12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
11.24.
| Duda Éva Társulat EGYPERCESEK >>>
NAPI TANDORI

11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„Közbeszólt a valóság”
2020.01.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ELIA SULEIMAN FILMRENDEZŐVEL 

Szeptember 17-én, a CineFesten láthatta először a hazai közönség a cannes-i zsűri különdíjával honorált A mennyországnak kell lennie című egzisztencialista tragikomédiát. Rendezője nevéhez korábban olyan alkotások fűződtek, mint az Egy eltűnés krónikája, a Deus ex machina és A hátralévő idő, de közülük Magyarországon csak a másodikat játszották a mozik 16 évvel ezelőtt. Suleimant telefonon értük el, aktuális remekműve 2020. február 20-án debütál a filmszínházakban.

– Gyakran használ repetitív pillanatképeket a munkáiban. Honnan jött az ötlet?

– Poénokra hegyezem ki a filmjeimet. Látunk valamit, az újra lejátszódik, harmadjára is bekövetkezik, aztán történik valami. Burleszkhagyományokhoz kötődöm, azokban a művekben is gyakran találkozunk ismétlődő, de picit más hatású jelenetekkel. Úgy kell gondolni rá, mint a zenére, melyben adott a refrén és a hirtelen tónusváltás is, például cresecendóval, emiatt beszélek gegről. Az átmenetiség precíziójával teremtem meg az összképet. Testközelbe hozom az időt a néző számára, aki úgy érzi, változás áll majd be, de hoppon marad. Zavarba jön, gyakorlatilag elveszett térbe csöppen, majd újra átél egy hasonló eseményt, így rájön a csattanóra és arra, mi zajlott korábban.

– Némafilmekre hajazóan gesztusokra és mozdulatokra koncentrál, amelyekből melankolikus vagy humoros epizódok születnek. Miképp hozza létre az egyensúlyt mimika és mozgás között?

– Rendkívül nehéz erre válaszolni, egy órán keresztül pepecselhetnék a magyarázattal. Inkább utalásokat tennék. Úgy lehetséges összhangot teremteni magunk és a publikum között, valamint szinkronba hozni azt, hogy én és a közönség is ugyanazt higgye poénnak, ha te magad alakulsz nézővé. Ilyenkor a nagyfokú magány állapotába helyezkedem, ahol belső utazásokra nyílik lehetőség. Egyre mélyebbre ások magamban a bolyongásaim során, olyannyira, hogy végül kozmikus kapcsolatba lépek a szemlélővel, vagyis önmagammal. Felépítem a saját átmenetiségemet, ritmusomat, időérzékemet, ezek segítségével döntöm el, milyen rövid, hosszú, jelentős vagy precíz legyen az adott pillanat. Úgy hívom, az álmodozás időszaka. Mindig a jelenetre, a képzeletemre összpontosítok ebben a szakaszban, amiket aztán folyvást ismételgetek, hogy lássam, jól komponáltam-e a snitteket és úgy néznek-e ki, ahogy a nézőknek is látniuk kell őket. Lenyűgözőnek tartom e kozmikus megközelítést: Hogyan kivitelezhető, hogy Svájcban, Magyarországon vagy Brazíliában egyszerre nevessen a közönség? Ezt a precíziós képességemet fejlesztem. Utána azon ügyködöm, hogyan reagáljon az eseményekre a karakterem. A mennyországnak kell lennie az első alkalom, hogy elveszítettem a filmjeimtől való távolságot. Korábban jóval határozottabban léptem fel. Csak annyit közöltem: „Nézd ezt!” Ezúttal nemcsak ilyesmire szólítom fel a közönséget, hanem a kép részévé formálódom, cselekszem és reagálok, miközben a valóság is hatást gyakorol rám. Szabályosan bekebelez, és ennek köze lehet ahhoz is, hogy megöregedtem, sebezhetővé tett az élet a privát szférámban és a művészetemben egyaránt, így a színészi játékra is nagyobb hangsúlyt fektettem.

– Az idő mintha megállna a filmjeiben. Karakterei banális tevékenységeket végeznek, ugyanott ragadnak, beszéljünk a Deus ex machináról vagy A mennyországnak kell lennie-ről. Ez a szemlélet hogyan alakult ki önben?

– Periférián rekedteket követek és a margóra szorulás élményét roppant szívbemarkolónak találom. Az ottaniak rengeteget elárulnak arról, hogyan tengetjük a napjainkat. Sosem az események középpontját figyelem, nem érdekel az ilyesmi. Kis részleteket fürkészek, amelyek körbevesznek minket. Sokat jelent az is, hogy éppen milyen környékről van szó. Názáretben például az élet gettósítása zajlik, ezért a helyiek másképp észlelik a valóságukat. Történtek ugyan dolgok velük, de többé már nem reagálnak az eseményekre. Beletörődőek, passzívak. Ebben az esetben izgalmasabbnak gondolom, hogy a nézők vonják le a saját következtetéseiket, ne pedig a karakterek beszéljenek ki hozzájuk. Jobban szeretem a kifinomultságot, essen szó tőlem független alakokról vagy a saját figuráimról.

– 36 éves volt, amikor bemutatták az Egy eltűnés krónikáját, 42 a Deus ex machina idején, 49 A hátralévő idő premierjekor és júliusban tölti a hatvanat. A következő filmje reflektál majd a korára?

– Nagyon futurisztikus kérdés. [nevet] Fogalmam sincs, miről szól majd a következő filmem, egy percig sem gondolkodtam még rajta. Egyet tudok: ha olyan ütemben halad a gyártása, ahogy a korábbiaké, talpon kell maradnom, öregednem, jegyzetelnem, ahogy hosszú évek óta csinálom és még ki is kell silabizálnom, mit körmöltem, ugyanis én az írás közben sem tudom, mi lesz egy bizonyos filmemből, csak akkor döbbenek rá erre, miután elkészült. Arra is csak mostanában jövök rá, hogyan fogadták az új mozimat, és nemcsak azért, mert elemző típus volnék, hanem azért is, mert odalépnek hozzám a nézők és véleményt nyilvánítanak. Észreveszik, miről szól a film vagy milyen irányba tart, úgyhogy immár én is kezdem látni, hogy A mennyországnak kell lennie a világgal szembeni esendőségemet, a globalizációt és a körülöttünk uralkodó erőszakot ábrázolja, holott az írói procedúra során még nem kerültek elő a nevezett témák. Időbe telik ráeszmélni, hová visz az intuícióm.

– Az első három filmjében a szülei is felbukkannak. Önmagukat játsszák az Egy eltűnés krónikájában, a Deus ex machinában csak az édesanyja alakítja önmagát, de az apját valaki más, míg A hátralévő időben már mindkettőjüket színészek keltik életre. Mennyire volt ez tudatos döntés?

– Nem én döntöttem így, közbeszólt a valóság. Az Egy eltűnés krónikájában a szüleim még éltek, a Deus ex machina készítésekor az apám már meghalt, így csak az anyámat szerepeltethettem, A hátralévő idő forgatókönyvén pedig változtatnom kellett a forgatás előtt néhány hónappal. Az igazi anyámnak ugyanis ismét jelenése lett volna, de időközben sajnos elhunyt, mire belefoglaltam a cselekménybe a halálát és a rá hasonlító nagynénémet kértem fel a szerepre. A mennyországnak kell lennie tartalmaz rájuk vonatkozó utalásokat, ilyenek a házban fellelhető tárgyak vagy a temető, szóval a valóság diktálta, mit tegyek, de a legtöbb filmem bizonyos mértékig önéletrajzi és világpolitikai eseményekről is tudósít.

– A mennyországnak kell lennie végefőcímében köszönetet mondott Martin Scorsesének. Mivel járult hozzá a filmhez?

– Szerzői jogi ügyekben segített, amikor dalokat kívántam felhasználni. Mindig is jó barátságot ápoltam vele, és ha tanácsra volt szükségem, nyugodtan fordulhattam hozzá. Azon kevés ismerősöm közé tartozik, akik igaz barátaim és bár most először rebegtem neki hálát, korábban rengetegszer támogatott.

Szabó G. Ádám

 

(Az interjú sikeres lebonyolításában nyújtott segítségért köszönet illeti a Cinenuovo Kft.-t, a Wild Bunch International és az UniFrance munkatársait.)

 

 

A mennyországnak kell lennie
(It Must Be Heaven, 2019)

Rendező: Elia Suleiman

Szereplők: Elia Suleiman, Ali Suliman, François Girard, Gael García Bernal, Nancy Grant

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2020.12.04 - tiszatáj

GONDOLATOK BARTHA ÁGNES ZOMÁNC-ÖTVÖS-ÉKSZER MŰVÉSZETÉRŐL
A görögök a mű megvalósításának folyamatát is szellemi teljesítménynek tartották, Ferenczy Noémi szerint pedig: „minden mű visszaadja, sugározza azt az érzést, amivel csinálódott.” Nos, Bartha Ágnes munkáiban épp ez az alkotói extázis manifesztálódik. Az önfeledt játék, az anyagok sikeres megszelídítésének öröme ott ragyog minden munkáján. Ám az alkotó tudja: kiváló mesterségbeli tudás kell ahhoz, hogy az álom, a gondolat az anyagban megszólaljon… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2020.12.04 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS NEMES Z. MÁRIÓVAL
A poszthumanizmus változatai, Barokk Femina, Ektoplazma. Három kötet, amely részben vagy egészben Nemes Z. Márió nevéhez kötődik. E megjelenések kapcsán a költővel a poszthumanizmusról, nyelvről, képzőművészetről és a megjelent kötetiről beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.03 - tiszatáj

A HAZUGSÁG SZÍNE
Lételméleti problémák boncolgatására tökéletesen alkalmas a tágabb értelemben vett bűnügyi zsáner. Hosszú irodalmi tradíciókra visszatekintő történelme során a műfaj több módosuláson esett át Chandler hard boiled-regényeitől és Simenon erkölcsfilozófiai fejtegetésétől Thompson pszichotikus antihősöket mozgató ponyvanoirjain át a grandiózusan perverz Ellroy-tablókig… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

KUTASI TÜNDE SZOBRÁSZMŰVÉSZ MŰHELYSZÖKEVÉNYEK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A bronz beavatott suttogása átszivárog a lélegzet-nyomok és időgyomok ágyásain, s belehelyezkedik a komponált idő-töredékek (helyspecifikus) zeg-zugaiba… Egy-egy sarok magába fordul, az ívek, a hasítékok, az éles gondolatok lecsendesednek… – Elmélkedik a leíró, miközben a művésznő portfólióját lapozva, belső lépéseket téve, kronológiát elvetve halad, így tekintve át az eddigi életmű kiemelt alkotásait… – NAGY ZOPÁN MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

SZÖVEGDISZKÓ – SZÖVEGKLIPEK
A Tiszatáj online és a Homo Ludens Project bemutatja: A Szövegdiszkó egy színházi előadássorozat, pontosabban egy színházi performansz, amelyben az irodalom, az intermédiaművészet, a zene és a film műfaja keveredik. Fúzió, ahogyan ezt említeni szokták, akár ezen lap hasábjain is. Viszont a tél a hópelyhek és jégvirág helyett a karantént hozta el. Újra. Ismét bezártság, ismét korlátozások. Nem állunk le, mondogattuk egymás között, és lett kamera, lett kiaknázatlanná vált színházterem, és lettek lelkes alkotók […]

Tovább olvasom >>>
2020.11.29 - tiszatáj

VIDA CERKVENIK BREN: WHY DON’T WE DO IT IN THE ROAD
Van, aki tanítja, van, aki tudja, és van, aki csinálja: a 2019 tavaszán megjelent, Why dont’ we do it in the road: A personal guide to outdoor interactive theatre szándéka szerint mindezen halmazokat kívánja megszólítani. És hatékonyan teszi is: a szerző Vida Cerkvenik Bren a 2006-ban született neves szlovén előadó-művészeti csoport, a Kud Ljud alapítója és alkotója. A szabadtéri akciókban utazó csapat mindegyik projektje a negyedik fal lebontásán munkálkodó érdemi megmozdulás… – JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.28 - tiszatáj

PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA TURCZI ISTVÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
A Műhelyinterjú sorozatban magyar irodalmi tehetséggondozó műhelyek vezetőivel beszélget Pánczél András az általuk végzett munkáról, céljaikról, eredményeiről. A sorozat rálátást biztosít a tehetségazonosítás és a tehetséggondozás folyamatában részt vevő személyek és szervezetek munkájára. Bemutatja azt az egymástól leginkább függetlenül, jórészt civilek által működtetett tehetséggondozó rendszert, mely hozzájárul az irodalmárok pályakezdéséhez.

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő