Tiszatájonline | 2020. február 17.

Czabala Zsófia: Konfetti

Első gong. Még el kell mennem pisilni. Lehúzom a cappuccinot, a mignont szép gyorsan belapátolom a számba. Második gong. Elindulok a mosdó felé, nincs sor. Kézmosás után próbálom helyreállítani arcom evés és ivás előtti állapotát. Harmadik gong. Előhalászom retikülömből a már félig gyűrött jegyet, megpróbálok javítani a helyzeten. Hét óra múlt két perccel. Nem baj, sose kezdik időben […]

A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán néhány éve, BA specializációs szinten, Kreatív írás képzés folyik. Az egyetemi képzés nyúlványaként a városban is elindult egy fizetős képzés: a Benkő Imola vezette ZUG Színház szervezésében, csekély összegért, szerda esténként kreatív írás órákat tartunk. A találkozások workshop jellegűek: az elmúlt félévben a (két oldalas) napló és a (másfél oldalas) kispróza műfajában alkottunk szövegeket. A szövegeket közösen felolvastuk, megbeszéltük, kijavítottuk, s így álltak össze azok a művek, amiket az év végi mustrán, képi és zenés kíséret mellett, felolvastunk egymásnak és a közönségnek. Számomra úgy tűnik, hogy az egyetemi kreditek okozta rendnél erősebb a befizettet pénz hatalma: igen egységes lett a dolgozatok színvonala. Ezekből válogattuk ki most a legjobbakat.

Szilasi László
SZTE BTK
egyetemi docens

Első gong. Még el kell mennem pisilni. Lehúzom a cappuccinot, a mignont szép gyorsan belapátolom a számba. Második gong. Elindulok a mosdó felé, nincs sor. Kézmosás után próbálom helyreállítani arcom evés és ivás előtti állapotát. Harmadik gong. Előhalászom retikülömből a már félig gyűrött jegyet, megpróbálok javítani a helyzeten. Hét óra múlt két perccel. Nem baj, sose kezdik időben. Hatodik sor. Ötödik sor. Negyedik. Természetesen középre szól a jegyem és a széle már bent ül. Sűrű bocsánatkérések közepette besasszézok a helyemre. Hét óra öt perc. Zárják az ajtókat. Kapcsolják ki mobiltelefonjaikat, köszönjük. Telefonok villannak. Sötétedik. Függöny fel. Hátam mögött mocorgás. Csönd. Jobbra tőlem orrfújás. Csönd. Nevetés. Előttem egy kisiskolás lány izeg-mozog. Ez nem korhatáros? Nevetés. Csattanás. Néma csönd. Horatio. Konfetti. Szünet. Fény fel. Ránézek az órámra, fél kilenc. Még egy óra. A tömeg szép lassan kiszivárog. Rajtam kívül csak pár idős ember. Az előadásról szóló prospektust nézegetem. Ki volt az a színész, aki az XY mellett állt, amikor X pofonvágta Y-t? Megvan. P! Hát persze! Tudtam én, csak nem jutott eszembe. Jó színész.

Gong egyszer, gong még kétszer. Villany le, függöny fel. Halk összesúgások a hátam mögött. Füst nyelése. X nagy robajjal be. Lenni vagy nem lenni. Kardrántás majd vér. Konfetti. Vége. A színészek sorra hajlonganak. Taps, kicsit lagymatag. Nem értem. Majd ugyanez még háromszor. Kiözönlik a tömeg a színházterem ajtaján. Egy-egy elszórt véleményfoszlány. Tetszett, nem tetszett. Fekete vagy fehér. Járásképtelen kacsaként tipegek a színházterem kijáratához. Négy centiméter. Ránézek a lépcsősorra. Fáj a lábam. Inkább lift. Várok vagy öt percet, majd négy idős hölggyel együtt beszállok. Hát ez valami botrány. Lesütöm a szemem. Ne is mondd. Kinyitom. Hogy képesek egy Shakespeare-t így átírni? Kinézek az üveglift falán át a csillogó városra. Földszint. Mély sóhaj, kiszállás. Nénik el. Cipőjük talpán lépéskor felvillanó konfetti szemcse. A ruhatárnál tömeg. Fiatalok rohangálnak a pult mögött. Két kabát egy levegő, két kabát egy levegő. Biléta be, kabát ki. Érthető személytelenség. Mellettem egy lány söprögeti le magáról az előadás maradványait. Elmosolyodom. Felveszem a kabátomat és elindulok kijárat felé.

Már szinte mindenki elment. Hűvös szél fúj a hajamba, nem kímélve agyon lakkozott tincseim. Hátranézek az épületre. Hatalmas üres gyönyörűség. Követem a többi embert a villamosmegálló felé. Nem bírok gondolkozni. Jön a villamos. Gondolkodás nélkül átszaladok tűsarkúmban a zebrán. Felnyomorgok a szerelvényre. Nem figyelek, véletlenül nekimegyek egy nagydarab fickónak. Miért nem figyelsz? Néhányan az előadásról, felismerem őket. A téma még mindig ugyanaz. Átszállok a 4-6-ra. A fejemben semmi sem tiszta. Kocsmák mellett haladok el. Előttük fiatalok cigarettáznak alkoholtól mámorosan. Belülről a tuc-tuc zene szól. Sétálok tovább. Piros és zöld. Végre otthon. Kulcs fordul a zárban. Sötétség. Villanyt kapcsolok és lerázom magamról a béklyóimat. Előkeresem táskámból a prospektust és a jegyet. Alatta a mélyben színes halom. Konfetti. Elmosolyodok.