Szerzői jog a Korona idején, avagy hogy járjak el jogszerűen, ha tartalmat osztok meg

A MISZJE ÁLTAL SZERVEZETT ONLINE-BESZÉLGETÉSRŐL

2020. május 8-án a MISZJE Vírushelyzet vs. szerzői jog címmel szervezett online-beszélgetést. A beszélgetőtársak dr. Grad-Gyenge Anikó, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti Jog tanszékének vezetője, dr. Jókúti András, a BME iparjog-védelmi vezetője, valamint dr. Mészáros Márton, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi karának adjunktusa voltak. A szervezők az eseményt hirdető oldalra Sorvezető tananyagkészítéshez szellemi tulajdoni szempontból címmel előzetesen egy tanulmányt is feltöltöttek Grad-Gyenge Anikótól és Jókúti Andrástól, ami az érdeklődőket a leendő beszélgetésre készítette fel.

A beszélgetés közvetlen ürügyét és aktualitását az képezte, hogy a vírusjárvány okozta helyzetben sok anyag felkerült, illetve szabad felhasználásúvá vált az interneten. Az Arcanum például egy időre megnyitotta óriási adatbázisát, bárki böngészhetett az ott fellelhető anyagok közt; a tanárok – a diákokat segítendő – terjeszteni kezdték saját digitalizált oktatási anyagaikat; több színház elérhetővé tette korábbi előadásainak felvételeit. Ám ezek a lépések jogi kérdéseket is felvetnek. Joga van-e a tanárnak szétküldeni egy friss kötet tanulmányanyagát? Ha nem akarjuk nyílt hozzáférésűvé tenni az anyagot, akkor milyen felületen osszuk meg, hogy biztosan ne kerüljön ki onnan? Joga van-e a színházaknak megosztani saját archívumuk felvételeit, vagy külön engedélyt kellene kérniük erre az alkotóktól? A beszélgetésben többek között ezekre a kérdésekre kaptunk választ.

A MISZJE

A program szervezője a MISZJE, vagyis a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület volt. Az egyesület elsődleges tevékenysége – ahogyan a bemutatkozó oldalán (www.miszje.hu) olvasható – a könyvtári kölcsönzések után járó jogdíjak kifizetése, valamint az ehhez közvetlenül kapcsolódó feladatok kezelése. Az egyesület tagjai választják ki a referenciakönyvtárakat, melyek évente adatokat szolgáltatnak a kölcsönzéseikről, és ezek alapján folyósítják a szerzőknek a jogdíjat. Kapcsolatot létesítenek a szerzővel vagy a jogutóddal, megkötik vele a szerződést, ezenkívül szerzői jogi kérdésben is lehet tőlük tanácsot kérni. Az egyesület tagdíjakból és állami támogatásokból tartja fent magát, ezekből finanszírozzák a kiírt pályázatokat is. A MISZJE elnöke 2014 óta Mészáros Sándor, igazgatója Kollár Árpád.

A Sorvezető

Az eseményhirdetéshez feltöltött Sorvezető… valójában az online előadás és beszélgetés vázát képezi. A tanulmány három részre tagolódik: az első két részben a szerzőpáros szerzői jogi ügyekkel, a harmadikban pedig iparjog-védelmi szabályokkal foglalkozik. Teszik mindezt a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény néhány fontos pontjának kiemelésével, magyarázatával, illetve az azóta született kormányrendeletekre való hivatkozással.

A dokumentum első részének egyik legfontosabb kérdése, hogy milyen módon lehet már meglévő tananyagot beépíteni egy új anyagba, legyen az tankönyv, jegyzet vagy prezentáció. Általános szabály, hogy más szerző védelem alatt álló művét csak abban az esetben használhatjuk, ha az alkotó erre engedélyt adott. Szerzői jogi védelem alatt áll az a mű, melynek egyéni, eredeti jellege van. Másik fontos feltétel a védelmi idő: a szerző halálát követő hetven éven belül még él a jogi védelem, és csak azt követően válnak a művei közkinccsé. Ám ez nem azt jelenti, hogy művemben kisajátíthatom az eredeti alkotást, a védelmi idő után is ugyanúgy hivatkozni kell az átvételre, mint korábban.

Ha egy szerző engedélyezi a műve felhasználását, felhasználási szerződést kell vele kötni – a formanyomtatványokat megtaláljuk a MISZJE honlapján. Sok esetben nem egyszerű feladat a szerzőt megtalálni, de ez nem mentesíti a felhasználót az engedélykérés alól. Ha maga a szerző jogosult engedélyt adni, akkor mindenképpen őt kell megkeresnünk. Előfordul azonban olyan eset, hogy jogkezelő szervezethez kell fordulnunk, mert ő kezeli a felhasználási jogokat, és a jogdíjfizetés miatt nagy valószínűséggel rendelkezik a szerző vagy a jogutód elérhetőségével. Kiadóknál is lehet érdeklődni, olykor ők is tudnak segíteni, végső esetben pedig az Artisjus honlapján érdemes felhívást közzétenni, melyben megadhatjuk, milyen ügyben keressük a jogörökösöket.

Bizonyos esetekben nem kell engedélyt kérni a szerzőtől, ezt nevezzük szabad felhasználású anyagnak, ilyenkor nem kell jogdíjat sem fizetni érte. Ebbe a kategóriába tartozik például az idézés. Az idézés egyik alapfeltétele, hogy másnak a szellemi terméke jól láthatóan elkülönüljön saját írásunktól. Fontos megemlíteni, hogy az idézés szabályai akkor is fennállnak, ha az idézett mű már nem esik szerzői jogi védelem alá. Alapkövetelményei közé tartozik a pontos hivatkozás és a célhoz való igazodás: érvelés, hitelesítés, vita stb. Fontos továbbá, hogy az eredetihez hű szöveget kell idéznünk. Nem feltétlen szükséges a szó szerinti átvétel, a tartalom ismertetésével is eleget tehetünk a követelményeknek, de figyelni kell arra, hogy a szövegrész ne kerüljön más kontextusba, mint ami az eredeti szerző szándéka volt.

A tananyagok között külön anyagtípusnak számítanak a szöveggyűjtemények és az irodalmi válogatások, ezek összeállítására más szabályok vonatkoznak: felhasználásuk nem az idézés rendje szerint alakul, hanem engedélyhez kötődik, hiszen itt teljes művet, vagy hosszabb részletet emelünk át.

További tudnivalók fűződnek a tananyagok közzétételéhez. Ha egy egyetemi oktató úgy adja át a művét az egyetemnek, hogy azt az intézményen kívül más is engedély nélkül hasznosíthassa, akkor a művét Creative Commons licenc alá lehet helyezni. A licenc alá helyezésről – a szerzőpáros szerint – az egyetem jogosult dönteni. Az idézés szabályai természetesen itt is érvényesek. Ha ellenben a licenc alá kerülő műben más alkotók művei is megtalálhatók – pl. ábrák, fotók –, akkor azok alkotóitól külön engedélyt kell kérni.

Az egyetemi oktatásra készült anyag eljuttatását a hallgatókhoz maga az egyetem végzi, leggyakrabban a Coospace és a Moodle rendszerén keresztül. A felhasználó ebben az esetben az intézmény lesz, így neki kell engedélyt kérnie a szerzőktől. Ha a tananyag szerzője az egyetem oktatója, abban az esetben nem kell külön felhasználói szerződést kötni, mert az oktató jogviszonya alapján a mű hasznosítási jogai átszállhatnak az egyetemre. Ha viszont a szerző külsős személy, olyan szerződést kell vele kötni, melyben az illető átengedi az egyetem és/vagy a nyilvánosság számára a hozzáférést.

Zárt hálózatban való közzétételt kell alkalmazni, ha az egyetem nem szerez engedélyt a művek terjesztésére. Ebben az esetben csak egyetemi számítógépekről érhetjük el őket, például az egyetemi könyvtár eszközeiről. Ilyenkor nincs lehetőség az anyagok lementésére, kinyomtatására, vagy otthoni eszközről rákapcsolódva még a megnyitásra sem.

Átvevő művek többszörözése, terjesztése csak abban az esetben nem engedélyköteles, ha az nem üzletszerűen történik, vagy tankönyvvé/segédkönyvvé nyilvánítják, és a címoldalon fel is tüntetik ezt. Fizikai formában történő, engedély nélküli terjesztés e három kritérium nélkül nem lehetséges. A kormány hozott egy rendeletet, mely a veszélyhelyzet idejére érvényes, és az átvevő mű többszörözéséről, terjesztéséről és nyilvánossághoz közvetítésének szabályairól szól. Ez idő alatt az átvett művek nem csak fizikai formában, hanem elektronikusan is elérhetővé tehetők online, feltéve, ha ez zárt hálózaton történik.

A Sorvezető… harmadik részében iparjog-védelmi szellemi termékekről és szabadalmakról esik szó. Ha mindezt elolvastuk, akkor tudjuk igazán megérteni magát a beszélgetést, amiben a felsorolt szabályok példákon keresztül válnak érthetőbbé, szemléletesebbé.

A beszélgetés

Az online-beszélgetésben, mint említettük, a Sorvezető… két szerzőjén kívül Mészáros Márton is részt vett. A beszélgetés helyzetismertetéssel indult. Az oktatók az egyetemek bezárása után kapkodva osztottak meg mindent a hallgatókkal, anélkül, hogy belegondoltak volna ennek jogi következményeibe. Ezután dr. Grad-Gyenge Anikó kifejtette, jelenleg milyen jogszabályok érvényesek, mit változtattak, és mit engedélyeztek az aktuális kormányrendeletben.

Természetesen rögtön szóba került, hogy sok szolgáltató ingyenesen elérhetővé tette termékeit: filmeket, zenéket, színházi előadásokat korlátlan hozzáféréssel tekinthet meg a nagyközönség. Csakhogy felmerül a kérdés, vajon probléma nélkül megoszthatja-e bárki a saját tartalmait, vagy más jogosultak által kötve van a keze. Tudni kell, hogy az alaphelyzet a járvány idején sem változott: most is előbb engedélyt kell kérni a szerzőtől a művének felhasználásához, még oktatási környezetben is. Ugyanakkor az oktatási szabályozás több olyan lehetőséget is magában foglal, amivel elkerülhető az engedélykérés. A továbbiakban ennek eseteiről szólt a beszélgetés, hiszen a szerzői jogi szabályozás inkább csak keretszabályok összege, ami többféle jogszerű eljárást is engedélyez.

Kérdések, válaszok

A szervezőknek előzetesen, és az előadás közben is lehetett kérdéseket beküldeni, melyekre a résztvevők a beszélgetés végén adtak választ. Tudósításunk végén mi is ezekből válogatunk.

Nagy divat lett a különböző művek felolvasása a Facebookon, élő bejelentkezés formájában. J. K. Rowlingról például tudjuk, hogy nagyon szigorúan kezeli műveinek felhasználását, még azt is megtiltotta, hogy bárki nyilvánosan felolvasson belőlük; a jelenlegi helyzet miatt most engedélyezte a felolvasást, feltéve, ha a tanárok oktatási céllal, óra keretén belül teszik ezt. Itthon is népszerűek lettek a hasonló kezdeményezések: Farkasházi Réka például meséket olvas fel esténként a számítógép előtt, Tenki Rékától pedig Péterfy-Novák Éva Egyasszony című regényét hallhattuk fejezetenként.

Ha valaki népmeséket olvas fel, azok elméletileg nem esnek szerzői jogi szabályozás alá, de ha feldolgozott mesékről van szó, olyan motívumokkal, melyek az adott gyűjtő szellemi termékévé váltak, akkor felmerülhetnek jogi problémák. Ugyanilyen kérdések kapcsolódnak az irodalmi mesékhez. Példaként szolgálhat Petőfi János vitéze, ami önmagában már nincs szerzői korlátozás alatt, de ha az adott kötetet illusztrálták, és azt a felolvasó esetleg meg is mutatja a kamerán át a nézőknek, akkor jogsértést követ el – természetesen csak abban az esetben, ha az illusztráció készítője előzetesen nem adta ehhez engedélyét. Vagy tegyük fel, hogy valakinek megjelent egy regénye valamely kiadónál, és ezt szeretné felolvasni. Megteheti? A szerzői jog elsősorban a szerzőt védi, ő elméletileg bármit tehet a saját művével. A gyakorlatban mégsem ennyire egyszerű, mert meg kell nézni, mi áll a szerző és kiadó közötti szerződésben.  Ám korántsem biztos, hogy ez azt jelenti, szabadon rendelkezhet vele, mert meg kell nézni, mit fogalmaztak meg a kiadóval kötött szerződésben. Ha a kiadó magának tartotta meg az ilyen jellegű előadások, hangoskönyvek jogát, akkor a szerző nem olvashatja fel a művét az ő engedélye nélkül. Ezt persze nem szokták ennyire lekorlátozni, mert akkor a szerző az író-olvasó találkozókon sem olvashatna fel műveiből.

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy ha egyetemi hallgatóknak szükségük lenne könyvtári könyvekből bizonyos oldalakra, a könyvtárnak van-e arra lehetősége, hogy digitalizálja ezeket, és elküldje nekik. A válasz erre az volt, hogy nem, mert oktatási viszony az egyetem és a hallgató közt áll fenn, nem a könyvtár látja el az oktatás feladatát. Ha az oktatónak birtokában vannak digitalizálva a szükséges részek, ő zárt hálózaton keresztül megoszthatja azokat.

Felmerült még a szakdolgozatok kérdése, illetve hogy megosztásukra milyen jogi szabályok vonatkoznak. A szakdolgozat mindenképpen szerzői mű, egyéni, eredeti alkotásnak számít. Mikor a hallgató benyújtja a dolgozatát elbírálásra, azzal persze nyilvánosságra hozza, de nem teljes nyilvánosságra, ezért nem is osztható meg szabadon. A szakdolgozatok csak az egyetemi könyvtár bizonyos eszközein érhetők el, onnan lementeni, kinyomtatni nem tudja senki, nem tehetők közszemlére. Fontos megemlíteni, hogy ennek szabályait mindig az adott felsőoktatási intézmény határozza meg.

Végül a színházak saját maguk osztják meg archív, már nem futó előadásaik felvételét az interneten keresztül. Van ehhez joguk? Milyen lépéseket kellene (vagy kellett volna) megtenniük a közzététel előtt? Ha a felhasználási szerződéseik, melyeket az alkotókkal / résztvevőkkel kötöttek, nem terjednek ki erre, akkor nem lenne joguk a lejátszásra. A legtöbb szerződés legfeljebb rádió- vagy televízióközvetítés céljából engedélyezi a felhasználást, de ha ilyen megkeresés érkezik, még akkor is külön megállapodás tárgyát képezi a jóváhagyás.

Tanulságos előadás és beszélgetés volt, a szerzői jog egyébként is kényes és bonyolult útvesztőkkel teli téma a mai világban, amikor sorra kerülnek fel az anyagok – többnyire illegálisan – a különböző felületekre. Nem ártana, ha mindenki tisztában lenne ezekkel a jogszabályokkal, nem csak veszélyhelyzet idején.

Az online beszélgetés felvétele visszahallgatható, a Sorvezető… és minden egyéb információ pedig olvasható az esemény Facebook-linkjén: https://www.facebook.com/events/263945024773330/.

Fekete Flóra Márta