Fellinger Károly: Buborékok

(RÁNTOTT HÚS)

Sem anya, sem apa nem szeret főzni,

így hát mindig a nagyi készíti

el nekünk az ételt.

De most a nagyi

kórházba került, s mivel

csak az otthoni kaját

hajlandó megenni,

anya és apa elhatározták,

megemberelik magukat,

rántott húst készítenek neki

sült burgonyával.

De hogy mi fog ebből

kisülni, azt még a nagyi

sem tudhatja, pedig a berámázott fotója

ott lóg a konyha melletti szoba falán,

és esküdni mernék

a bátyám életére,

azon a képen a fejét csóválja,

vagy lélegzet-visszafojtva hallgatózik.

(BÁTORSÁG)

Nagyapa életében először

és utoljára azon zsörtölődik,

hogy maholnap elfogy a pénze,

mert nagyanya mindent

csak magának vesz,

ráadásul mindenből kettőt,

és ez így nem mehet a végtelenségig.

Erre nagyanya megtanítja nagyapát

kesztyűben dudálni,

veszi a bátorságot,

és elhallgattatja.

Úgy látszik, mégiscsak

igaza van nagyapának,

nagyanya a bátorságot

is csak magának veszi.

(BÚJÓCSKA)

Apa, most

ne bújócskázzunk,

de ha én mégis elbújok

a ruhásszekrénybe,

amíg neked kell

vigyáznod rám,

az anyu téged fog

hamarabb megtalálni

és elővenni.

(JÁTÉKPÉNZ)

Sajnos, a Mikulás

is egyre szegényebb,

hiába írtam neki,

hogy hozzon

szánkót, korcsolyát meg aranyat,

csak játékpénzt

rakott a csillogó csizmánkba,

mondom a kisöcsémnek

szomorúan.

Az öcsém azt mondja,

szebben is írhattam volna,

a Mikulásnak biztosan nem tetszett

az a macskakaparás.

Erre én is kinyitom a szám,

ő még írni se tud,

örüljön, hogy többes számban

írtam a levelet.

Ezen aztán hajba kapunk,

de mivel az én hajam hosszú,

az övé meg csak sörte,

megint neki van könnyebb dolga,

nekem meg jobban fáj.

A visításra jelenik meg anyu,

és jól kifizet mindkettőnket,

egy-egy nyaklevessel.

No, ez már testvéries volt, nem mondom.

(PLATÁNFA)

Petivel randevúztunk

az öreg platánfa alatt,

közben eszünkbe jutott,

hogy kipróbálunk egy varázsigét.

Kíváncsiak voltunk,

hol lesz majd

a kedvenc helyünk a világon,

s hogy beválik-e a varázsige.

Becsuktuk a szemünket,

belekiáltottunk a végtelenbe:

Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok!

Mikor kinyitottuk a szemünket,

ott álltunk

az öreg platánfa mellett!

Peti nem nagyon hitt a

varázslatban, de én megnyugodtam.

Éreztem, mellette van a helyem,

hisz ugyanazt akarja, amit én.