Lajtos Nóra: A tölcsérjázmin éneke
Valamikor tölcséres virág voltam
kehelyszájú angyalok pihentek rajtam
rózsaszín lepelben a felhők fölé
gondolatban ekképp nyújtózkodtam:
ha hétszer meghalhatnék
adj nekem boldog végeket
nem sziromhullató sírást
csak Úr-áldotta becses éneket
ha hétszer meghalhatnék
adj nekem szárölelő levelet
hogy aki engem meglát
elillanjon mint a lehelet
[…]
Valamikor tölcséres virág voltam
kehelyszájú angyalok pihentek rajtam
rózsaszín lepelben a felhők fölé
gondolatban ekképp nyújtózkodtam:
ha hétszer meghalhatnék
adj nekem boldog végeket
nem sziromhullató sírást
csak Úr-áldotta becses éneket
ha hétszer meghalhatnék
adj nekem szárölelő levelet
hogy aki engem meglát
elillanjon mint a lehelet
ha hétszer meghalhatnék
adj mellém majd örökzöldet
fűszál mellé kereszt tövébe
ős-göröngyű anyaföldet
ha hétszer meghalhatnék
adj mellém szép pásztorbotot
éjjel levetett ruhámra
hajnal köntösű gyöngyharmatot
ha hétszer meghalhatnék
adj nekem egy egész rétet
hogy ha magányban szenvednék
mellém a fürj rakjon fészket
ha hétszer meghalhatnék
adj nekem még sok jó esőt
hogy ha kiszáradna kehelytorkom
hadd igyak belőled dicsőt
s ha hétszer meghalhatnék
adj mellém vigasz-karót
ne lássa senki rajtam
mikor gyöngülök s termek kórót.