04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Hász Róbert: Káposztatorzsák Balzac fején
2020.05.20 - tiszatáj

1863-ban egy különös könyv késztette találgatásra a párizsi és európai irodalmi világot. Victor Hugo, aki családjával III. Napóleon császár hatalomra jutásakor, 1851-ben emigrált Belgiumba, alig egy évvel nagysikerű regénye, a Nyomorultak után önéletrajzi munkát adott ki a következő címmel: Victor Hugo, Raconté par un témoin de sa vie, vagyis Victor Hugo élete, egy tanú által elbeszélve. Miközben a modern, 20. századi kiadások némelyike már bátran kiteszi a könyv szerzőjeként a feleség, Adèle Foucher (Adèle Hugo) nevét, úgy tekintvén, hogy férje életrajzírója valóban ő volt, a korabeli lapok még kételkedtek ebben, s arra gyanakodtak, hogy Victor Hugo különös, rejtőzködő játékáról van szó, vagyis nem életrajzi, hanem önéletrajzi munkát adott ki: felesége legfeljebb íródeák(né) lehetett mellette.

A szerzőségen túl azonban más érdekességei is vannak a kötetnek, leginkább azok az irodalmi harcok, melyek Hugo drámaírói fellépését kísérték. Hugónak két első drámája, a Cromwell és a Marion de Lorme nem került színre, csak a Hernani, de ennek előadását is többszörösen megszenvedte. Első csatáit a primadonnával, Mars kisasszonnyal vívta, aki a próbák során sehogy sem volt kibékülve a szöveggel. Játék közben olykor megállt, megrázta szép fejét, kisétált a színpad szélére, tenyerét homloka fölé helyezte, s úgy kémlelte a sötét nézőteret, hogy Victor Hugót felfedezze (noha pontosan tudta, hol ül), s megmondja neki a magáét. Mert ugyan miféle mondat az, hogy „Te vagy az én oroszlánom, büszke nemes”? Mennyivel finomabban hangzana úgy, hogy „Oh, ön, nagyságos úr…”!

A valódi veszélyt azonban nem Mars kisasszony jelentette, hanem az irodalmi ellentábor, mely csapdát állított Hugo és a romantikusok elveszejtésére. Még zajlottak a próbák, amikor a klasszikus párt lapjai már támadták a leendő előadást. Csakhogy Hugo barátai, Achille és Eugène Deveria, Balzac, Berlioz, Auguste Maquet (Dumas famulusa), Gautier és a többiek sem maradtak tétlenek, hatásos ellentámadást, népes tapsgárdát szerveztek. Az előadás napján ahányan voltak, annyiféle öltözetben jelentek meg, provokálva az ellentábort: volt, aki spanyol köpenyt viselt, mások Robespierre-mellényt, Gautier piros selyem mellényben, derékig érő, leomló hajjal tüntetett, s így akartak bevonulni a nézőtérre. Az irodalom szent berkeit védő klasszikai párt azonban utolsó leheletéig védte állásait. Begyűjtötték a színház kukáiból a szemetet, felmásztak a Théâtre France és a szomszédos házak tetőire, és onnan dobálták a romantikusokat lerágott csontokkal, krumplihéjjal, s mindennel, ami dobható volt. Balzac fejét egy méretes káposztatorzsa találta el. Az ifjak bosszankodva törölgették magukról a rothadt zöldséget, de támadni nem mertek, mert botrány esetére készen állt a párizsi rendőrség, hogy begyűjtse őket, s így az előadáson nem vehettek volna részt. „Bűz helyett bűzt!” ‒ hangzott fel a jelszó, merthogy ők is jó előre felszerelkeztek fegyverekkel: a spanyol köpenyek szalonnát, kolbászt, hurkát, vereshagymát és igen sok fokhagymát takartak. Délután háromkor bevonultak a színházba, és bezárták maguk mögött az ajtót. A bársony székekben, páholyokban akkurátusan megterítettek, és ott lakmároztak, daloltak, beszélgettek estig, az előadás kezdetéig. Még akkor is ettek, amikor az előkelő, estélyi ruhás közönség gyülekezni s ájuldozni kezdett a fokhagyma- és kolbászszagban.

A nézőtér zsúfolásig megtelt kíváncsi nézősereggel, köztük a romantikusok fésületlen, bozontos fejeivel és a klasszikai tábor felbérelt pisszegőivel, nagyjából hasonló erőviszonyt alkotva. Az előadás során a tetszés éppolyan hangos volt, mint a kacagás. A nevetés főként a páholyokból hallatszott, ahol selyemruhás, felékszerezett hölgyeknek nyújtottak különszórakozást a klasszikai ízlés védelmezői. A színházban kettős mulattatás zajlott, az egyiket a színészek próbálták megteremteni, a másikat az ellentábor. Voltak, akik hatalmas újságokat vittek magukkal, azokat kiteregették és olvasták az előadás alatt; mások a páholyajtókat csapkodták; ismét mások tüntetőleg hátat fordítottak a színpadnak. Ettől függetlenül a darab még vagy negyven előadást megért, még akkor is, ha Hugót éjjel-nappal a barátai oltalmazták az utcán rá-rátámadó ellentáborral szemben. Hugót pedig már az előadás harmadik szünetében megkereste egy kiadó, hogy megvásárolja tőle a darabot. Hugo azt válaszolta, várja meg az előadás végét, de a kiadó előrelátó volt: attól félt, hogy a végére még inkább megemelné a tiszteletdíjat. Az első felvonás végén ezer, a második felvonás végén ötezer, a harmadik végén hatezer frankot akart ajánlani, de tízezerig nem akart elmenni.

Történt mindez 1831. februárjában, fél évvel az előző évi júliusi forradalom, a legitimisták elűzése és az orléans-isták előretörése után. Ám még X. Károly és Lajos Fülöp, a Polgárkirály harca mellett is kedélyeket tudott borzolni a kérdés, vajon létezik-e erkölcsös kurtizán (Marion de Lorme), becsületes haramia (Hernani), és lehet-e másképpen, életszerűbben szólítani egymást a szerelmeseknek? Vajon az irodalomhoz diploma kell-e, vagy tehetség? Ahogyan a korszak egyik ismert alakja, Royer-Collard fogalmazott, amikor egy fiatal nő megkérdezte tőle, mi a különbség a klasszikusok és romantikusok között, s ő azt válaszolta, „a klasszikusok minden klasszist elvégeztek, a romantikusok pedig jól tennék, ha követnék a példájukat”. Az azonban senkinek nem jutott eszébe, hogy ezek másodrendű kérdések lennének. Még a sokat kárhoztatott cenzúra is arra utalt, hogy az irodalmat valóságos tényezőnek, tényszerű valóságnak tekintették. A Bourbonok, a kurtizánok becsülete és a kifejezés mikéntje egyformán fontos volt valamikor, kétszáz évvel ezelőtt.


Címke: , , ,
2021.05.09 - tiszatáj

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

Tovább olvasom >>>
2021.05.08 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A VACSORA ZSUZSIVAL ZENEKARRAL
Május 13-án jelenik meg a Vacsora Zsuzsival zenekar új EP-je Talán nincs baj címmel. A tagokkal 2020 szeptemberében a Gribedli stúdió udvarán, egy felvételszünetben beszélgettünk tagcserékről, koncertélményekről, és a már rögzített, de kiadatlan számok sorsáról… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő