Éles Árpád: „Írásképek”

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szer­kesz­­tősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklő­dők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyó­irat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyom­ta­tott formájában is kezükbe vehetik a lapot. A májusi Tiszatáj képzőművészet és irodalom kapcsolatával foglalkozó tanulmányblokkjának záródarabja Éles Árpád értekezése Paul Klee Schriftbilder (Írásképek) címen emlegetett műveinek interdiszciplináris – művészettörténeti szempontokat figyelembe vevő, de a szemiotika és az irodalmi értelmezés aspektusaira is reflektáló – elemzését kínálja. Éles Árpád, aki doktori értekezésében Klee magyarországi hatásáról és befogadásáról gyűjtött össze változatos információkat, jelzéseket az elmúlt 80 év hazai művészeti folyamatait elemezve, most megint a nagy svájci festő jellegzetesen intermediális kísérleteivel foglalkozik. Akárcsak a blokk egy másik írásában megjelenő Turner, Klee esetében is elmondható, hogy a hagyományos művészettörténeti besorolás során rendre elvész az életmű egy jellegzetes tulajdonsága: az írás tipográfiai-grafikai adottságaiból kiinduló kései képépítés leleménye. Mivel Klee-ről van szó, aki közismerten a XX. századi művészet egyik „törvényhozója”, a munkáin megszülető döntések megértése egyúttal a háború utáni művészet befogadásának/elfogadásának kulcsa lehet. Éles Árpád tanulmánya most ingyenesen olvasható a Tiszatáj májusi számában az issuu.com-on.

IRODALOM ÉS FESTÉSZET PAUL KLEE SCHRIFTBILDER CÍMŰ KORSZAKÁBAN

„[Az] Énekek éneke zavarba ejtően más arcát mutatja az alkotónak, hiszen tárgya nem illeszkedik be a Klee-természet fantasztikus idilljébe, a növényvilág, a házak és az emberalakok népes kozmoszába, abba a jól felismerhető figurativitásba, tárgyválasztásba, amiből Klee saját művészkarakterét, saját szobrát tudatosan faragta ki az utókornak. Tehát első ránézésre semmilyen összefüggést nem ismerhetünk fel, ami valamilyen megfejtésre, ikonológiai értelmezésre szorul, vagy amit Klee vagy az avantgárd hosszú recepciója az absztrakció fogalomkörében már ne tárgyalt volna. Ez az első benyomásunk, és szemünk rögtön a szövegre terelődik, melyet rejtvényként foghatunk fel a ’20-as évek avantgárdjában szokatlan, bibliai forrás miatt. Dolgozatom célja, hogy már meglévő értelmezések segítségével új válaszjavaslatot adjon arra kérdésre, vajon Klee az Énekek éneke ismert soraival, illetve Schriftbilder más képein, milyen nyelvfelfogás nyomait rejtette el a festményen, és hogyan maradt mégis a festészet tartományában, amikor a nyelv fogalomkörét próbálta feszegetni az életművére, így a hagyatékban összegyűjtött költészetére jellemző eszközökkel.”

Tovább >>>