Fellinger Károly: Buborékok
Apa, most
ne bújócskázzunk,
de ha én mégis elbújok
a ruhásszekrénybe,
amíg neked kell
vigyáznod rám,
az anyu téged fog
hamarabb megtalálni
és elővenni.
[…]
(RÁNTOTT HÚS)
Sem anya, sem apa nem szeret főzni,
így hát mindig a nagyi készíti
el nekünk az ételt.
De most a nagyi
kórházba került, s mivel
csak az otthoni kaját
hajlandó megenni,
anya és apa elhatározták,
megemberelik magukat,
rántott húst készítenek neki
sült burgonyával.
De hogy mi fog ebből
kisülni, azt még a nagyi
sem tudhatja, pedig a berámázott fotója
ott lóg a konyha melletti szoba falán,
és esküdni mernék
a bátyám életére,
azon a képen a fejét csóválja,
vagy lélegzet-visszafojtva hallgatózik.
(BÁTORSÁG)
Nagyapa életében először
és utoljára azon zsörtölődik,
hogy maholnap elfogy a pénze,
mert nagyanya mindent
csak magának vesz,
ráadásul mindenből kettőt,
és ez így nem mehet a végtelenségig.
Erre nagyanya megtanítja nagyapát
kesztyűben dudálni,
veszi a bátorságot,
és elhallgattatja.
Úgy látszik, mégiscsak
igaza van nagyapának,
nagyanya a bátorságot
is csak magának veszi.
(BÚJÓCSKA)
Apa, most
ne bújócskázzunk,
de ha én mégis elbújok
a ruhásszekrénybe,
amíg neked kell
vigyáznod rám,
az anyu téged fog
hamarabb megtalálni
és elővenni.
(JÁTÉKPÉNZ)
Sajnos, a Mikulás
is egyre szegényebb,
hiába írtam neki,
hogy hozzon
szánkót, korcsolyát meg aranyat,
csak játékpénzt
rakott a csillogó csizmánkba,
mondom a kisöcsémnek
szomorúan.
Az öcsém azt mondja,
szebben is írhattam volna,
a Mikulásnak biztosan nem tetszett
az a macskakaparás.
Erre én is kinyitom a szám,
ő még írni se tud,
örüljön, hogy többes számban
írtam a levelet.
Ezen aztán hajba kapunk,
de mivel az én hajam hosszú,
az övé meg csak sörte,
megint neki van könnyebb dolga,
nekem meg jobban fáj.
A visításra jelenik meg anyu,
és jól kifizet mindkettőnket,
egy-egy nyaklevessel.
No, ez már testvéries volt, nem mondom.
(PLATÁNFA)
Petivel randevúztunk
az öreg platánfa alatt,
közben eszünkbe jutott,
hogy kipróbálunk egy varázsigét.
Kíváncsiak voltunk,
hol lesz majd
a kedvenc helyünk a világon,
s hogy beválik-e a varázsige.
Becsuktuk a szemünket,
belekiáltottunk a végtelenbe:
Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok!
Mikor kinyitottuk a szemünket,
ott álltunk
az öreg platánfa mellett!
Peti nem nagyon hitt a
varázslatban, de én megnyugodtam.
Éreztem, mellette van a helyem,
hisz ugyanazt akarja, amit én.