01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Szifilisz az agyban
2020.05.16 - tiszatáj

CAPONE

5 év karrierpokol után új filmmel jelentkezett Az erő krónikájával hirtelen felkapottá, majd a Fantasztikus Négyes rebootja és kiszámíthatatlan viselkedése miatt gyorsan kegyvesztetté vált Josh Trank. Szerzői kommentárokkal dúsított anti-gengsztermozijában végig ott lüktet fiaskójának összes zöngéje: drogmámoros, alkoholgőzben pácolt, kreatív nézeteltérésekkel, végül idegösszeomlással dúsított rendezőpályáját a szesztilalom legismertebb gengszterének hattyúdalával állítja párhuzamba.

Végtelenül személyes hangvételű, cselekményorientációt karakterrajzra módosító lélektani drámája csupán részben tartalmaz zsánerfilm-elemeket és ideje zömében előző két dobása tematikai felvetését szövi tovább. Mind a found footage szuperhős-destrukció, illetve A-ligás kiruccanása egyszerre vonultat fel testi és lelki deformációkkal vert ikonokat, cseppet sem véletlen, hogy rendhagyó Capone-ábrázolása főcímében is arany mellvértes, egykor napfényben pompázó, de 1947 borús időszakára szél-és esőcsapdosta antik szobrok (később a tovatűnt legendás éveket aláhúzó fiktív rádiójátékok) nyomatékosítják az egykor érinthetetlennek vélt chicagói nagyfőnök végjátékát. Számkivetett, majd megalomán őrületté váló tini-anithőst mozgató debütje és csillagközi utazásukat cronenbergi testhorror-kínokként átélő Marvel-vitézek után a Capone ott folytatja, ahol Trank abbahagyta: vizsgálódásában intenzív szubjektivitást élünk át, egy rothadó elmébe zárva tapasztaljuk az antihős mentális leépülését.

 

 

Szürreális pszichorrorként csaknem tökéletes Trank víziója: a Capone jó ideig kiválóan működik, ugyanis tételszentenciák helyett árulkodó tekintetekre, fájdalmas, bármelyikünk halandóságtudatára építő szituációkra játszik. Csömörfilmbe illik a dicső gengszter vakvágányra futása, a Capone vegetatív funkciókra redukálja a beszédesen Fonse-nak vagy Fonzónak (mely egyúttal a film eredeti címét is takarja) becézett Alphonse-t – úgy tűnik, az író-rendező jóval okosabb is annál, minthogy revizionista gengszter-karakterrajza pusztán vérben, ürülékben, nyálban úszó shockfest legyen. Örökké a demens főszereplő dezorientációjára esik hangsúly – minden sarokban árulást sejt, hörgő-gurgulázó, artikulátlan hang-kakofóniája roncsként, emberárnyékként tételezik és bár szívesen játszik floridai birtokán gyerekrokonaival, sárban bukdácsolva, zuhéban rohangálva gyötörtnek, szánalmasnak látjuk.

Tom Hardy padlóra küldött gengsztere azért is csak árnyéka önmagának, mert egyszerre tud bennünk szánalmat és együttérzést kelteni, a Bronson után a színész immár egy leharcolt veteránt kelt életre, de ugyanúgy egy radikális, ösztönös elmeállapotot visz celluloidra, partnerei – mint a feleségét játszó Linda Cardellini – pedig ugyancsak nagyszerűen éreznek rá a főalak hanyatlására. Capone ugyanis már fel sem ismeri a családtagjait, így mindenkivel kutyaként bánik, üvölt, a nej arcára egy szerető pillanatban hirtelen aggodalom ül ki, Trank az angol tirádákból olaszba forduló rivallásokkal, netán a floridai lápvidék víz, erdő-szimbólumaival vagy hal kontra alligátor állatjelképeivel bök rá „Fonzo” leszállóágára. Bizalmatlanságról írt érzékletes tanulmányként sokáig ugyancsak nem okoz csalódást a Capone. Egyrészt maga a címszereplő sem tudja, kicsoda, így a hozzá legközelebb állók elvadításával erőszakos, öntudatlan önidegenítést hajt végre, másrészt ismerősei, régi barátai is próbálnak hasznot húzni az állapotából, vagyis egy figura zuhanástörténetén túl Trank az ún. épelméjűek felett is pálcát tör. Neuroszifiliszes antihőse sötétségbe merülését valóság és téveszme feloldhatatlan dualizmusára húzza a rendező, így a Capone jobban hasonlít a bevallott inspirációként szolgáló Hollywoodi lidércnyomásra vagy a Twin Peaksre. Félideji, agyvérzés-betére pozícionált elmezavar-jelenete/ pszichedelikus vesszőfutása telitalálat a régi, szmokingos önmagát tükörben bámuló, Louis Armstrong buliján dúdoló, végül a Valentin-napi mészárlás zűrzavarába keveredő Allal – nincs többé kiút a gyilkos múlt jelent determináló, szifiliszes agyba záró, hullahalomból való kúszással felerősített negatív hatalmából.

 

 

Pontosan ezért óriási visszalépés, hogy Trank – akarva-akartatlanul – az utolsó felvonásban sutba hajítja korábbi hangulatteremtését és karaktercentrikus állapotrajzát. Generikus, félkézzel odakent krimi és thriller-mellékszálat hoz be a képbe az FBI nyomozásával, az állítólag elrejtett 10 milliós vagyon fordulatosnak szánt átverés-narratívája jól látható visszalépés a benyomásokra, keserűségre összpontosító korábbi 1 órához képest, ezen felül a direktor addig ügyesen felépített mellékkarakterektől vesz búcsút minden átmenet nélkül, bontakozni kezdő történetszálakat hagy a levegőben lógni, nem szólva arról, hogy Trank cameoszerepben asszisztál az anti-Capone-imázs dicstelen rombolásához. Hősünk szövetségiek és az ügyvédje jelenlétében piszkít maga alá, Tapsi Hapsiként szivar helyett répát szívogat, pelenkában lődöz Tommy Gunnal, így a Capone teljesen érthetetlenül önparódiába, jószerivel Saturday Night Live-szkeccsek gyűjteményébe fordul. Innen nézve már a Twin Peaks-operatőr, Peter Deming rejtélyesnek ható, árnyakkal, olajbarnával festett snittjei is direct-to-VOD-beállításoknak hatnak (nem véletlen, hogy a Capone 2 év „végső vágás”-huzavona után streaming-csatornákon kötött ki). Bitóhumora a film szerkezete ellen dolgozó, szekunder szégyent kiváltó ármány, ráadásul a mozi sokáig biztos kézzel szövögetett valóság-rémálom-szcenáriója is érvényét veszti, az utolsó képsorok bosszantóan inkább a lassan 10 éves, ugyancsak Tom Hardyval készült Fékezhetetlen enyhe giccsére vagy a Dallas southforki vacsoraetűdjeire emlékeztetnek.

Trank a 2015. augusztusi Twitter-dühöngése (a Fantasztikus Négyes Fox-stúdióbeavatkozását kritizáló „Sosem fogjátok látni az eredeti változatom!”-odavágás) után ezúttal büszkén hirdeti, a Capone minden egyes snittje az ő döntéseit tükrözi és bár a rendező a jelek szerint elfogadja a művét érő egyre keményebb és teljesen jogos reakciókat, remélt visszatérése sajnos elmaradt. Kérdés, hogy a jövőben számíthatunk-e még tőle egy újabb remekműre, esetleg egy Az erő krónikáját megközelítő alkotásra vagy mostantól Josh Trank is csak az egyfilmes rendezők táborát gyarapítja?

Szabó G. Ádám

 

 

 

Capone (2020)

Rendező: Josh Trank

Szereplők: Tom Hardy, Linda Cardellini, Jack Lowden, Matt Dillon, Kyle MacLachlan

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő