02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Kortársak karanténban
2020.05.05 - tiszatáj

 

 

 

 

KIRAKATKIÁLLÍTÁS
A KIESELBACH GALÉRIÁBAN

 

Abafáy-Deák Csillag: Kimaradtunk valamiből?

Megszoktuk, hogy az utóbbi években a Kieselbach Galéria rendhagyó, hatalmas tömegeket vonzó megnyitókat rendez. Termeik a megnyitó estéjén gyakran dugig tömve látogatókkal és a galéria előtt kígyózó sorok várnak arra, hogy beléphessenek a kiállítótérbe. Ilyenkor, látva a tömeget, sok járókelő flashmob akcióra gondolhat, az ún. villámcsődületre, ami, ha megtervezett is, de mégis hirtelen jön létre, nyilvános helyen, a résztvevők valami szokatlant csinálnak, majd a csoportosulás ugyanolyan hirtelen fel is oszlik. A villámcsődület célja, mint minden egyéb demonstrációé, a figyelemfelkeltés. A Kieselbach Galéria azonban nem a pillanatnak dolgozik!

Azt nem tudom, hogy 2020. április 29-én délelőtt 11.00 órakor pontosan mi történt a Kieselbach Galéria előtt. Kaptam az eseményre meghívót írásban és telefonon is, de önkéntes karanténom miatt nem vehettem részt személyesen a rendhagyó kiállítás megnyitón. Terv szerint a potenciális látogatók a kirakatüvegeken keresztül nézhettek be a kivilágított termekbe, a kiállított képekre. Nyáry Krisztián egyedül állt a terem közepén és mondta el megnyitó beszédét. Online követhettem, akárcsak a kiállító művészek rövid bemutatkozását és a közzétett igényes katalógusban minden kiállított művet megnézhettem. Szerettem volna látni a kukkolókat is, hogyan reagálnak, betartják-e a kívánatos két méter távolságot egymástól, hogyan tapasztják fejüket a kirakatüvegre, mint kíváncsi kisgyerekek, és vajon mit érezhetnek. Ők is ki vannak állítva? Kizárva? A művek néznek hideg szemmel rájuk? Soha eddig meg nem élt élmény, hogy nem késték le a nyitvatartási időt aznap délelőtt, nem is zárt be véglegesen a kiállítás, és másnap és azután is ugyanúgy üresen fog kongani, csak sóvárogva, üvegablakon keresztül látható.

Kimaradtunk valamiből? Ez tény. Az online-térben bóklászunk. Akik megszokták, hogy kiállításokra járnak és járhatnak, most érzik igazán, hogy függőségük van, mint a drogosoknak, alkoholizálóknak. Egy kiállításra. Ez a kiállítás programkiállítás is. A karantén hozta létre. Muszorgszkij jut eszembe, aki így kiáltott fel: „Micsoda szörnyű csapás!” – fakadt ki Muszorgszkij Vlagyimir Sztaszovhoz, a neves kritikushoz írott levelében: „Miért él egy kutya, egy ló, egy patkány, ha egy Hartmannak meg kell halnia?”Az Egy kiállítás képei Muszorgszkij orosz zeneszerző legismertebb zongoraciklusa. A darabot az előző évben elhunyt építész-festő barátja, Viktor Hartmann posztumusz kiállításának hatása alatt írta 1874-ben. Muszorgszkij tíz Hartman-képet választott ki szvitje számára. Az egyes képek között, legalábbis a mű első felében, vissza-visszatérő „Promenade”-dallamot hallunk, mely a kiállítás látogatóját jeleníti meg, amint egyik képtől a másikig sétál és a „Promenade”-téma minden egyes visszatéréskor változik: a látogató még az imént látott kép hatása alatt áll, miközben továbbhalad a következő kép felé.

A Kieselbach Galéria kiállítása nem csak programkiállítás, hanem példaértékű megvalósítása egy ún. karanténkiállításnak. A festők, írók általában önkéntes karanténban alkotnak, fejtette ki Nyáry Krisztián megnyitó beszédében. De mennyiféle karantén létezik még, amibe egy művész belekényszerülhet, legyen az emigrációban az otthontalanság, idegenség, írók esetében az anyanyelv kerül karanténba, de komoly betegség is gúzsba kötheti az alkotót. Most műélvezők, műértők és szakemberek, műgyűjtők is karanténba kerültek. Nézhetjük a művészeti albumainkat, és képernyőnkön bóklászhatunk most már a világ legnagyobb múzeumaiban, ami szintén örömteli, mert egy kattintással eljuthatunk oda, ahova lehetőségünk nincs személyesen elutazni, de azt az élményt, amit egy kiállítás, különösen kortárs kiállítás nyújthat, mint közösségi élmény is, semmi se pótolhatja. Most tizenöt kortárs művész képeit láthatjuk, lapozhatunk a katalógusban.

Ferenczy Kovács Attila kerítést épít (Vörös kerítés), amely egyszerre szimbolizálja a vesztegzárat, a migráns-kerítést és a berlini falat. A vörös fal mögött fekete sziklafal meredezik, és a háttér is téglafal. Megsokszorozott falak. A berlini fal leomlott, de egyesek szerint ma is áll, az emberek fejében, gondolkodásában.  Insta face ID című alkotása önportré, már az iPhone sem ismeri fel őt, maszkban van. Identitása bajba kerül?

Batykó Róbert Magnum, Young Cheese c. alkotásai az éhséget, az étvágyat és a fegyvert helyezik előtérbe. Valami luk van az életünkben, testünkben. A golyó nyomot hagyott rajtunk. Kilőttek bennünket, mint a kiöregedett dámvadat. Nincs vadászati tilalom. Lövünk egymásra, célzottan. Még nincs éhséglázadás, mintha egerek lennénk, és várnánk a jó falatunkra. A sajtszeletet digitálisan, képszerkesztővel tovább szelhetjük, négyszögesítve a körből kiszeleteltet, de akár kinagyíthatjuk, de akkor is csak virtuális falat marad.

Fehér Lászlónál nem zakatol a vonat a Hegyek között, egy női alak ül az útmenti fehér korláton, vár, várakozik. Stoppol? Félelmetes hangulatú a kép a sötét háttérrel, fekete sziklák vagy lehet sötét erdő is, egy lehullott sziklatömbbel, sötét bokorral,  ennek mintegy ellenpólusa a Gyerekek című kép. Játszanak, öntöznek. Önfeledt világot látunk? Nőnek a virágok, a növendék fák, a gyerekek, az emlékezés ragyogja be a képet. Hol van már a Debreceni este? Edit virággal felülnézetben, mintha az Isten kegyeltje lenne, csak a kezében tartott virágszál virít, színesen. Megható a kép sugárzó gyöngédsége.

Fülöp Gábor Flóráját már láthattuk élőben is kiállítva. Most is él, mert fából van, organikus. A tavasz istennőjét látnánk? Mintha lépni akarna, egyik tenyerét felénk nyújtja, az is virág, adni akar, emberi gesztusa van, kommunikálni próbál. Virág borította test, virágzik, vagy csak táptalaj az emberi test? Megszűnik nőisége is, mindent elborít a virág, a mennyiség átmegy egy új minőségbe. Most húz el mellettünk a tavasz? A virágok is kiszívják a test nedveit, majd hervad, elhervad, és jöhet az enyészet is? Vagy minden élőlény egy anyagú? Egyek vagyunk még a természettel?

Szabó Ábel üres terei nélkülözik az emberi testet, az ember jelenlétét (67-73. Utazás). Mintha a vonatablak üvegét széles ecsettel összemaszatolták volna. Homeland, építik, de kinek? Vagy mindez a Marson történik már? Kasszandra jóslata? Ahogy a Távoli város is láthatatlan, elnyeli a fátyolköd, eltakarja a hegy. Ott van, mintha látnánk. Kőbirodalom veszi körül. A természet. Az élettelen tér.

Bukta Imre Az utolsó tehén c. képe is maga az apokalipszis, a végső pusztulás. Jóltejelő állat, ránk néz, bámul, mint borjú az újkapura, talán kérődzik is közben, nem sejt semmit. 2020 tavasza (Vidéki romantika) c. képen azonban az állatok az utcán hevernek, nem nyugodtan kérődznek, nem romantika ez, tejük kifolyt a földre, nincs ki megfejje őket, talán ők az utolsó tehenek, már nincs gazda, se gazdaság, nincs szükség tejre, húsra, állattartásra. Vannak még emberek?

Weiler Péter színes világot hoz elénk (Facetime chat party a Tesco ügyfélszolgálattal). A közalkalmazott távmunkában otthon maratonozik (Közalkalmazott maratonja, tengerkék napernyővel), közben az Adria jut eszébe, a Capri sziget, ahol Lenin és Gorkij együtt sakkozott, mindhalálig, de lehet, hogy a Garda-tónál vagyunk. Helybenfutás. Karantén idején kondiban tart. Csak ne szokjunk rá, a helybenjárásra. Weiler őszinte, bevallja, hogy Nem tudok egyszerre több dolog miatt aggódni,  mint 13. Az őrtorony a tengerre néz, de azt nem látjuk, csak a gumimedencét. Ember sehol, zöld a pázsit, sötétzöld az erdő, amely most fenyegetőnek hat, elnyeli a távolt, beszippantja a nézőt. Breadline – Live from Florida, árulkodik a kép címe. Akár szellemképet látnánk, borona szántotta sorokat. Minden elmosódott, csak az élmény marad, hogy ott voltunk. Voltunk? Vagy leszünk is? Pixel. Mit mond a Propaganda? Lobog a szélcsend. Mi vagyunk a szélcsend. A vihar előtti csend?

Élmény, amelynek részesei vagyunk, lehetünk, olyan mintha Feszty-körképet látnánk,  a horizont tágul, benne vagyunk a festményben. Ez a tér nem szimulátortér, ahol motorozhatunk, ismeretlen tájakon járhatunk, ha tudatában is vagyunk annak, hogy a három dimenziós grafika alapja ma a számítástechnika. A kiállított művek csak áttételesen tanulmányozhatók, szemből szembe nem. A képek másként néznek vissza ránk, mint amikor a kiállítótérben szembesülünk velük. Hiszünk-e ennek a virtuális térnek, annak, amit láttat és közvetít? Itt nem csak a jelenről van szó, hanem a jövőről is, amelynek csak az elején járunk. A képek valóságosnak tűnnek, holott az a valóság, ahol a falakon függenek, közvetített, közel áll a képzeletbeli valósághoz, amely a jövőben egyre megszokottabbá válik, a virtuális térben élünk és tapasztalunk meg dolgokat. Bár nem hordunk virtuális sisakot, az érzékelésünk sem a tapintáson alapul, hanem a szempillantásra, a szemre alapozódik.

Kimaradtunk valamiből? Nem. Új élménnyel gazdagodtunk. Hogy így is lehet kiállítást szervezni, magas színvonalon. Emlékezni fogunk rá sokáig. Itt a katalógus elérhetősége, forgassátok.

 

 

 

Kölüs Lajos: A Műbe-járás

Aki könyvmoly, lehet még képmoly is, vagy fordítva. A Kieselbach Galéria kiállítása kapcsán valahogy úgy érzem magam, mint Jasper Fforde egyik figurája, Mycroft, a műbejáró feltalálója, aki könyvekbe ugrik. Sajátos szerkezetével remekművek belsejébe lehet hatolni, betelepíteni valakit Edgar Allan Poe A hollójába, kicsit átrendezni a cselekményt, beleértve akár a végét is.

A Kieselbach Galéria által kiadott album segítségével a művek világába is ugorhatok, oda-vissza, természetesen virtuálisan. Odáig nem megyek, hogy átrendezzem a kiállítást, nincs gondom a sorrenddel, a kiállított képekkel. Csak lesem őket, mintha ott lennék. Ott vagyok, sőt ott lehetek, ami szokatlan a karantén idején. Karanténkiállítás, ahol testi valóban mégsem lehetek ott.

Első villanásra Rimbaud: A kenyérlesők (ford.: Kosztolányi Dezső) című verse jut eszembe, átvitt értelemben. Népiesen felénk a szájat kenyérlesőnek, a szlengben csacsogónak nevezik. Szájtátva nézzük a kiállítást, és csacsogunk róla. Üvegen át is bepillantunk a terembe, leselkedünk, sőt erre is biztatnak bennünket, a korlátozások ellenére. A kiállítás valóságos, meg nem is. Példa. Példanélküli. A példából valóság lesz? Reménykedünk, hogy igen. Hallgatjuk a bevezetőket, a művészeket. Ki maszkban, ki maszk nélkül a kamarák előtt. Távol vannak tőlünk, elérhetetlenek, hangjuk is el-el halkul, megszakad. Egyik arc sem posztumusz voltában van jelen. Nem emlékezünk, élők. Mégis, bennem egy emlékezés feeling is van. A virtuális valóság egyre nagyobb szerepet tölt be életünkben. Elég utalni a skype-ra, az okostelefonokra, videókra. A táblaképek versengenek a mozgóképekkel. Sok múzeum anyaga elérhető az interneten, barangolhatunk a művészettörténetben. Most is barangolunk, képről képre. Hiányzik a reális tér, a kép előtti fókuszálás, a bemérés, az elmélyedés pillanata. A megnyitón tapasztalt nyüzsgés, ismerős és ismeretlen arcok sokasága.

Felteszem, ha nincs járvány, nincs karantén, talán nem kerül a tizenöt kortárs művész alkotása egy kiállítótérbe. Alkalom szüli a tolvajt, mondjuk. Meglepetésként élem meg a kiállítást, nem csak azt, hogy megrendezték, valóságosan, a képek ott függenek a falakon, a tér megvilágítva, néhányan személyesen is jelen lehettek, ám mi nézők, kívülről nézők vagyunk a kiválasztottak, a megtiszteltek, hogy valaki, valakik gondoltak ránk is, művészetszeretőkre, akik rendszeresen ott vannak, vagyunk a megnyitókon, vagy később, követjük az eseményeket, a művészet életútját, a múltat is beleértve. Ahogy Rimbaud írta: Ruhájukat a dér befújta,/ de ég szemük, és élnek újra./ S csak néznek ők. Mi is úgy érezzük, hogy ég a szemünk, de mit számít, hiszen újra élünk, akkor is, ha csak nézünk a képernyőre meredve.

drMáriás szerint Cecilia megmenti a hazát, hipnózis segítségével. Orbán Viktor a Csillagok háborújának egyik szereplőjét (Yoda-t) menti meg. A vírus nemcsak a jelenben hat, hanem időben visszafelé is, mintha mindig is valamiféle járványszerű életben lettünk volna. Védekeztünk, nekünk Mohács kellett, mondtuk egy időben, most parafrazálva a régi kijelentést, nekünk járvány kell, hogy ráébredjünk, közösségben élünk. Karantén-bulit ábrázol, mintha folytatódna a velencei álarcosbál, vagy királyok, hercegek, grófok haláltáncát látnánk.  Mossuk kezeinket, ahogy Győrfi Pál tanítja. Lady Gaga engedelmeskedik, ahogy mi is, mert mi vagyunk a mennyei bárány földi helytartója. Tavi rózsák között képzeljük el a jövőnket. drMáriás talán szándékosan nem Claude Monet kései festményei közül a legfigyelemreméltóbbat, a Tavirózsák ciklust választja, hanem Roy Lichtenstein virágait. Claude Monet több évtizeden át, egészen a haláláig dolgozott a cikluson. Hogy a mostani járvány évtizedekig tart-e majd, nem tudni. Legyünk türelemmel, és figyeljük drMáriás munkáit, tőle biztosan választ kapunk majd.

Király Gábor (Portré bagollyal, Otthon, 401.) szellemeket lát, megkettőződik a valóság, valamiféle félelem lesz úrrá figuráin, hiába tartja egyik alakja ölében a fekete macskát, nem az állatra, hanem máshova figyel, nem tudni, mire. A 401. figurája egyszerre reprezentálja a gyógyultakat, a halottakat, a fertőzötteket. Átestek rajtuk, ilyen a sors, kiszámíthatatlan mikor milyen szerep vár ránk. Vár ránk egy Sziget? Az is le van zárva. Vidéki táj, leöljük, amink van. Hazaérkezünk, hátizsákunk tele mindenféle jóval, de nem tudjuk, hogy mi vár ránk az ajtón belépve. Van-e Ébredés?, hiszen mostanában biztosan nem alszunk. Jól. Ketten, hol van már Mária és gyermeke idilli képe?

Lesünk, mint a moziban. Árván, egyedül. A virtuális térben egyszerre vagyunk jelen, közönséggé válunk, az ott levés pillanata köt össze bennünket, kommentelünk is, azon nyomban véleményt formálunk, szar a hang, nem látszanak a részletek. Az album kárpótol valamelyest, a nagyfelbontású képek részleteibe merülhetünk, később.

A tér ugyan virtuális, nem létező, képzeletbeli, de valóságosnak látjuk, elfogadjuk annak, létezik, holott mesterséges, előállított, lefényképezett, nevezhetjük pótkörnyezetnek is. Ahogy a tárlatokon nézzük a fotókat a performanszokról, képekről, szobrokról, amelyek csak kis ideig léteztek, szándékosan, előre eltervezetten. Valós terünkből szakít ki bennünket ez a megnyitó és kiállítás. Belehelyez egy másik térbe, egy másik valóságba. Nem válunk avatarrá, nem változtathatunk a kiállítás rendjén, a képeken. A webes reprezentáció tizenöt művész reprezentációja is, jelképezi is őket, magát a Galériát is. Arculatukat adják. Arcot adnak önmaguknak. Online, médiumként megjelenve. Utópia ez, vagy antiutópia? Az is meg nem is.

Czene Márta Szürkület című képe nem most született ugyan, de jellemző a járványhelyzetre. Az Alkonyzóna (The Twilight Zone) egy amerikai televíziós sorozat, melyet Rod Serling készített. Minden egyes epizódban (156 az eredeti sorozatban) keveredik az önálló fantasy, science fiction, feszültség vagy horror, gyakran egybekötve egy hátborzongató vagy váratlan csavarral. És ott a jel a háton, a pandémia jele (Várakozás). Vega étrend, steril, előre csomagolt, nincs benne semmi kreativitás, csak a rend feltűnő, a kényszeres rend, ebbe menekülünk a várakozásunkban. Semmi sem dőlt el, …élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat, énekelte az Illés együttes 1970-ben. Bele kell törődnünk, hogy megy minden a maga útján? Vagy jön a Mellékút? Vizsgálni fognak, életképesek vagyunk-e. A Találkozás kesztyűs módon lehetséges, félünk ugyanis a másik embertől, talán önmagunktól is. Törjük a fejünket, Elemzés, mivel vagy kivel is állunk szemben. Fertőződhetünk vagy magunk fertőzünk, mindegyik lehetséges opció. Egyedül vagyunk, és ennél szörnyűbb dolog nincs. A magány rosszabb a járványnál. Vissza az életbe? Canova szobra kel életre. A Szabadulás maga a fekete pokol, a vakság sivataga, nincs emberi figura, de nincs jelen a metakommunikáció (testjelzések, testtartás, mimika, gesztus, szemkontaktus) sem.

Stark Attila fehér tüzeket gyújt (Bur), de másként is látja a nyüzsgő éjszakát (Bar), zajlik az élet, peng a gitár. Cool and Mine, bányászni szabad, de nem akárkinek. Mean old word a múltba vezet. A „Mean Old World „egy blues dal, amelyet az amerikai blues elektromos gitár zenész, T-Bone Walker 1942-ben rögzített. Az évek során számos blues, jazz és rock and roll művész értelmezte és rögzítette. T-Bones új és már kifejlesztett stílusával, amelyben füstös, lelkes hangos kifejezéseire fegyverrel, szúró, jazz által vezetett vezetőségekkel válaszolt elektromos gitárján. Hol van a Country, kérdezzük? Puff neki. Most oldják a zárlatot, jöhet a pufball. Bum neki Budapest (Trop), mehetünk át a hídon, egyedül, senkivel sem fogunk találkozni, csak a madarakkal, az állatokkal, bemerészkednek a házakig, a belvárosig.

Hecker Péter különös terápiát javasol. Csiptetőt (Terápia I.), teregethetünk. Terápia II. egy dugóhúzóra emlékeztető formát jelöl, vagy inkább egy kullancsfejet, beletörik a bicskánk, ha ki akarjuk szedni a bőrünk alól. Ez a kullancs új nevet is kapott: Hungarian abstract painting. Juhászok kolbásszal, Férfi kakassal, Kisfiú kolbásznak öltözött, valamiféle fesztivál hangulatot kölcsönöz a kiállításnak. Kolbászból van a kerítés. A vasorrú bábától nem kell félnetek.

Verebics Ágnes Szájzára, Algoflex-forte-ja a védekezés módját jelöli. A szájzár maga a halál. Egyszerre sok szemünk lesz, mintha berúgtunk volna, káprázik a szemünk, hiába van több belőle, nem lesz élesebb a látásunk (Riadt ragadozó). Koponya maszk illik ránk is, nézőkre. Polipnak nézem a maszkot, mintha valamelyik Verne regény elevedne meg, a polipokkal való harc. Vagy már mi magunk váltunk polippá? Lázálom szőrös nőkkel c. kép a képzelet elszabadulását ábrázolja, saját nemünk lep meg minket, kripto-férfiként, jelmezben.

Iski Kocsis Tibor békésebb húrokat penget. Szabadság ciklus 4, a felhők kettéválását mutatja, mintha egy tükör vált volna ketté. Ugyanazt látjuk mindkettőben, de ég és föld a különbség közöttük. A Galamb egyedül áll, mögötte lévő bokor nem menedék, inkább fenyegető jel. Cum dederit installáció, az élet eredetére utal, a meteorra, amely vélhetően a földre hozta az élet kialakulásához szükséges fehérjéket, molekulákat.

Részegh Botond a Becsomagolt hétköznapok I-IX. ciklusában az érintés, a közelség a fontos motívum, ami ma kizárt, tiltott dolog. A személyesség, a gesztus, a nonverbális jelenség, kommunikáció. A Háború anatómiájában I., III-IV. a hiány jelenik meg, amikor két emberből lesz, lehet csak egy egész ember. Vagy már az sem, láb nélkül nem is lehet az. Diptichon I-II. merész vágással különíti el az emberi testrészeket, amelyek összetartoznak. A test egyik része rózsaszínű, van benne élet, a fej (vagy szív) fekete, haldoklik, vagy már halott is.

Semmi sem befejezett. A halál sem az, a járvány sem az. A képek megszállottjai vagyunk, el vagyunk veszve a műbejáráson. A Ki nevet a végén? c. játékot mindenki ismeri. Létezik, hogy az ember mindig nyer? Mycroft szerint létezhet. Hiszek neki. Nézzük a képeket, és olvassuk Jasper Fforde regényeit. Kortársak vagyunk.

 

Batykó Róbert: Magnum Bukta Imre: 2020 tavasza (Vidéki romantika) Czene Márta: Találkozás Czene Márta: Várakozás drMáriás: Dr. Kásler Miklós tavirózsák között Roy Lichtenstein műtermében akril és grafit vásznon drMáriás: Müller Cecília nyugalomhipnózisával megállítja a járványt és megmenti a hazát Matisse húsvéti virágai között F. Kovács Attila: Insta face ID Fehér László: Hegyek között Fülöp Gábor: Flóra Hecker Péter: Kisfiú kolbásznak öltözött iSKI KOCSIS Tibor: Cím nélkül, Szabadság ciklus 4 Király Gábor: OTTHON Részegh Botond: A háború anatómiája I. Stark Attila: BAR Szabó Ábel: Távoli város Verebics Ágnes: Koponya maszk Weiler Péter: Közalkalmazott maratonja, tengerkék napernyővel 


Címke: , , , , ,
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő