavírus-helyzet és a karantén, amely egyik napról a másikra változtatta meg mindannyiunk életét. A szövegeket a bezártság, az egybefolyó mindennapok, a megváltozott életritmus, a digitális oktatás nehézségei inspirálták, ám a monoton hétköznapok nem szabtak határt a szárnyaló fantáziának.
Kovács Krisztina

 

EGY VIHARSARKI FALU ÉS A COVID-19

Ettől hangos a sajtó, a média, az egész világ. Koronavírus, gazdasági válság, apokalipszis. Az akciócsoport ezt meg azt csinálta, a vakcina éppen hogy áll, lehet, hogy jó a TBC oltás, mennyi a halott, Marika néni kiment farhátért, mit képzelnek ezek a fiatalok. A minap még a citromos pite receptje mellől is Győrfi Pál faggatott, hogy otthon vagyok-e. Otthon, hol máshol lennék. Próbálom túlélni a járványt, az online oktatást, a szüleim iránt érzett aggodalmat, s közben megfigyelem, mennyire másképp éli meg a falu népe ezt az egész mizériát.

Maga a tény, hogy faluban élek, s ki tudok menni az udvarra, nem csak azért jó, mert esélyt adok a macskámnak, hogy mászófának használja a lábam, de azért is, mert akár a kerítésen túlról is hallhatom a falubeliek mindennapjait. S habár nem járkálok sokat, útvonalam a háztól a néhány sarokra lévő közértig terjed, meg hébe-hóba futás címszó alatt bénázok az utcán, de ennyi elég is, hogy felmérjem, ki, hogy viszonyul a vírushoz. A választ megkaptam: nagyjából sehogy. Első alkalommal, amikor betévedtem a boltba maszkban és kesztyűben, úgy megbámultak, mintha valami űrlény lettem volna. Senki máson nem volt semmilyen védőruha, pedig a falu lakossága elöregedő, zömében 50-60 felettiek élnek itt, s a bolt vásárlóinak nagy része is ez a korosztály volt. Vígan beszélgettek, nézelődtek, néhányan céltudatosan indultak a kocsma felé. Az volt az érzésem, hogy az égadta világon semmi nem változott. Az emberek élik a mindennapjaikat, szidják az időjárást, a szomszéd hajnalban csaholó kutyáját, vagy magát a szomszédot, egyszóval minden zavartalanul folyik.

Az első esemény, ami alapjaiban rázta meg a falu életét, a kormányrendelet volt a kijárási korlátozásról. Azaz nem maga a korlátozás, hiszen az itteniek „mezőgazdasági munka” címszó alatt egész nap fel-alá korzóznak az utcákon, hanem annak egyik következménye: bezárt a kocsma. Másnapra a falu lakosságának egyharmada komoly tüneteket észlelt magán, remegtek, feszültek voltak, s a kisbolt sose látott szeszesital felvásárlást tapasztalt. Természetesen rakétából és kőbambiból fogyott a legtöbb, enyhítve a munkásemberek feszültségét, s biztosítva a továbbiakban a fertőtlenítést. A leleményes boltvezetők évekkel ezelőtt kihelyeztek néhány padot a bolt elé, hiszen „az ökör iszik magában”. Ezek a kiülők a szokásosnál is zsúfoltabbá váltak, a korábbi elvből kiindulva ott kortyolgatták napindítójukat a falubeliek, miközben az élet nagy dolgairól folyt a beszéd, természetesen megtartva a másfél méteres távolságot. Tartós élelmiszereket, tisztítószereket nemigen vásároltak, itt nem halmozták fel az árucikkeket az emberek. Azonban ahogy teltek a hetek, kezdett megjelenni bizonyos fokú óvatosság legalább ezen a területen: a boltban kézfertőtlenítőt helyeztek ki, kéztörlőt, s egyszerre csak heten lehettek bent. Ennek ellenére nem sok ember láttam afelé nyúlni, itt egészen más fertőtlenítőszerben hisznek az emberek. Az utolsó palack pálinkák valószínűleg hamarosan előkerülnek a kamrákból, hiszen az kiűz az emberből mindent. Azt hiszem, idén nem sok lekvár fog készülni a faluban.

A második a közösségi könyvtár bezárása volt. Természetesen itt sem attól riadtak meg az emberek, hogy a továbbiakban nem tudják majd kielégíteni olthatatlan tudásszomjukat, hanem hogy nem tudják majd hol felpróbálni a piacon kiválasztott ruhaneműket. Tudvalevő, hogy itt gyakrabban van a könyvtárban az emberek kezében mackónadrág, mint a Petőfi Összes, s nem csupán a ruhapróba, de konkrét divatbemutató helyszíne is az épület. Válogatnak, próbálgatnak, nézik magukat a tükörben az emberek, miközben a könyvtáros és a többi ott dolgozó kritikus szemmel figyeli őket, tanácsokat adnak, s bókolnak, amennyiben jól áll a szett. Hová tart a világ, ha már ruhát sem lehet a könyvtárban próbálni? Maradnak a piacos paravánok, a sorok pedig a szabadban kígyóznak tovább, hiszen flitteres tunikára és cicanadrágra ezekben a vészterhes időkben is nagy szükség van. Itt volt haszna a korlátozásnak: legalább nem zárt térbe zsúfolódnak be ennyien.

A minap arra keltem, hogy libák gágogtak az ablakom alatt. Felhúztam a redőnyt, s döbbenten láttam, hogy a szomszédunk az árokba hajtotta ki legelni az állatokat. Öltözködés közben azon tűnődtem, hogy vajon ez sporttevékenységnek vagy mezőgazdasági munkának felel-e meg. Az ablak előtt elhajtó rotakapás öregnek is ilyesmi járhatott a fejében, amikor odaordított a szomszédnak: -Józsikám, hát szabad ilyenkor kint legeltetni? Karantén van, el ne kapd a vírust!-mondta szívből röhögve. -Milyen vírus te? Nincsen itt semmi!-válaszolt a szomszéd, ezzel le is volt tudva a napi felelősségvállalás. Megvontam a vállam, hiszen legalább a biztonságos távolságot megtartották.

Az egészségügyi dolgozóknak szánt, tiszteletet és hálát kifejező tapsviharról talán itt nem is hallottak, vagy csak feleslegesnek tartják-gondoltam én. Az egyik kertszomszédunk hatalmas fóliasátrai a héten megteltek napszámosokkal, talán 30-40-en is lehettek (nyilván ők is megtartották az előírt távolságot) s egészen az első udvarunkig hallatszódott a lélekemelő ordibálást. Aztán délután felcsendült az „Fáj a szívem, jajj de nagyon beteg” kezdetű nóta. Nem tudtam mire vélni a hirtelen támadt dalolászást, aztán eszembe jutott a kezdeményezés az interneten. Talán az itteniek ezen a sajátos módon fejezték ki hálájukat az egészségügyi dolgozóknak.

Mindezen felelőtlenségek ellenére szerencsére legalább a háziorvosunk teljes készültségben van. Ezt minden Facebook-profillal rendelkező falubeli tudja, hiszen feltett önmagáról egy képet, amin maszkban és köpenyben várja a kedves betegeket. „Első a biztonság!” hirdeti a kép címe, csak sajnos eddig még senki nem vette ezt komolyan.

S hogy hova fog vezetni ez a hozzáállás, ez a szintű felelőtlenség? Ha a falusi énem ad választ erre, akkor az a „fene tudja, majd lesz valami”, vagy „olyan még sose volt, hogy ne lett volna valahogy” lenne. Azonban a józanabb énem, aki aggódva követi az eseményeket, elborzad az olaszországi helyzettől, akinek reggel első dolga megnézni mennyivel nőtt a megbetegedések és a halálos áldozatok száma már nem ilyen könnyelműen viszonyul az egészhez. Egy ekkora faluban, ilyen szegényesen felszerelt orvosi rendelővel s ennyi idős lakóval komolyabb korlátozásokra van szükség. Nem vagyok naiv, itt nem érdekelné a gazdákat a kijárási tilalom. A veteményezési időszak szent és sérthetetlen, nincs az a kormányrendelet, ami megakadályozná a földbirtokosokat, hogy ételt teremtsenek az asztalra, vagy a jószágok elé. Azonban ez a falubeliek által elképzelt védőburok, ami elválasztja őket a nagyvilág eseményeitől, kipukkadni látszik, egyre több környező településről jelentenek be betegeket, s bizony vannak olyan lépések, amiket itt is meg lehetne lépni. Túl lehet élni a bolt előtti magasröptű eszmecserék nélkül. Túl lehet élni a sebtében szervezett össznépi szalonnasütések nélkül. Túl lehet élni, ha a munkák lassabban haladnak, s nem 40 ember zsúfolódik be egy fóliasátorba. Túl lehet élni ezt a vírust némi józansággal és körültekintéssel. Csupán pálinkával és optimista hozzáállással azonban nem. Ez most sajnos nem elég.


Címke: , , , , , , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő