Tiszatájonline | 2020. április 22.

Örök szerelem nélkül, vagy vele?

PAP ÉVA: ÉS ÚJRA FELKEL A NAP
A végén lesz igazán izgalmas Pap Éva első regénye. Nem mintha ne lenne elég érdekes a puszta tény, hogy valaki negyvenes éveinek végefelé szánja rá magát első nagyprózájának megírására. Persze nem teljesen váratlan a mű, hisz a szerző korábban már jelentkezett versekkel és novellákkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

PAP ÉVA: ÉS ÚJRA FELKEL
A NAP

A végén lesz igazán izgalmas Pap Éva első regénye. Nem mintha ne lenne elég érdekes a puszta tény, hogy valaki negyvenes éveinek végefelé szánja rá magát első nagyprózájának megírására. Persze nem teljesen váratlan a mű, hisz a szerző korábban már jelentkezett versekkel és novellákkal.

Nem mondanám hagyományos családregénynek, hisz nem a generációk egymásutánja vagy rokoni viharok állnak a középpontban, hanem egy szerelmi háromszög. Ennek a família csak élő díszlete. Az alapsztori eredeti eseménysor. A szerző szabadkai férje családi ereklyéit tanulmányozta, s megragadta őt a zseniális vendéglátó, nagy család-összetartó nagymama alakja, aki ráadásul több doboz levelet és fényképet őrzött meg életéről. A családi fotókon nagymama és nagypapa mellett-mögött rendre föltűnt egy jóképű férfi, akiről azonban senki nem akart beszélni. Végül azonban sikerült kinyomozni, hogy Martin – aki a férj legjobb barátja volt – évekig titkos, szenvedélyes szerelmet ápolt az asszonnyal, aki a regényben az Eszti nevet kapta.

A liason előidőzője egy baleset volt. A férj, Stevan ugyanis egy vadászaton lövést kapott és elveszítette a férfiasságát. Milyen olcsó írói megoldás, biggyeszthetnénk le a szánkat! Csakhogy ezt a valóban profán helyzetet a való élet produkálta, nem az alkotói képzelet. A pár a történtek idején 30 éves, egy fiúk van. További gyerekeket szerettek volna, ám ez a terv most kútba esik. A szépasszony tele van vággyal, s férje is kénytelen belátni: talán mindketten jobban járnak, ha szemet huny egy viszonylag tisztességes szeretői viszony fölött. Esztit épp Martin bűvöli el, s az ő leplezett szeretője lesz keddenként egy titkos belvárosi lakásban. Később Stevan ki is mondja feleségének, hogy Martinban megbízik, és négyszemközt barátjának is áldását adja erre a különös kapcsolatra. Sőt arra kéri: tedd boldoggá! Csakhogy közben még egy kérést megfogalmaz: ne vedd el tőlem! Amit azért nem egyszerű összeegyeztetni.

Körülbelül eddig tart a családi história, itt kezdődhet a voltaképpeni alkotói munka. Pap Éva nagy erénye, hogy ezt a régi eseménysort fölkutatta és meglátta benne a témát. Nem tudom, történelmi tény, avagy alkotói döntés, de jó, hogy a légyottok nem csak a fülledt erotikáról szólnak. A két ember között erős érzelmi, szellemi kapcsolat és kölcsönös tisztelet is működik. Egy sima félrekefélés nem lenne túl érdekes, tétje sem volna. Még emeli a szintet, hogy a férj tud a viszonyról, bele is egyezett, ezért szerelmeseket nem kényszeríti a lebukás és a nagy botrány veszélye, amely minden titkos kapcsolatnak komoly feszültséget ad.

Így sem lehet ugyanakkor megkerülni a legfontosabb kérdést, a kapcsolat perspektíváját. Ez egyébként ritkán merül föl Eszti és Martin között. Együttléteik az összesimuló egymásrahangoltság, ritkán pedig a közös álmodozás jegyében telnek. Érdekes, hogy az írónő a 10 éves kapcsolatban sehova nem viszi el a titkos párt, holott a körülmények miatt erre módjuk volna. Ez gazdagítaná a viszonyt. Ám egy valódi közös életnek semmilyen lehetőségét nem próbálják ki, pedig benne van a levegőjükben. Egyszer Martin azért szakít pár évre, mert úgy érzi, nem tudja betartani barátjának tett ígéretet, hogy tegye boldoggá Esztit, de ne vegye el tőle. Később aztán az asszony egyszer álmodik egy közös gyerekről, de erre Martin semmit nem reagál és azt sem tudjuk meg, mi járt a fejében.

Bármennyire is igyekszik Pap Éva komfortossá tenni ezt a kettős szerelmet, bármennyi indokkal bástyázza körbe a megcsalást, olvasóként nem úszhatjuk meg, hogy végig ne gondoljuk a magunk életének háromszögeit, a meghozott döntéseinkkel okozott fájdalmakat, magunk és mások megalázását. A regény azt mondja, mindez nem azért van, mert mi hitvány gazemberek volnánk, hanem mert ilyen az ember, a szerelem, a vágy igazi természete, és hogy a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” csak elenyésző kivétel. Ezek a könyv életbevágó kérdései. A 30-as 40-es évek Szabadkájának csinos díszletei, az épületek, a villamos, az üzletek leírása, meg a szintén történelmi alakok, Színes, Ilka, vagy kisfiú Józsika bizonyára érdekesek a helybelieknek meg a családbelieknek. Az író jó ösztönnel nagyolja el ábrázolásukat, őt is a konfliktus magva izgatja igazán. Amelyben nincs semmi történelmi, ma is mindennapi valóság.

Nem nehéz kitalálni, hogy egy napon Martin azt mondja Esztinek: „Gyere velem!” Megvallom, számomra nagyon rokonszenves, hogy a férfi nem éri be az édes életpótlékkal, hanem a végére akar járni a dolognak: Ez valami, vagy csak egy gyönyörű álom? S akkor az asszony életében talán először kényszerül igazi döntésre. A benne dúló nagy vihart szépen mutatja meg a szerző Eszti álmában: „Egy férfival volt, aki gyengéden ölelte át hátulról, úgy, ahogy Martin szokta. Csak a karját látta, és kockás ingét, mint amilyet Stevan hord.”

Aztán meghozza a döntését, amelyet minden olvasó, akinek ereiben nem folyik víz vér helyett, szenvedélyesen fog megítélni. Neme, kora, élettapasztalata, vérmérséklete szerint. Nem mesélem tovább a történetet, hisz meg kell hagyni a könyvnek is néhány titkot. Van benne még egypár.

„És újra felkel a nap” – üzeni a könyv optimista címe. Ám a hátsó borító mintha önmagával feleselne: „Vajon léteznek olyan szerelmek, amelyek soha nem érnek véget?” Igen léteznek. Csak épp nem sokra megyünk sem velük, sem nélkülük.

Márok Tamás

Álomgyár Kiadó

Budapest, 2020

348 oldal, 3999 Ft