04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Poloma Máté Pál: A kávéház
2020.05.02 - tiszatáj

 

Poloma Máté Pál 18 éves, Dunaszerdahelyen, Csallóközkürtön él. Jelenleg a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin gimnázium diákja.

 

A közkedvelt EMKE egyik félreeső asztalát reggel óta az egykori hajóskapitány, Nagy József foglalta el. Érdes kezében a tollal elmélyülten munkálkodott az előtte heverő lapokon, s amikor az egyik már teljesen megtelt odébb rakta azt egy rendezetlenül tornyosuló kupacba. Ilyenkor pedig néha észrevette a halom mellett lévő díszes csészét és alkalomadtán ivott is a rég kihűlt kávéból.

A régóta itt dolgozók már sok hasonló alakot láttak termeikben. Szemükben ők voltak a firkászok, akik talán a leghűségesebb, de nem épp a legtöbb pénzt hozó vendégeik voltak. Nagy József mindenesetre még csak egy éve tartozott ebbe a furcsa társaságba.

Az Avantura tengeri vitorláson töltött több évtizednyi szolgálat után, elérkezett az idő, amikor szárazföldi feljebbvalói a férfi korára hivatkozva már alkalmatlannak tartották munkája folytatásához.

A városokban élő vagyonos hajótulajdonosok utolsó juttatásként akkora pénzösszeggel látták el, mellyel hosszú időn át könnyen eltarthatta magát. Így visszaköltözött a fővárosba, felkereste régen elhagyott otthonát, amit próbált újra belakni, mégis inkább aludt volna régi, szűkös kabinjában.

Társaságra vágyott, csakhogy amikor kiment az utcára visszakívánkozott a nyugalmat nyújtó kényelmes szobájába. Hónapok múltán azonban rá kellet ébrednie, hogy magánya az üres lakásban súlyosabb terhet jelent, mint az új emberekkel való ismerkedés.

Elindult, hogy felfedezze, a város mennyit változott a tengeren töltött évek alatt. A kikötőben szóba elegyedett a folyami hajósokkal, munkásokkal. Különféle vendéglátókat keresett fel, ahol a hozzá hasonlók költötték el pénzüket alkoholra és dohányra. Azonban ezek sem hozták vissza számára a régi időket.

Ekkoriban nagy népszerűségnek örvendtek azok a fajta helyek is, ahol a szokásostól eltérően nem a szeszes italok képezték a fő árucikket, hanem a messziről behozott, őrölt babból főzött kávé.

Nagy József, nyugalmazott kapitány először ódzkodott attól, hogy egy ilyen helyre betérjen, gondolván, ezekben afféle úri népek fordulnak meg, de félévnyi, minden komolyabb emberi kapcsolatot nélkülöző egyedülléte után már máshogy vélekedett.

Mivel régi barátai nem keresték, a munkások meg untatták, sokkal nyitottabb lett bármilyen társasági környezet felé, s mikor az EMKE díszes termeibe belépett, olyan emberekkel ismerkedett meg, akiknél különösebbekkel talán még sohasem találkozott.

Ők voltak az irodalmárok.

Nagy József nem volt tanulatlan ember. Szerette a könyveket, azonban a szerzők valahogyan mindig rejtélyesek voltak számára. Kifejezetten meglepte, mikor olyan személyekkel találkozott kiknek munkáit már olvasta is. Némelyikük valóban elismert alkotó volt, és ők összegyűlve itt, ezen a helyen töltötték napjaik jó részét.

Érdekes figura volt valamennyi. Látszatra kulturáltan társalogtak, ettek, ittak, dohányoztak, mint ahogy azt a felsőbb körökben szokás, azonban ők távolról sem tartoztak oda. Nagy József ekkor ébredt rá, hogy talán pont ez az EMKE lényege.

Hamarosan ő is bekapcsolódott a beszélgetésekbe, melyekben szinte minden téma előjött. Megvitatták a híreket, tárgyaltak a politikáról, kivesézték asszonyaikat, ismerőseiket, a kiadókat, a szerkesztőket és lényegében mindenkit. Valamint rengeteget tanakodtak egymás műveiről.

Az alkotók nem csak szórakozni, hanem dolgozni szintúgy ide jártak, azt pedig mindenki a maga módján végezte. Azoknak, akiket már elismertek néha unszolniuk kellett magukat az írásra, ha még újabb sikerekre vágytak. Néhányan, főleg olyanok, akikre az évek alatt még mindig nem talált rá a siker, meg nem értett lélekként, a többiektől elkülönülve tartózkodtak a helyiségben. De egyébként majdnem mindegyikük itt-ott félre szokott vonulni, ha az alkotásban csak egymaguk akartak lenni. Gyakoriak voltak azok a komikus jelenetek, mikor valaki a társaságból hirtelen révületbe esve adta elő legújabb ötleteit, majd újra tudatához térve mindenkinek a lehető legszigorúbban megtiltotta, hogy bármit felhasználjanak az elhangzottakból. Nemegyszer hangos vitába keveredtek, ha nem tudták eldönteni, ez, vagy amaz kinek is az agyszüleménye.

Az EMKE eme furcsa kompániája meglepően hamar befogadta a volt hajóskapitányt. Talán mert ők lényegében abból a mesélésből éltek – igaz másmilyen formában – melyet minden valamire való tengerész hasonlóan jól tudott művelni. Kíváncsiak voltak, Nagy József hogyan űzi az ő tevékenységüket, s talán valóban érdeklődtek eme utazó személyes tapasztalatai iránt. Ez pedig kifejezetten kellemes érzéssel töltötte el a kapitányt, hiszen már jó ideje senki sem törődött vele igazán.

Így hát beszélni kezdett mindarról, ami csak eszébe jutott a régmúlt időkből, s meglepve tapasztalta, hogy sikerült nagy hatást gyakorolnia hallgatóságára. Úgy vette észre újdonsült barátai minden érdekességre nyitottak.

Amikor az amerikai matrózokkal való összetűzéséről mesélt, az egyik fiatal lírikus megjegyezte, hogy szerinte ebből nagyon jó regényt lehetne írni, s még meglepőbb volt, hogy a prózaírók sem tartották rossznak az ötletet.

Egy este, amikor indultak volna hazafelé, az egyik, talán a legtöbb eladott példánnyal rendelkező regényíró ment oda hozzá, s kijelentette: Ezek az emlékek papírra kívánkoznak, és ha te nem akarod őket leírni, akkor figyeld meg, közülünk fogja valaki megtenni.

Ez komolyan elgondolkodtatta, hiszen feljegyzéseket is készített útjai során, melyek remek kiindulópontként szolgálhatnak egy ilyen vállalkozáshoz. Sosem csinált még ilyesmit, de talán épp itt volt az ideje, hogy kipróbáljon valami újat. Lehetősége megvolt rá, komolyabb dolga nem akadt, és akaratlanul is felrémlett benne egy kép, melyben irodalmár barátai elismeréssel, vagy netán irigységgel tekintenek rá, nevét pedig tömegek ismerhetnék meg. Jól tudta, ritka az ilyen pályakezdés, de nem példanélküli.

Az utolsó lökést, amire még szüksége volt, egy újságcikk adta meg, ugyanis egy irodalmi társulat utazási témájú pályázatot hirdetett.

Nagy József ekkor kezdett bele életet egyik legkülönlegesebb vállalkozásába, s lassacskán átvette barátai szokásait. Mindenhova tollat, tintát és papírt vitt magával, többször félrevonult, hogy mások ne zavarhassák, és szüntelenül dolgozott. Arra is jobban odafigyelt, hogy milyen információkat ad tovább ismerőseinek, mert mégiscsak jobb az óvatosság.

Eléggé vegyes volt tevékenységének fogadtatása. Valakik bátorították, mások azonban csak humoros megjegyzésekkel jutalmazták próbálkozását. Ő azonban mind e mellet is meglepően jól haladt. Élvezettel írta naplószerű regényét, újra átélve a régmúlt időket, közben néha kiegészítve azt.

Eljött a kitűzött határidő utolsó napja, s Nagy József még mindig nem tartotta elkészültnek művét. Az elmaradt fejezet, amin még dolgozott, éppen a legizgalmasabbnak szánt rész volt, mely az Atlanti óceánon történt kellemetlen kalózincidensről szólt. Utólag rossz döntésnek érezte, hogy pont ezt a momentumot hagyta utoljára. Tapasztalat nélkül nem mérte fel megfelelően a munka nagyságát.

Serényen írt, érezve a rá nehezedő nyomást. Szerencsére azonban nem akadt el, s amikor kiitta az utolsó kortyot csészéjéből, a tollat is letette. Nagyot fújtatva nézett végig az előtte heverő papírhalmokon. Kezébe vette a teljes regény darabkáit, hogy átnézze, majd az egész kéziratot gondosan elrendezze és összefogja.

Elkészült első szépirodalmi munkája. Percekig még nézegette a vaskos köteget, aztán hirtelen felpattanva, gyors mozdulatokkal összepakolta szanaszét heverő holmiját. Kisietett az EMKE-ből, épp csak odaintve ismerőseinek.

Nagy József el nem múló mosollyal adta fel a kéziratot, melynek Az Avantura útján címet adta, egy másik borítékban pedig a nevét és adatait küldte el. Innentől kezdve már csak várnia kellet.

Könnyed léptekkel tért vissza a baráti kompániához, mely lelkesen fogadta. Még ha nem is támogatták mindannyian írói törekvéseit, örültek felszabadult jókedvének. A felfokozott hangulatban pedig valami erősebbre kívánkoztak a kávénál, s az általában szűk erszények szokatlanul tágra nyíltak. Ezen az estén senki sem ragadott tollat.

Nagy József talán sosem volt még ennyire bőbeszédű, késő estig folyt belőle a szó. A nyugalmazott hajóskapitány utolsók között lépett ki az EMKE kapuján.

A hűvös szellő kissé magához térítette kábulatából és a szesz okozta émelygésből, majd elindult a kivilágított éjszakai utcákon. Az elmúlt nap történései jártak a fejében, mikor egy kereszteződéshez érve rálépett az úttestre. Lassan bandukolt át a másik oldal felé, mikor oldalról egy izmos ütközést érzett, ami a földre lökte. Iszonyatos ütések érték fején és oldalán, miközben nyerítések és kiáltások hangja rázta fel az éjszakát.

Nagy József, volt kapitány kiterülve a földön kapkodott levegő után. Érezte, hogy az összegyűlt vér kibuggyan szájából, s bár kiáltani akart, nem volt képes rá. Nemsokára azonban nem érzett fájdalmat, ahogyan már mást sem.

*

A bírálóbizottság elégedett volt a pályázatot övező érdeklődéssel. Sokáig tartott, amíg a sok művet elolvasták, kielemezték és értékelték. Végül öt munkát részesítettek díjazásban, s kérették a hozzájuk tartozó szerzők nevét rejtő borítékokat. Kíváncsian várták, kik azok, akiktől az alkotások származnak. Vajon hány ismerős, s hány eddig még nem hallott névvel fognak találkozni.

Kiválogatták a levélkupacból a nyerteseket, a többit pedig egy kályha elé hordták, melyben már lobogtak a vakítóan fényes lángok. Sorban dobták be a tűzbe a papírborítékokat, melyeket körbeöleltek, majd beborítottak a vidáman nyaldosó lángnyelvek, s megízlelvén a fehér lapokat felismerhetetlen, fekete masszává alakították, végül pedig teljesen elemésztették azokat.

 

 

Csikófogat Irodalmi Tehetséggondozó Műhely

2018 februárjában a Magyar Széppróza Napja alkalmából az Orpheusz Kiadó és a Guttenberg Pál Népfőiskola irodalmi pályázatot hirdetett határon túli középiskolások számára, melynek célja a fiatal tehetségek felkutatása, alkotói életbe való bevezetése.

A száz feletti jelentkező közül a legtehetségesebbnek ítélt 15 fiatal meghívást nyert a Balassagyarmaton megrendezett írótáborba, ahol irodalmi kurzusok zajlottak, valamint mentori rendszerrel működő foglalkozások. Év közben online kurzusokon is részt vehettek a fiatalok és a mentorokkal való kapcsolattartás szintén folytatódott online felületen.

2019 nyarán megjelent a hallgatók munkáiból összeállított antológia, melyet a terényi Héthatár Irodalmi Fesztiválon mutattak be. A kötet azóta már Kárpátalján is bemutatásra került és a 2020-as év folyamán az anyaországon kívül Felvidéken, Erdélyben és Délvidéken is folytatódni fog az antológia, illetve a szerzők bemutatása. A programból több résztvevő publikált már helyi és országos irodalmi lapokban.

Pánczél András


Címke: , , , , , , ,
2021.05.09 - tiszatáj

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

Tovább olvasom >>>
2021.05.08 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A VACSORA ZSUZSIVAL ZENEKARRAL
Május 13-án jelenik meg a Vacsora Zsuzsival zenekar új EP-je Talán nincs baj címmel. A tagokkal 2020 szeptemberében a Gribedli stúdió udvarán, egy felvételszünetben beszélgettünk tagcserékről, koncertélményekről, és a már rögzített, de kiadatlan számok sorsáról… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő