Bartha-Kovács Katalin: Majomábrázolások: Watteau festészete
Bartha-Kovács Katalin tanulmányában a francia rokokó festészet nagy alkotója, Watteau képein fellelhető majomábrázolásokat elemzi. Az ikonológiai érdeklődésű, a festő kortársaira és a majom-motívum képzőművészeti előzményeire is kitekintő értekezés „a természet majma” képzet megfigyelésén és értelmezésén keresztül a XVIII. század olyan művészetelméleti kérdéseivel szembesít, mint a természetutánzás–művészetutánzás vita, a korabeli mimézis-elméletek vagy a kérdéses művészi státusz problémája […]
 Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.
Bartha-Kovács Katalin tanulmányában a francia rokokó festészet nagy alkotója, Watteau képein fellelhető majomábrázolásokat elemzi. Az ikonológiai érdeklődésű, a festő kortársaira és a majom-motívum képzőművészeti előzményeire is kitekintő értekezés „a természet majma” képzet megfigyelésén és értelmezésén keresztül a XVIII. század olyan művészetelméleti kérdéseivel szembesít, mint a természetutánzás – művészetutánzás vita, a korabeli mimézis-elméletek vagy a kérdéses művészi státusz problémája. Bartha-Kovács, aki a korszak francia festészeti teóriájának elismert szakértője, a témával kapcsolatos könyvek szerzője és szerkesztője (A csend alakzatai a festészetben, Francia festészetelmélet a XVII-XVIII. században, 2010; A tudom-is-én-micsoda fogalma. (Források és tanulmányok), 2010 Szerk. Szécsényi Endrével; Diderot et Watteau, Vers une poétique de l’image au XVIIIe siécle, 2019), Watteau néhány vonatkozó képének, kevésbé ismert művének reprodukciójával is gazdagítja a Tiszatáj májusi számában az issuu.com-on olvasható gondolatmenetét. |
A művészeti bestiáriumban kitüntetett helyet foglal el az ember karikatúraszerű torzképét nyújtó majom alakja. A majom által kiváltott kettős – komikus, de ugyanakkor nyomasztó – érzés tükröződik azokon a festményen, amelyeken ez az állat emberi öltözéket visel és nevetségesnek láttatja az általa utánzott emberi gesztusokat és tevékenységeket. A Watteau művészetéből kiragadott példák rámutatnak a majomábrázolás összetett szerepére a XVIII. százai francia festészetben: ez az állat a rokokó ornamentika jellegzetes eleme, amely szépen beleilleszkedik az arabeszkeken látható, csapongó képzettársításokat kiváltó, már-már álomszerűen ide-oda tekergő motívumok szövedékébe. A majom ugyanakkor nem csupán egzotikus díszítőelem, hanem a háborús cselekményeket vagy a művészeteket is parodizálhatja, ekkor metaforikus – morális – funkcióval bír…
