Fellinger Károly gyermekversei
Írtam a padtársamnak
egy szerelmes verset a számítógépembe,
hogy mennyire imádom,
ő az egyetlen kincsem.
Tegnap meg mi történt?
A padtársam az unokatesómmal
sétálgatott, kéz a kézben.
Mit képzel magáról?
Szakítok vele, még ma.
A mesterművemet
már ki is töröltem a gépemből.
Igen ám, csak azzal nem számoltam,
hogy a verset kívülről tudom.
Kívülről
Írtam a padtársamnak
egy szerelmes verset a számítógépembe,
hogy mennyire imádom,
ő az egyetlen kincsem.
Tegnap meg mi történt?
A padtársam az unokatesómmal
sétálgatott, kéz a kézben.
Mit képzel magáról?
Szakítok vele, még ma.
A mesterművemet
már ki is töröltem a gépemből.
Igen ám, csak azzal nem számoltam,
hogy a verset kívülről tudom.
Azt mondják
Azt mondják az osztályunkban
a fiúk, hogy mi lányok
sokkal többet beszélünk, mint ők.
Csak azt felejtik el a nagyokosok,
hogy ez az ő érdekükben történik.
Mert mi csajok
elsőre megértünk mindent,
nekik meg néha még
harmadszorra sem sikerül.
Így hát nem csoda, ha be nem
áll a szánk.
Állatkertben
A kistesóm az apuval
tegnap állatkertben járt.
Elújságolta,hogy a zebrák
úgy néznek ki, mint a ló,
csak csíkok vannak rajtuk.
Biztosan meghemperegtek
az utakra frissen
mázolt zebracsíkokban.
A vadlovak meg nagyon
hasonlítanak hozzájuk,
csak a csíkok hiányoznak róluk.
Ők talán a sárban rajcsúroztak, vagy
az is lehet, hogy más-más öltöztetőjük van.
