Fellinger Károly gyermekversei
Anyu szerint, aki szerelmes,
az a fellegekben jár,
pedig nincsen neki szárnya,
átgyalogol a vízen,
és persze nem süllyed el,
vagy a puha hóban lépdel,
és nem hagy maga után nyomot.
Á, nem ilyen egyszerű ez.
Szerintem, aki szerelmes,
annak varázscipője van,
vagy varázscsizmája.
[…]
Anyu szerint
Anyu szerint, aki szerelmes,
az a fellegekben jár,
pedig nincsen neki szárnya,
átgyalogol a vízen,
és persze nem süllyed el,
vagy a puha hóban lépdel,
és nem hagy maga után nyomot.
Á, nem ilyen egyszerű ez.
Szerintem, aki szerelmes,
annak varázscipője van,
vagy varázscsizmája.
Aki nem szerelmes, annak
a közönséges is megteszi,
mert abban is van egy kis varázserő.
Amikor én a sárban ugrálok,
nem lesz tőle sáros a bokám,
se a talpam, ha gumicsizmácska
vagy hócipő van rajtam.
Apu szerint
Apu szerint, mire
anyu kimondja,
hogy mire vágyik,
már meggondolta magát
és teljesen mást akar.
Így amikor azt mondja,
legyél jó kisfiam,
akkor minden leszek,
csak éppen jó nem.
Nem szeretném,
ha csalódna bennem.
Ágy alatt
Az apu arról áradozik,
hogy a szülői házukban
a legjobban szerettek
az ágy alá bújni,
kihallgatni a szüleit és a testvéreit,
és milyen jó móka lenne ez ma is.
Na persze, teszi hozzá,
a kedves anyátok mindig
telerakja az ágy alját
mindenféle cipősdobozzal,
meg olyan ajándékokkal,
melyekből kettőt kaptunk karácsonyra.
Elfelejti, hogy akkor még karcsú
kisfiú volt, s ma a nagy hasától
be sem férne az ágy alá.