„Harc a sikerért”

INTERJÚ SÓS ÁGNESSEL, A BIDF FESZTIVÁLIGAZGATÓJÁVAL

A siker is történet jelmondatával a BIDF 2020-ban hatodik alkalommal rendezi meg budapesti programsorozatát. A Cinema City Aréna öt mozitermét január 27. és február 02. között megtöltő vetítések, előadások és közönségtalálkozók egyedi élményben részesítik a mozinézőket és azokat akik a filmek utáni beszélgetésekre kíváncsiak. Az interjúban Sós Ágnessel emberi történetekről, a főhős-vezérelt kreatív dokumentumfilmről, a hazai gyártási viszonyokról, a BIDF jövőjéről és a filmfinanszírozás buktatóiról beszélgettünk.

– Mit jelent a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál, mint kulturális termék? Mi lehet a szemle „brandje”?

– Ez az egyetlen Magyarországon megrendezett nemzetközi dokumentumfilm fesztivál – színvonalában még a miskolci CineFest emelhető mellé – melynek óriási közönségtábora van. Az itt vetített filmekről elmondhatjuk, hogy többségük kielégítő gyártási viszonyok között, profi filmes szakemberek közreműködésével, optimális költségvetéssel készült, A kategóriás mozgóképek, melyek esetében nem a téma, hanem a főhős-vezérelt történet a lényeg.

– Mit takar a szemle idei jelmondata, A siker is történet mottója?

– Kettős jelentése van. Ahogy a dokumentumfilmek mindegyike hétköznapi hősökről szól, így a filmfesztivál plakátján is minden szemlénken egy vagy több hétköznapi hőst emelünk ki. A filmfesztivál reklám spotjának is ő a figurája, aki jelen esetben egy pék. Idén egyrészt azért is választottuk ezt a szlogent, mert a BIDF maga is történet, hála istennek ma már sikertörténet, másrészt a képen és a reklámban szereplő pék maga is egy sikeres ember. Egyébként a sikerről is lehet filmet csinálni, nemcsak a nehézségekről, a bánatról, szomorúságról, arról, hogy a világ mennyire borzasztó irányba megy. Persze ez egy ötlet, amit minden évben kitalálunk, hogy a nézőket elgondolkoztassuk.

– A BIDF idei filmjei között szereplő Oscar díjra nevezett alkotások is jelzik, ezen a rendezvényen a dokumentumfilmek többnyire élenjáró technikai és szakmai apparátussal készülnek és kifinomult vizuális igényességgel ruházzák fel az olykor puritánnak és képileg egysíkúnak bélyegzett műfajt. Mit is jelent valójában az a kifejezés, hogy „kreatív dokumentumfilm”?

– Februártól kezdve, tizenegy hónapja folyik a filmek felkutatása és bekérése a világ minden részéről. Ezek egy része olyan alkotás mely már díjakat nyert és különböző fesztiválokon került bemutatásra. Minden évben több százan neveznek a szemlére és akkor egyszer csak kiderült több BIDF-re beválogatott filmről is, hogy közben bekerültek az idei Oszkár válogatásba is vagy például Európa filmdíjat kaptak.

A kérdésed második felére válaszolva, nagyon sok mindent nevez a világ ma dokumentumfilmnek. Sokszor az alkotó is tévedésben van és ez súlyos hiba. A dokumentumfilm szóban benne van, hogy film. A film az nem lehet riportázs, az nem lehet interjú, az nem zsurnalizmus, nem újságírás. Tehát, ha látsz egy riportot képekkel, az nem film, az tv műsor, az magazin műsor. Vagy ha egy tudományos ismeretterjesztő filmet látsz, az sem film, mert nem főhős vezérelt, nem igazi történetmesélés, hanem „valamiről” szól. Tehát itt a lényeg az, hogy a kreatív dokumentumfilm történetet mesél (story telling), főhős vezérelt, ebből a szempontból ugyan az mint a játékfilm, mert dramaturgiai mű, művészeti termék. A különbség a játékfilmhez viszonyítva, hogy nem színész játszik benne, hanem mondjuk te vagy én, mert rólunk szól. De ugyanúgy egész estés mozifilm, mint a játékfilm. Magyarországon még kevésbé elterjedt, de sok európai országban már vagy 10 éve elfogadott az új szemléletű kreatív dokumentumfilm gyakorlata és fogalma.

– Bővültek-e a mai dokumentumfilmek lehetőségei? A közönség hogyan reagál ma egy újszerű dokumentumfilmre és hol található egy ilyen alkotás fókuszcsoportja? A specifikus filmszemléken kívül, milyen más fórumokon nézhetünk ma kreatív BIDF-es dokumentumfilmeket?

– Magyarországon sajnos a nézők 99%-ban csak fesztiválokon találkozhatnak ilyen alkotásokkal. Viszont a BIDF egész éves filmfesztivál, mi vetítünk év közben is sikeres filmeket ebből a felhozatalból. Most, hogy csodálatosan sikerül felépíteni a szemle közönségét, talán a jövőben bele merünk fogni ezeknek az alkotásoknak a forgalmazásába is. Ha mérhető profitról nem is beszélhetünk majd-e téren, de a nézők igényeinek kielégítésére törekszünk, az emberek érdekében járunk el. Ez a róka fogta csuka példája, kicsit nevetséges gazdaságilag. Hiszen, ha nincs közönség, nem érdek a forgalmazás, de ha nincs forgalmazás, nem is lesz közönség. Az a szándékunk, hogy ezt a gátat áttörjük.

– Kik a magyar és a nemzetközi zsűri tagjai, milyen művészeti és egyéb területekről érkeznek a szakemberek? Itt mi volt az amin a BIDF szervezőinek el kellett gondolkodniuk?

– Mivel minden egyes film egy összetett művészeti termék, az lebegett a szervezők szeme előtt, hogy ne csak filmeseket hívjunk, hanem kiszélesítjük a szakemberekből álló zsűrit és a zenei világból, az irodalomból, a színházi világból érkezzenek azok, akik az értékelő bizottság tagjait alkotják. Sőt újságírókat is hívtunk, akik attól boldogok, mikor a mozivásznon meglátják saját témájukat elmélyítve, átemelve a művészet világába. Ugyanakkor egy ilyen dokumentumfilm tartalma, valóság és igazság értéke, és információs készlete sok szempontból azonos az oknyomozó újságírás módszerének társadalmi értékeivel. A külföldi zsűri meghívottjai pedig nemzetközi szaktekintélyek. Többek között, színházigazgatók, forgalmazók, producerek, filmrendezők.

– Idén hat kategóriában hirdette ki filmes programsorozatát a BIDF: „Harc a szabadságodért”, „Harc az identitásodért”, „Harc a gyermekedért”, „Harc az álmaidért”, „Fiatal filmesek rövidfilm versenye”, valamint „Magyar verseny”. Mi volt az elképzelés a különböző szekciók kijelölésekor?

– Amióta kitaláltuk ezt a filmfesztivált, minden évben, úgynevezett tematikus szekciókat csinálunk. Ez azt jelenti, hogy nem rövid, középhosszú és hosszú filmekre bontjuk a filmes mezőnyt vagy nem azt mondjuk, hogy zenés filmek, történelmi filmek, stb., hanem megvizsgáljuk és elemezzük a beválogatott alkotásokat, az alapján, hogy milyen témák köré szervezhetőek, majd csoportokat hozunk létre. Ahogy megérezzük, hogy ezek a filmek mit sugallnak a tartalmukban, a filmegységnek adunk egy új fantázianevet és ezzel létrehozunk egy aktuális BIDF-es filmblokkot. Például, idén úgy éreztük, hogy az emberek valamiért küzdenek, harcolnak a világban mindenütt. Azt mondtuk, legyen a kulcsszó a „harc”, hol a kemény dolgokért, hol szép dolgokért, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy az álmaidért harcolsz-e vagy a szabadságodért.

– A filmfesztivál ideje alatt más programok is lesznek, melyek tovább árnyalják majd a vetített filmekről való gondolkodást. Előzetesen mit kell tudnia a nézőnek ezekről a lehetőségekről?

– A nemzetközi versenyfilmeké a fő attrakció, ezen kívül van magyar verseny és vannak versenyen kívüli filmalkotások. Ezek általában régebbi, történelmi témájú magyar filmek, de lesz premierfilm vetítés is. Kreatív producere voltam ennek a filmnek, aminek a címe Isteni kéz. Zsigmond Vilmos operatőrrel is van egy film versenyen kívül, viszont a lényeg, hogy minden vetítés után fél órás beszélgetéseket rendezünk a közönség, az alkotók és/vagy a film főhőse között. Illetve vannak kiterjesztett közönségtalálkozók és viták, ahol egy óra áll a rendelkezésünkre, hogy a film rendezője, a szakértők, szakember moderátorral és a közönséggel beszélgessenek. Legalább 10 ilyen alkalom lesz megrendezve, köztük szerepel meghívott közel kelet szakértő és katonaorvos is. Ezen kívül lesznek még további beszélgetések is a Filmkészítés háborús övezetekben című mesterkurzus keretében, melyet Talal Derki Oszkár jelölt rendező vezet, aki két levetített Oszkár jelölt film megtekintése után osztja meg tapasztalatait és folytat párbeszédet a nézőkkel. Továbbá lesz speciálisabb szakmai program is, ami tulajdonképpen egy ötletbörze filmeseknek.

– A szemlén magyar alkotások is vetítésre kerülnek, milyen tendenciák figyelhetőek meg a kortárs hazai dokumentumfilmekkel kapcsolatban, merre tart a műfaj?

– Hát erről egy órát sem lenne elég beszélgetni. Egyrészt itt vannak a tehetséges magyar rendezők, akik megtanulták a szakmát és pontosan tudják mi az a kreatív dokumentumfilm, amit egyáltalán nevezni lehet nemzetközi fesztiválokra és átlátják mik ezeknek a filmeknek a műfaji és színvonalbéli kritériumai. És ott van rengeteg elkészített magyar dokumentumfilm, melyek nem ütik meg ezt a mércét, sem televíziós ismeretterjesztő sem filmművészeti értelemben.

Jelenleg másfél éve tart egy vákuum a mi szakmánkban, szinte egyetlen film sem készül, egyetlen pályázat sem elérhető ezen a területen. Szervezeti változások vannak, miközben minden áll. Sok képzett tehetség nem kap ma lehetőséget és úgy látom, sajnos sok energia és kiadás megy el olyan munkák finanszírozására, melyekből gagyi, rossz filmek készülnek. A finanszírozási szisztéma kidolgozatlan, holott a dokumentumfilmek támogatása a világban, jól működik és már rég ki van találva. Lehet, hogy a lengyel vagy a cseh rendszer nem egyezik, de jól ki van gondolva, működik a gyakorlatban. Most idehaza például megalakult a MADOKE, de még nagyon gyerekcipőben van. Kérdés, amellett, hogy a dokumentumfilmes világ most összezár, mi kellhet ahhoz, hogy ez a fórum érdemben pozicionálhassa magát, hogy hatékonnyá válhasson. Visszakanyarodva a magyar alkotások versenyprogramjára, idén ebben a kategóriában hat magyar produkciót versenyeztetünk, mindegyiket nagyon szívesen ajánlom a közönség figyelmébe.

Szász Csongor