01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Tegyél a feketére!
2020.06.15 - tiszatáj

AZ 5 BAJTÁRS

Protest-szatírába oltott Lüszisztraté-átirata (Chi-Raq) és rendőrfilmként is üzemelő anti-rasszista fekete komédiája (Csuklyások) után Spike Lee tovább építi baloldali indíttatású, woke culture-t erősítő pályaképét – a Netflixen debütált Az 5 bajtárs zsánerrevízióként ugyanolyan találó, mint vérbeli szerzői darabként, még ha 155 perces monstre játékideje során végül elő is kerülnek a gyermekbetegségei.

Legutóbb 2008-ban, vagyis az igen giccsesre sikerült Miracle at St. Anna című II. világháborús black cinema-eposszal evezett a háborús filmek vizeire, idén a vietnami háború traumája került sorra, természetesen újfent afroamerikai perspektívából. Írhatnánk, hogy az új mű a #BlackLivesMatter-mozgalom kiáltványfilmje, ám ennél jóval forróbban esszük a kását. Lee – aki egyébként egy Oliver Stone-nak szánt eredeti forgatókönyvet gyurmázott a saját képére – rendkívül összetetten gondolkodik a háborúról és a frontvonalon küzdőkről. Problémakörökben gazdag, végletesen stilizált drámája nemcsak a fehér felsőbbrendűség által hajtott amerikai külpolitika vádirata: Az 5 bajtársból nemcsak az derül ki, hogy az öltönyös politikusok kényelmesen Délkelet-Ázsiába vezénylik a jobb sorsra érdemes, egyetemre készülő fekete ifjúságot, akik sorstársai az USA-ban időzve rendőri brutalitás áldozatai, a direktor a dilemma újabb oldalát is feltárja.

Nála ugyanis az Amerika-mítosz építése kerül górcső alá. Progresszív felfogása szerint Az 5 bajtárs katonái semmiben nem különböznek egyetlen nemzettől sem, legyenek azok amerikaiak, a vietkong, netán franciák vagy skandinávok – a régi emlékeket felelevenítő, halott szakaszvezetőjük maradványait és a több, mint 40 éve föld alá dugott aranyrudakat kereső Ray és három barátja kálváriájával Lee múltat ütköztet a jelennel, napjaink amerikai közhangulatát dekádokra visszanyúló lélektani nyavalyákból eredezteti. Ilyen rangban nemcsak a heist movie-k (rablófilmek) dramaturgiáját illeti kritikával, Az 5 bajtárs centrálisan emlékezetpolitikai darab, intenzív szubjektivitással operáló, karakterépítést sosem hanyagoló lélekboncolgatás. Roham Norm (Chadwick Boseman antiheroikus színezetet kölcsönöz saját Fekete Párduc-imágójának) és társai-barátai ugyanis önző, nyereségvágytól fűtve próbálják túlélni a dzsungelharcot, vagyis a nyomatékosan hátrányos helyzetűeket ábrázoló, nehéz sorsúakra összpontosító black empowerment illúziójára derül fény. Vigyorgó arccal, felsőbbrendűségre hivatkozva dézsmálja meg a parancsnok az aranyat, majd egoizmusával a többieket is megfertőzi, így a ’70-es évek híradófelvételeit imitáló snittek is csalóka szimulákrumok. Lee nem a rossz körülmények között durrogató feketéket szemrevételezi rajtuk, hanem idióta, John Wayne-módra lődöző, kapzsi zsoldosokat. Vagyis a dicső USA-t, melyet golyókkal, két kézzel, izzadságos munkával emeltek a puritánok az őslakosok vagy a hajón rabszolgaként behurcoltak kárára, immár a periférián lévők próbálják kisajátítani.

 

 

A mozi szerkezete és karakterábrázolása ugyancsak erre reflektál: Az 5 bajtárs főhőse fekete létére piros MAGA-sapkás („Make America Great Again”), kizárólag önmaga boldogulását szem előtt tartó, megkeseredett vén, törékeny pszichéje által vezérelt, PTSD-s, Trump-szavazó senkiházi, vagyis a Delroy Lindo által játszott Ray-n keresztül Spike Lee azt mondja, a múlt folyamatosan kontroll alá vonja a jelent. A csaták borzalma 40-50 évvel később is marcangolja a lelket (ugyanezért nem is hajlandó Lee Az ír fiatalítás-technikájával huszonévesekké digitalizálni a szerencsevadászokat), sőt, 1964-73 között sem kizárólag Lyndon B. Johnson miatt vesztettek a fegyveres-botos földműveseket gyilkoló, talmi-szabadságukért küzdő jenkik, hanem azért, mert már akkor is fontosabb volt nekik a saját zsebük tömködése. 2019-re erre rátesz egy újabb lapáttal az elmúlás fájdalma, az öregkor aktivitást és mentális állapotot fenyegető, nosztalgiába űző réme – Lee-nek tehát az időn és az öregedésen kívül a toxikus maszkulinitásról is van mit szólnia. Fotók, archív snittek, night club-színorgia, Apokalipszis, most!-poszter utalnak az egyre dezorientáltabb antihősök leszállóágára, újfent előkerülnek a hibátlan modern kort pozdorjává szaggató régi tévés nyersanyagok. Osztott képmező billenti ki a figurákat, sőt, a paródia jegyében Lee még a mozivásznon a háborút újranyerő reagani izomkolosszusokon is röhög, vagyis oda az ökölbe szorított kezes bajtársiasság romantikája, a direktor A jó, a rossz, a csúf, a Vad banda anti-mitologikus western-filozófiáját örökíti tovább és a kalandfilm-narratívát cáfoló A Sierra Madre kincse és A félelem bére szellemiségében hisz.

Bizalmatlanságról regélő háborús drámaként legalább ilyen erőteljes Az 5 bajtárs: sóvárságukon túl a karakterek provinciális ösztönlényekké züllenek, lévén előítéletesek és szűklátókörűek, nemzeti sztereotípiákkal bélyegzik meg egymást az empatikus odafordulás helyett, így önzésük újabb színezetet nyer. A francia orgazda (Jean Reno) az egyoldalú amerikai önhittségnek döf oda, Ray a nácik vasmarkából kikászálódott franciát inzultálja, de a színesbőrű-ázsiai vadházasságából született fekete-vietnami lánygyermek is a nemzeti-kulturális kódok egyszerre humoros és komoly fricskája, plusz Lee apa-fiú relációt állít fejtőre, konzervatív apát és felvilágosult értelmiségi gyermeket fordít egymás ellen a generációkat tipró háborús trauma forgatagában. Pontosan ezért ütőképes Az 5 bajtárs második félidejére helyezett, ténfergést, botladozást ábrázoló, cselekményt nélkülöző, olykor pszichedéliába torkolló, Marvin Gaye What’s Going On?-jával aláfestett méltatlan háborús acsarkodás: még az ázsiai lázadók is erőszakosak, őket is csak a haszon érdekli, a pacifizmustól jobb elköszönni egy rakás szerencsétlen szánalmas hajtépése miatt.

 

 

Izgalmas, hovatovább árnyaltan boncolgatott témái után azonban Lee becsapja a mozit és önmagát. Propagandistává lényegül, fittyet hány a származásuktól függetlenül önelégülten törtető, haláluk felé sodródó páriák gúnyrajzára. Komikus-rajzfilmszerű végső tűzpárbajt rajzol a vászonra, polifónia helyett az egyoldalúságra szavaz, saját faji elfogultsága révén az afroamerikaiak felsőbbrendűségét üvölti, például a Trump-baseballsapkát kobakjára helyező gaz francia agyonlövésével, már nem érdekli többé saját témája arról, hogy a cél érdekében ugyanolyan amorális tud lenni a fekete, mint a fehér (vagyis az erkölcsi szürkezóna lényeges, nem a polarizált világkép), az európai és a vietnami. Csak egy rassz áll mindenki felett: Az 5 bajtárs intelligenciája így az utolsó pillanatokban szívódik fel. Cseppet sem a fekete öntudat táplálása bosszantó, hanem az erre telepedő giccs. Jogos a „fekete élet is számít” lózung, de nem egy jól felépített, több oldalú, vitriolos szatíra után, érthető volna az apjuknak megbocsátó lányok és fiúk szála, ha nem nyálas-könnyes zárszóként borzolnák a kedélyeket (de a szellemalakkal zajló megbocsátás-szcéna is fejvakarásra késztet), valamint ha Lee nem bölcsesség híján választana magának aktivista-szócsöveket és üvöltené a nagy Tanulságot.

Míg a Chi-Raq-et a vállaltan ironikus hangnem avatta dühös, ám érett celluloid-felszólalássá, illetve a Csuklyások charlotteville-i dokuetűdje a legmegfelelőbb pillanatban bökött rá a fehér szupremácisták indulatára, addig Az 5 bajtárs ellentétes irányú görbét ír le: briliáns felvetéseket fullaszt taszító didaxisba.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Da 5 Bloods, 2020

Rendező: Spike Lee

Szereplők: Delroy Lindo, Jonathan Majors, Clarke Peters, Norm Lewis, Isiah Whitlock Jr.

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő