04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Boldog Zoltán: Nem lehet NAT-ból házat építeni
2020.02.13 - tiszatáj

Ha az ember házfelújításba kezd, törekszik arra, hogy a munka elvégzése után a lakó és a látogató érezhesse a megújulást, a fejlődést.

A NAT egy olyan ház, amelyet látszatmegoldásokkal próbáltak átalakítani, és ez feltűnt az emberek egy részének. Mi ez az elnyagdult nyílászáró? Mi ez a furcsa színösszeállítás? Hogy néz ki ez a glettelés? Ezt az álmennyezetet egy szakember készítette?

Erről a házról mindenkinek van véleménye. Nem azért, mert mindenki ért hozzá, hanem mert mindenki érdekelt benne. Ez egy közös ingatlan, közös rezsivel, innen indul el a jövő. Tehát egy elég fontos hely.

Jenei Gyulával ellentétben engem nem zavar a hiszti, a szülői, a tanári, a kőműves-segédmunkási felháborodás. Megnyugtató, hogy egyáltalán az oktatásügy érzelmet vált ki az emberekből, és nem csak a megjósolhatatlan világvégéről és celebek párkapcsolati gondjairól értekeznek a közösségi oldalakon.

Éppen a  közöny, a hiszti elmaradása háborítana fel.

Fontos észrevenni, hogy sokaknak tetszik a felújítás. Ők éppen ilyen átalakításra gondoltak sok hazai, magyaros motívummal, piros, fehér és zöld ajtókkal, ablakokkal, nádtetővel, székely kapuval, és kéményre költözött gólyával.

Mások háborognak. Erről is szól a netokrácia: azé a hatalom, aki ügyesen menedzseli a véleményét, és párbeszédbe kerülhet a vele azonos szinten és véleményen lévőkkel, jól összeveszhet azokkal, akikkel nem ért egyet. A vitakultúrát is az iskolában lehetett volna megtanulni (nyelvtan- és irodalomórán), erről is lekéstünk, de a hisztiből is sokat profitálhatunk.

Ugyanis a NAT-hoz kapcsolódó nyilvános felszólalások alapján körvonalazódik egyfajta szakmai és társadalmi igény. Milyennek képzelünk el egy házfelújítást, egy átalakított otthont? Milyen legyen a modern kor fiataloknak szánt épülete?

Ahogy a szakmai és civil hozzászólásokból kiderült, a NAT nem veszi figyelembe a diákok igényeit és politikailag elég irányzatos.

A diákoknak újították fel a házat, de nem érdekelte a ház gazdáit, milyen színeket szeretnének a benne lakók, és milyen helyiségre lenne szükségük a fiataloknak. Piros, fehér és zöld lesz, oszt kész. Mindegy, hogy nekik a lila a kedvencük, mert az nem jó. Nem jó, mert ők fiatalok, és nem elég tapasztaltak a színekhez. Majd megszeretik, majd hozzászoknak. Piros, fehér és zöld házban is rajonghat valaki az angol popzenéért, csak csukott ablaknál hallgassa, mert megszólják a környéken, hogy nézd már, a kis magyar milyen globalista zenét hallgat, miközben matyó hímzéses takaróban alszik.

Nem kérdezték meg a tanárokat, a ház idősebb lakóit, és ez nem is baj – állítja Jenei Gyula. Úgyis csak veszekednének. Van ebben valami, hiszen őket nem kényszeríti senki arra, hogy a házba járjanak, ott lakjanak, és egyengessék a fiatalok útját. Ki lehet vonulni, el lehet menni pénztárosnak. Egyébként is a tanárok sokfélék. Keveset érdekli közülük a diák, csak igyekszik túlélni, hogy hazamenekülhessen. A tanárok véleményét fontos lett volna meghallgatni, de nem feltétlenül tartalmilag, ahogy Jenei Gyula gondolja. Hanem azt kellett volna kérdezni tőlük: szerintetek milyen igényeik vannak a fiataloknak? Mert ők nap mint nap látnak fiatalt, és bár nem mindig értik őket, előfordul, hogy igen. Ez a nagy fiatal számok törvénye.

Leszámolva az allegóriával: maradt az információmennyiség, sőt nőtt a teher. Az új ház nem lett praktikus, nem lett lakhatóbb. Egyre vastagabb és magasabb kerítés választja el a világtól. Sokan úgy gondolják, a lakók nem éreznék jól benne magukat, bár őket idáig – újra hangsúlyozom – még senki sem kérdezte. (Mégsem sikerült a leszámolás. Hiába, az irodalommal nem lehet leszámolni a hétköznapokban sem.) Ott maradtak a nagyi bútorai, és nem fér el tűlük a nagyképernyős tévé, a router és az Xbox, mert semmit sem akarunk kidobni, semmiről nem akarunk lemondani. Még a padlásra sem visszük föl. Olyan erőszakos, önfejű nagyapák lettünk, akik ellen lázadtunk volna diákkorunkban. Már pedig magyar címer kerül a falra, nem pedig Fluor Tomi-plakát – így húzzuk meg a határt nagyapailag.

Az öregek készítettek egy tantervet az Y-, X- és az Alfa-generációnak, készítettek egy múzeumot, egy skanzent, ami nem arra való, hogy lakjunk benne.

Arra való, hogy emlékezzünk a múltra, kiszakadva a jelenből.

Nagymama bútoraiból maradhatott volna nyugodtan, csak meg kellett volna tervezni, melyik szobába tegyük, és hogyan helyezzük el hozzá képest az LCD képernyőt. De ide már nem fér több minden. Egy régi bútort kicseréltek egy másikra, kicsit leporolták, de attól unalmas, lehangoló, zsúfolt az egész ház. A lakók és a látogatók szerint is. Ha pedig a felújításra felkért cég rosszul végezte el a munkát, akkor az ember reklamál, alkudozik, háborog. Végső esetben még el is költözik.

Mit lehetne tenni, hogy jól érezzük magunkat ebben a házban? Fessük át titokban a falakat? A tulajdonos tudta nélkül árusítsuk ki a régi bútorokat? Gyújtsuk fel az egészet?

Sokféle megoldás lehetséges, de a legvalószínűbb, hogy hozzászokunk. Ez jutott nekünk. Kis pénz, kis ország. Bezzeg Finnországban máshogy építkeznek, de erről ne is beszéljünk, mert minket nem érdekel a jelen, csak a múlt, csak a hagyomány, a régi értékek megőrzése. Mi a múltunkat akarjuk jelenné tenni, jó nekünk az olcsó látszatmegoldás, és ezzel megnyomorítjuk a lakókat, akik nem szívesen tanulnak és dolgoznak a házban.

(A szerző tanár, újságíró)


Címke: , , , , ,
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.22 - tiszatáj

INTERJÚ JÓNÁS ZOLTÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Jónás Zoltán előadóművész, kultúraszervező, az erdélyi, felvidéki és észak-magyarországi egyetemeket összefogó Kortárs Hangon irodalmi pályázatának és műhelyének alapító főszervezője beszél a tehetséggondozásban szerzett tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő