Tiszatájonline | 2020. február 22.

Fellinger Károly gyermekversei

Anyu szerint, aki szerelmes,
az a fellegekben jár,
pedig nincsen neki szárnya,
átgyalogol a vízen,
és persze nem süllyed el,
vagy a puha hóban lépdel,
és nem hagy maga után nyomot.
Á, nem ilyen egyszerű ez.
Szerintem, aki szerelmes,
annak varázscipője van,
vagy varázscsizmája.
[…]

Anyu szerint

Anyu szerint, aki szerelmes,

az a fellegekben jár,

pedig nincsen neki szárnya,

átgyalogol a vízen,

és persze nem süllyed el,

vagy a puha hóban lépdel,

és nem hagy maga után nyomot.

Á, nem ilyen egyszerű ez.

Szerintem, aki szerelmes,

annak varázscipője van,

vagy varázscsizmája.

Aki nem szerelmes, annak

a közönséges is megteszi,

mert abban is van egy kis varázserő.

Amikor én a sárban ugrálok,

nem lesz tőle sáros a bokám,

se a talpam, ha gumicsizmácska

vagy hócipő van rajtam.

Apu szerint

Apu szerint, mire

anyu kimondja,

hogy mire vágyik,

már meggondolta magát

és teljesen mást akar.

Így amikor azt mondja,

legyél jó kisfiam,

akkor minden leszek,

csak éppen jó nem.

Nem szeretném,

ha csalódna bennem.

Ágy alatt

Az apu arról áradozik,

hogy a szülői házukban

a legjobban szerettek

az ágy alá bújni,

kihallgatni a szüleit és a testvéreit,

és milyen jó móka lenne ez ma is.

Na persze, teszi hozzá,

a kedves anyátok mindig

telerakja az ágy alját

mindenféle cipősdobozzal,

meg olyan ajándékokkal,

melyekből kettőt kaptunk karácsonyra.

Elfelejti, hogy akkor még karcsú

kisfiú volt, s ma a nagy hasától

be sem férne az ágy alá.