07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Rizspor helyett L’Oréal
2020.01.21 - tiszatáj

COSI FAN TUTTE – BEAVATÓ OPERA NEM CSAK BIMBÓZÓ KAMASZOKNAK

Toronykőy Attila rendezésében elsősorban a műfajjal ismerkedő fiataloknak szánta a szegedi operatársulat Mozart vígoperáját, a Cosi fan tuttét, amit kettős szereposztásban mutattak be a hétvégén a kisszínházban.

Tom Hulce Mozartjának idétlen vihogását mindenki örökre megjegyzi, aki látta Milos Forman filmjét, a mára klasszikussá lett Amadeust. Ezért ügyes húzás a rendezés mellett a díszlettervezésre is vállalkozó Toronykőy Attilától, hogy színház a színházban játékként képzelte el a sokféleképp értelmezhető, enigmatikus Cosi fan tuttét, és a rendező szerepében behozta az előadásba a komponistát is. Büte László énekkari művész a színpad szélén, Mozart feliratú rendezői székről, a csembaló előtt ülve tartja szemmel a szürke rokokó ruhákba bujtatott főszereplőket, akik a nyitány alatt monogramos háttámlájú rokokó székeikről figyelik, ahogyan árnyjátékosok előadnak nekik egy szerepcserés szerelmi történetet. Amikor a vihogó Mozart megunja a rizsport, és 2020 jegyében inkább L’Oréalért kiált, a székeket kényelmes babzsákfotelekre, a kardokat pedig pisztolyokra cserélik. Korhű jelmezeikből mai ruhákba bújnak a szereplők, és recitativók helyett prózában kezdenek beszélni. A játékteret a színpad hátterében lezáró, hatalmas vetítővászonként is funkcionáló fehér falról pedig leszedik a díszítők a barokk arany ornamentikát.

 

 

Kérdés persze, pusztán azzal, hogy időben közelebb hozzák Lorenzo da Ponte maga korában sikamlósnak számító történetét, és az énekbeszédet prózára cserélik, a zenei anyagot is húzzák, sűrítik, tényleg közelebb kerülhet-e az opera műfaja is a célközönséghez, a középiskolásokhoz. Mert alapvetően nekik szánták a beavató produkciót, amit különben operabérletben felnőtteknek is kínálnak. A kérdést igazából csak a teljes előadás-sorozat után tudják majd megválaszolni az alkotók és a szereplők. Nekem az a gyanúm, aki eddig szerette, ezután sem menekül az operától, aki viszont irtózott tőle, nem biztos, hogy ennek az előadásnak köszönhetően lesz a műfaj szerelmese. Mert nem pusztán kedvcsináló egy-másfél órás keresztmetszetet adnak, hanem két felvonásban majdnem a teljes operát rázúdítják a fiatalokra. Operabarátnak persze jó hír, hogy hallhatja a nehéz áriákat, de a műfajjal csak most ismerkedő gyereknek, főleg ha még nem is középiskolás – és több ilyen ifjú nézőt is láttam mindkét előadáson –, akár sokk is lehet.

A tisztes énekesi teljesítmények között igazán kiugrót alig hallottam. Az pedig megint bebizonyosodott, nem olyan biztos, hogy az operaénekeseknek prózát profin mondani sokkal könnyebb, mint a recitativókat elénekelni. Itt is számít a tempó, hangszín, ritmus, artikuláció, poentírozás. Hogy tökéletesen csinálják, a színészek is egy életen át gyakorolják. Elég egy hamisan elmondott mondat, egy késlekedő riposzt, pár nyilvánvaló megakadás, kis baki a szövegben, máris olyan érzése támadhat a nézőnek, mintha egy diákszínpad amatőr előadásán lenne. Kár, mert Varsányi Anna, az előadás dramaturgja különben kacagtató poénokkal tűzdelte tele az összekötő szövegeket, így ha jól mondanák a prózát, működhetne ez a koncepció.

 

 

A pénteki premieren számomra a legnagyobb meglepetést Horák Renáta szerezte, aki a kissé karcosnak, ridegnek beállított Fiordiligi szerepében nagyszerű hangi és fizikai formaidőzítéssel debütált. Alakításán érződött a rengeteg befektetett munka, a stílusismeret, a professzionális felkészítés. Különösen tetszett a már-már Händel skálafutamait idéző nevezetes „Mint a szikla” („Come scoglio”) ária, melyben halálosan komoly arccal szinte paródiaszerűvé növesztette a felháborodást. A nagy virtuozitást igénylő ária karikatúra jellegét erősítő vicces rendezői ötlet, hogy közben háborgó hullámokat vetítenek a háttérfalra, majd a főszereplők szörfdeszkával jelennek meg, és közös hullámlovaglással zárul a jelenet. Szombaton a másik szereposztás élén Kovács Éva alakította Fiordiligit, aki egészen más karaktert, játékosabb, bohémebb nőalakot formált. Hallhatóan megküzdött az énekszólam mélységeivel és az oktávnál nagyobb ugrásokkal, összességében mégis meggyőzött. Dorabellaként először Dobrotka Szilvia mutatkozott be, akinek plasztikusabban sikerült érzékeltetnie a hűtlenkedésre könnyebben kapható testvér alakjának groteszkségét, a történet komédia jellegét. A tragikusra hangolt „Szörnyű a szenvedés…” („Smanie implacabili”) árián is átsütött a paródia. Másnap este Máthé Beáta is hozta az elvárható színvonalat Dorabellaként.

A hazai hagyományokat követve Despinát, a nővérek szobalányát talán túlzott óvatoskodással ebben az előadásban is Rosinára keresztelték, és a lányok tizennégy szobás sorrentói villájának házvezetőnőjévé léptették elő. Az előadás egyik legszórakoztatóbb része Rosina „A férfinép állhatatlan…” („In uomini, in soldati”) kezdetű népszerű áriája. Miközben hamis könnyekről, csalóka pillantásokról, hazug szavakról, csalfa bájcsevejről énekel, a háttérfalon Sylvester Stallonétól Channing Tatumon át Brad Pittig a legismertebb mai szívtiprók, katonafiguraként elhíresült hősszerelmesek fotóját mutatja, majd slusszpoénként Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor és a felborzolt hajú Donald Trump fényképe is felbukkan. Mert a férfiak is mind így csinálják. A csattanónak is van csattanója: elromlik a távirányító, és Rosina Don Alfonsóval váltott csókjáról is előugrik egy fotó, ami kimerevítve beragad. „Ez a hajó már elment” – mondja erre Vajda Júlia, akinek régi jó szerepe Rosina, most is vérbő bolondozással, tettetett naiv rácsodálkozással hozza az alkoholt sem megvető rafinált kis bestiát. A pólójára jól látható, nagy betűkkel írták: „50 is the new 20” – ennek jegyében olyan könnyedséggel énekli a nehéz áriákat, mint évtizedekkel ezelőtt. A szombaton debütáló Kónya Krisztina is tűzről pattant Rosina, bár kissé decensebbre veszi a figurát. Éneklés közben ugyan jobban koncentrál a karmesterre, számára is remek lehetőséget kínál ez a szerep, ami meglepően illik hangjához, habitusához.

Hanczár György csak később mutatkozott be, így a publikum a két Ferrando közül az első két estén Balczó Pétert hallhatta, akinek lírai tenorként ez az igazi szerepköre. Persze nem lehet összehasonlítani nagy kedvencemmel, az utánozhatatlan Réti Józseffel, akinek pazar hangfelvételeire csak a halála után évtizedekkel, a CD-, majd még inkább a YouTube-korszak beköszöntével csodálkozott rá a világ. Ha nem is olyan éteri édességgel és könnyedséggel, mint Réti, Balczó is poétikusan énekelte a „Szerelmem átjárja…” („Un’aura amorosa”) kezdetű, sokak szerint az egyik legszebb Mozart-tenoráriát.

 

 

A jelmezeket is tervező Varsányi Anna a megszokott turbános törökös viselet helyett raszta hajú mai rappereknek öltöztette az álruhás csábítókat. Szélpál Szilveszter talán a kelleténél kicsit ütődöttebbnek mutatta Guglielmót, de remekül énekelt, bolondozott. Ugyanebben a szerepben másnap élmény volt hallani a másik baritonistát is, a biztatóan szép hanganyaggal rendelkező Koczka Tamást, aki kidolgozott felsőtestét is bedobta, tekintélyes bicepszeit is megmutatta, így mindjárt más jelentésük lett a szóvicceknek, a párt cserélő két jó barát szerelmi vetélkedésének.

Andrejcsik István prózát is kitűnően mond, cinikus Don Alfonsója rendületlenül oktatja a szerelem iskolájára a fiatalokat. A Mozart-galaxis talán legszebb tercettjét – „Fújjatok lágyan, szellők” („Soave sia il vento”) – ugyan kicsit lebegősebben hallhattuk, mint az ideális, de így is hatott a rendezői ötlet: a szokásos idillikus hajós tengeri kép helyett lángtengerben küzdő rohamsisakos katonákról készült lassított harctéri felvételeket vetítettek a háttérfalra. Szombaton Cseh Antal alakította az öreg filozófust, neki néhányszor meggyűlt a baja a prózai szöveggel, viszont Don Alfonso szólamát nagyszerűen énekelte.

Pál Tamás dirigálásával a premieren ihletetten, stílusosan muzsikált a Szegedi Szimfonikus Zenekar, már a nyitány alatt érezni lehetett: Mozarthoz méltó örömzenélést hallhatunk. Másnap Gyüdi Sándor karmesteri pálcáját figyelve kevésbé tűnt lelkesnek az együttes, néhol a tempó is furcsán ingadozott, zeneileg kevésbé volt összeszedett az előadás.

Mind így csinálják, mind ilyenek. A nők és a férfiak is – hogy ez mit jelent a szerelemben, talán átjön a középiskolás nézőknek is, de a szofisztikáltabb rendezői üzenetek célba juttatásáról már kevésbé vagyok meggyőződve. Mindenesetre ha azt szeretnénk, hogy évtizedek múlva is legyenek még opera-előadások a Tisza partján, a hasonló vagy még átgondoltabb próbálkozások, útkeresések a jövőben is szükségesek.

Hollósi Zsolt

 

Fotók: SZNSZ/Kelemen József


Címke: , , , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő